Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-10-15 / 21. szám

A _ elmúlt év decemberében a New Musical Express című köz­kedvelt londoni lap közvéle­ménykutatást tartott az angol főváros beatzene kedvelő fiataljainak köré­ben: kt a világ legjobb férfiénekese, legjobb női énekese, legjobb együt­tese, .. Az eredmény: a férfiak közül még most is első a „bálvány", Elvis Pres­ley, az együttesek között változatla­nul veretlen a Beatles. A világ legjobb női énekese pedig Brenda Lee, aki a rangsorolásban messze maga mögött hagyott olyan befutott sztárokat, mint például a ti­zenkettedik helyre kényszerült Doris Dayt, vagy a tizennegyedik helyre szorult Francoise Hardyt... Brenda vajon hogyan kapta a be­cenevet: Miss Dinamit? — Atlantában, Georgiában szület­tem. Édesapám állványozó munkás volt, építkezésről építkezésre járt dolgozni, s egy alkalommal, 1953-ban, lezuhant a magasból. SzörnyethaltI A mama így családfenntartó nélkül maradt a négy örökké éhes gyerek­kel: Lindával, velem, s két öcsénkkel, Randallal és Robinnal... Brenda sohasem tanult énekelni. Másra kellett a pénzI Mégis, már iskolái megkezdése előtt — hatéves korában díjat nyert éne­kével, s ezután gyakran fellépett a helyi televízió zenei adásaiban, s a délelőtti gyerek-matinék színpadán. Gyerek volt — játéknak vette a szereplést. Néhány évvel később azonban meg kellett értenie: ő lett a családfenn­tartó. S ez már nem volt gyerekjátékI Ahelyett, hogy gondtalanul élte volna gyerekkorát, az esedékes ház­bér, az előteremtendő kosztpénz vagy testvéreinek elnyűtt clpője-ruhája miatt kellett töprengenie. Brenda korán kinőtt a gyerekkor­ból, s talán ezért szeretne minél to­vább kislány maradniI Erőnek-erejé­­vel igyekszik visszatartani a rohanó időt. Az apa nélkül maradt Lee-család szerencséjére, Brenda kifogyhatatlan energiával rendelkezettI Azt mondják, Amerikában Judy Garland óta gye­rek-sztár nem ért el olyan sikert, mint ő. Tizenöt éves volt, amikor — a szó­rakoztató ipar „öreg rókájának“ — Dub Albrittennek a figyelmét felhív­ták rá. Albritten üzletember volt, s 2>/yWf/r aki szeretne nagyon sokáig kislány maradni nem volt kíváncsi holmi nyivákoló „csodagyerekre". Öt akkoriban inkább új revüjének terve izgatta, foglalkoz­tatta. Kényszeredetten tett eleget az un­szoló kívánságnak, s két előadás kö­zött — puszta unaloműzésből — meg­hallgatta a kislányt... Így beszélt aztán elragadtatva: — Amikor elém hozták, csak egy göndör hajú, rövidre nyírt frizurájú, kedves kis kölyköt láttam, sárga or­­gandi ruhában. Nem volt rajta semmi különös. Aztán kinyitotta a száját, elkezdett énekelni... én pedig nem tudtam szóhoz sem jutntl Csodálatos, bár iskolázatlan hang tört fel a tor­kából, dinamikus és sodró erejű, s egész lényét szinte szétfeszítette a fiatalság... Megkérdeztem tőle: mtért akar énekesnő lenni? Komolyan vála­szolt, felnőtt módra: „Amióta az esze­met tudom, négy éves korom óta énekelekI Nekem még el kell végez­nem az iskolát... Nincs semmi más szakmám, de van édesanyám és van három testvérem! En tudom legha­marabb előteremteni életünkhöz a pénztI Ennyi az egész...