Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-05 / 3. szám
Hús/ éve szabadult fel BUDAPEST, Magyarország fővárosa. Húsz év alatt a Magyar Népköztársaság dolgozói figyelemre méltó eredményeket értek el hazájuk építésében. Fővárosuk is egyre szépül. A húsz év előtt rombadőlt Budapestet újjá építették, s nemrégiben adták át a forgalomnak a hetedik hidat, mely Pestet Budával összeköti. SZÁZ GYERMEK ANYJA Kiss néni szobájában ott függnek azok a képek, amelyeket nevelt gyermekei küldtek el neki. Sokakat közülük családjukkal együtt örökített meg a fényképész Egyetlen szó csupán, s a világ bármely nyelvén ejtsék is ki ezt az egyetlen szót, mindenütt lágyan, szívbemarkolóan muzsikál, felemelő érzéssel tölt el anyát és gyermeket egyaránt. Édesanyám .. . Szebbnél szebb költeményekben, a nép dalaiban találkozunk ezzel a szóval, és nemegyszer szorul el szívünk, ha olyan gyermeksorsról hallunk, hogy az apróság tudja ugyan a szót, annak mély értelmét, csak éppen — nincsen kinek mondja. Árvák vagy elhagyottak. . . Jóllehet államunk sok mindennel pótolja az ilyen gyermekeknek a szülői házat, a meghittséget, a bensőségességet, de a szót, a legszebbet, semmivel sem pótolhatjuk Édesanyám . . . Vannak anyák, akik egyetlen gyermeküktől hallják a szót, vannak, akik négytől-öttől is. De olyan, akit száz gyermek szólít igy: anyám, édesanyám, csak egy van. F. Kiss Kálmánná, a 78 esztendős kisújszállási özvegyasszony, akinek szívébe az átlagos emberénél több, sokkal több melegség költözött. Amikor az idős néni az első világháborúban elvesztette férjét, öt gyermeket nevelt Azóta még kilencvenöt állami gondozott vagy árva gyermeket nevelt fel, akik valamennyien nála találták meg az anya szó igazi értelmét, s szólították Kiss nénit így: édesanyám . . F. Kiss Kálmánnét nemrégiben a Magyar Népköztársaság kormánya a Munka Érdemrendjével tüntette ki. A kitüntetés indokolása: magas fokú emberszeretet. Z. F. Felkelés Mosambikban WBMiafrikai országok nemzeti felszabadító harcának történetében 1964. szeptember 25-ke is jelentős dátum. Több mint két esztendeig tartó készülődés után, ezen a napon fogott fegyvert Mosambik népe a portugál gyarmatosítók ellen és azóta kemény harcok dúlnak az ország északi és középső részén, ahová a gyarmatosítók huszonötezer főnyi hadsereget szállítottak. A kiéleződött helyzetre való tekintettel a portugál haderők főparancsnoka, Carasso vezérezredes vette át a harcok irányítását. A portugálok a XVI. század elején telepedtek le az országban, először a határvidéken, majd fokozatosan beszivárogtak az ország belsejébe is, hogy rabszolgaságba taszítsák a népet. Törvénybe iktatták a kényszermunkát, és évente 400 000 bennszülöttet hurcoltak el a dél-afrikai bányákba és a dél-rhodéziai ültetvényekre. A törvény szerint minden nagykorú bennszülött köteles évente hat hónapot ledolgozni. A félévi munkáért 10 dollár fizetést kapnak. Ez az összeg nem elég a megélhetéshez, hiszen csak egy pár munkacipő 6 dollárba kerül. A kényszermunkáról szóló törvény az amerikai monopólistáknak tett jó szolgálatot, akik a naftaforrásokat tartották a kezükben és a francia, belga, nyugatnémet és angol monopóliumnak, amelyek a szén és uránbányákat, valamint a hatalmas gyapotültetvényeket uralták. A bennszülötteknek csak a terméketlen területek jutottak, amelyekre a telepesek már nem tartottak igényt. Semmilyen, — még a legalapvetőbb emberi jogokkal sem rendelkeznek, csak a lakosság elenyésző részének — kb. 3 százalékának — az ú.. n. asszimilálódott egyéneknek vannak jogaik. A jogok élvezését a következő feltételek szabják meg: katonai szolgálat, adófizetés, a katolikus hitvallás és a portugál nyelv tökéletes elsajátítása. Ezeknek a kiváltságos bennszülötteknek a gyermekei a közép és főiskolákat is látogathatják. A tanítók európaiak. Az iskolákban az afrikai nyelvek használata szigorúan tilos. A tanítás színvonala alacsony, a tanulók nevelését nagyobb részt katolikus hittérítők irányítják. A lakosság nagy része, különösen, akik a bányákból térnek vissza, különféle betegségekben, tüdővészben szenvednek. Az ötvenes évekig Mosambikot portugál gyarmatként tartották nyilván. 1951-ben az országot Portugália „tengeren túli tartományú“-nak minősítették. Ezt a portugál alkotmányba is bevették. Célja az volt, hogy bizonyítsák: a portugál gyarmatok elválaszthatatlan részei az anyaországnak, sorsuk szorosan összefügg Portugáliával. Ennek ellenére az ország korlátlan ura a portugál kormány áljai kinevezett kormányzó. A képviselőházat a törvényhozó testület, a kormányt a végrehajtó bizottság helyettesíti. Az 1961-ben kiadott törvény ugyan a ,tengeren túli tartomány“ valamennyi 21 éven felüli lakosának — ha nem büntetett előéletű — választó jogot biztosít, de a gyakorlatban ez a határozat csak akkor érvényes, ha az illető bennszülött portugál nyelven is tud írni és olvasni. ]ól tudják, hogy ennek a követelménynek a bennszülöttek csak kis százaléka tehet eleget, mert az ország területén nagy az írástudatlanság. A gyarmatosítók majdnem öt évszázadon keresztül uralkodtak Mosambik területén. Különösen Salazar diktált kegyetlen politikát. A felkelők első megmozdulása az volt, hogy 1962 februárjában a levegőbe röpítették a főváros főterén álló diktátor szobrát. A nyár folyamán Eduard Mondlan irányítása mellett megalakult a hazafias erőket egyesítő Mosambiki Felszabadító Front (FRELIMOj. A Felszabadító Front békés tárgyalások útján igyekezett elérni a függetlenséget. Fegyveres előkészületekre csak akkor került sor, amikor Salazar kormánya nem volt hajlandó egyezkedni. A Felszabadító Front összeköttetést teremtett az Afrikai Egység szervezetével és több afrikai állam területén táborokat létesített a mosambiki felkelők kiképzésére. A portugálok támaszpontokat és 15 új repülőteret létesítettek, azonkívül 25 000 főnyi hadsereget szállítottak az országba. A fehér telepesekből is külön csapatokat alakítottak. Mindezek az előkészületek azonban nem tudták útját állni az 1964. szeptember 25-i eseménynek. A Felszabadító Front általános fegyveres felkelést hirdetett és ezzel kezdetét vette egy hosszan tartó ádáz harc. A Felszabadító Front véleménye szerint három-öt esztendeig ts eltarhat, amíg a gyarmatosítókat sikerül majd teljesen kiszorítani az ország területéről. MOJMÍR SEVClK