“ Dub Albritten lett Brenda Lee me­nedzsere és pót-papája, s ő nevezte el a kislányt — hangjáról és energiá­járól — Miss Dinamitnak. Többéves szerződést szerzett neki a Decca hanglemezgyártó cégnél, többhónapos európai és amerikai turnéra vitte. Tár­gyalt televíziósokkal, filmesekkel, rá­diósokkal, s hamarosan elkészült a kislány első „aranylemez"-e is: az „I’m Sorry" című dalból... — Párizst szerettem a legjobban — lelkesedett Brenda. — Talán azért, mert ott találkoztam Gilbert Becaud­­val. Ö Franciaország első énekese, ahogyan Amerikában Frank Sinatra! Azt mondta: ő lesz a bátyám, hiszen nekem csak öcsétm vannak... Meg­tanított arra, hogyan kell bánni a közönséggel! Brenda igyekezett olyan normáli­san berendezni az életét, ahogyan csak tudta. Kölyök volt, kamasz volt, de az élet megtanította az önfegye­lemre is, s talán ezért nem lett belőle idő előtt koravén, elkeseredett ember, kiégett, affektáló sztár. Sokan a szemére vetették: nem ágy él, mint ahogyan azt egy híres­ségtől elvárnák. Ilyenkor azt felelte: — Please, ne öregítsenek! Még van elég időm arra, hogy megjátsszam a ladytl S egyszer lemondott egy ezer dollá­ros fellépést, mert az előadás idő­pontja egybeesett iskolát vizsgáival, s az „üzletnél“ fontosabb volt neki a bizonyítvány. Mások prédikálni, vagy parancsol­gatni akartak neki: — Öltözz feltűnőbben! Sminkelj erősebben! Tedd le a ktslányos szan­dált és blúzt, s vegyél fel magas sar­kú cipőt, estélyi ruhát! Brenda ilyenkor erélyesen megráz­ta a fejét, s mérgesen azt mondta: — Két dolgot utálok a legjobban: az egyedüllétet és a buta tanácsokat! En nem használok tisztességtelen rek­lámot, nem adok a külsőségekre, mert nekem a hangom a legjobb pub­licity. .. Igyekszem nyugodtan tűrni a hajszolt életet, elrejteni fáradtságo­mat, legyűrni lámpalázamat, s mindig mosolyogni, mosolyogni, mosolyog­ni. . . De nem vagyok hajlandó pa­rancsszóra élni! Igaz: életem legna­gyobb vágya egy igazi, komoly, nagy drámai filmszerep, de amíg ezt nem érem el, addig nyugodjanak bele, hogy néhány évig még az maradok, ami voltam. Kislány — nagy hanggal! S az is maradt. Ma is. Tizenkilenc évesen. Sztárként. SOMOS AGNES Ami az építkezést illeti, némi le­egyszerűsítéssel úgy jellemezhetném, hogy három Irányú: mecsetek, ifjúsági klubok és szállodák. A mecseteket nem azért említem első helyen, mint­ha belőlük épülne a legtöbb, de két­ségkívül ezek építése a legköltsége­sebb. Tudni kell, hogy az ú. n. arab szocializmus összetevő elemei a mo­hamedán vallás, a nacionalista ideo­lógia és a szociális igazságosság gon­dolata. És éppen ez az erős vallási befolyás nyilvánul meg a pazar me­csetek építésében. A mai Tunisz egyik legpozitívabb jellemvonása az ifjúságtól történő nagy társadalmi gondoskodás. Min­den városban, még a kisebbekben is, korszerű (Ifjúsági központok épülnek — klubhelyiségekkel, könyvtárakkal, internátusokkal, úszómedencékkel, sportpályákkal. Ez azonban nem meg­lepő, mert az arab nacionalizmus esz­méjének leglelkesebb hirdetője éppen az ifjúság, mely igen forradalmi szel­lemű és tele van aktivitással. Az if­jú értelmiség képviselői ott ülnek a kormányban, a tartományi és városi szervekben, az ország kulcsfontossá­gú helyein. Az arab nacionalizmus ebben a formájában és ezekben a tör­ténelmi viszonyokban kétségkívül ha­ladó erőt jelent, mely a gyarmati elmaradottság örökségét slnylő arab országok gyorsabb fejlődésének ösz­tönzője. Tunisznak 1400 kilométer hosszú tengerpartjával Igen kedvező előfel­tételei vannak az idegenforgalom fejlesztésére. E lehetőségek kihasz­nálását célozza a nagyvonalúan fo­lyó szállodaépítés. Voltam néhány nemrég felépített luxusszállóban — a Bizerta melletti La Cornicheben, a skanesi Les Palmiersben, a hammame­­ti Miramarban, a soussei Hadrumete­­ben, a La Marsa melletti Amilcarban. összkomfortos szobák modern klima­­tizációs berendezéssel, nagyszerű homokos tengeri strand, édesvizű úszómedence a pálmák és virágok között, kitűnő konyha — egyszóval ideális nyaralóhelyek a külföldi tu­risták számára. A külföldiek közül természetesen senki sem szalasztja el az alkalmat, hogy ne tekintse meg Karthago rom­jait. Legtöbbje azonban valószínűleg néhány perc múlva csalódottan távo­zik, hogy inkább fürdésre alkalmas helyet keressen a tengerparton. A hí­res pún metropolis maradványai ugyanis csak arról tanúskodnak, hogy a barbárok már az ókorban is töké­letesen értettek ahhoz, hogyan tegyék a városokat a földdel egyenlővé. A kevésbé tájékozott látogató szá­mára ellenben meglepetést jelent, hogy Karthago nemcsak történelmi fogalom, hanem egyben Tunisz ex­kluzív villanegyede is — több kül­földi diplomata lakik itt és közvetle­nül a karthágoi romok szomszédsá­gában, a tenger partján áll Burgiba elnök nyári palotája. Az ókori emlékekre kiváncsi turis­ták számára nagyobb élmény elutaz­ni El Djem falucskába. Itt, 40 kilo­méterre a volt bevehetetlen kalózki­kötőtől, Mahdiától a római Colosse­um mását láthatjuk, egy impozáns négyemeletes körszínházat, mely állí­tólag 60 000 nézőt' fogadott magába. Innen 40 kilométer hosszú föld alatti folyosó vezetett a kikötőbe — ebben görgették a rabszolgák a hajóról a súlyos kőkockákat a színház építé­séhez. A környéken most eredményes régészeti ásatásokat folytatnak, ame­lyek azt bizonyítják, hogy ezen a helyen két évezreddel ezelőtt népes római város állt. Nagyságára és szép­ségére már csak a büszke körszínház emlékezik, amely ellenállt az idő vas­fogának. Az arab falucska kis kuny­hói, amelyek a kétezeréves óriás ár­nyékában lapulnak, szinte jelképei a könyörtelen igazságnak, hogy a leg­nagyobb dicsőség is múlandó lehet. A csehszlovákiai látogató számára váratlan meglepetés, hogy jóformán nincs tunéziai város, ahol ne bukkan­na honfitársra. Tunéziában ugyanis mintegy 180 orvosunk és egészség­­ügyi szakemberünk dolgozik, sok itt a csehszlovák mérnök és testnevelési oktató is. A fővárosban cseh iskola is van. ötven diákja látogatja, azok gyerekei, akik két-három éves szer­ződéssel jöttek ide, hogy segítsék fejleszteni Tuniszban az egészségügyi gondoskodást, a technikát és a test­nevelést. És mivel ma már olyan kicsi a vi­lág, a hazautazás előtt a repülőtéren ismerős arcot pillantottam meg — Anka Stachoviőová egykori diszkosz­vető bajnoknőnket, aki most ugyan­csak Tuniszban működik. Sajnos, nem volt már idő a beszélgetésre. Amikor a felszállásra kész gép felé Indul­tam, búcsúzásként ezt kiáltotta fe­lém: „Üdvözöld az otthoniakat!“ A megbízásnak ezzel eleget teszek. KOZMA GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents