Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-10-15 / 21. szám
'CD О. 00 Egy árva IŐZIKE ÖNÉLETRAjZÁBÚL Ha emberek gyereke lennék és ismerném Fazekas Anna öreg néne őzikéje című verses-meséjét, nyugodtan kezdhetném azzal a bemutatkozást, hogy az én történetemet ennek alapján rendezte az élet. De én csak egy sete-suta őzgidácska vagyok és csupán annyit tudok, hogy jók a jó emberek, a magamfajta jószágnak mégis jobb ott, ,ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály', jobb mint a doktor bácsi házában, ahol oltalomra találtam. Én nem a Mátra alján, hanem egy Trencín melletti erdőben pillantottam meg a zöld füvecskét, amit még csak szagolgatni tudtam, amikor sorsom egy drámai fordulat után úgy alakult, hogy még országos hírre is szert tettem. Éppen az édes tejecskét szoptam anyukám meleg emlőjéből, amikor vad kutyaugatás verte fel pihenőhelyünk csendjét. Mamám ijedten felugrott és már csak annyi ideje maradt, hogy hamis nyomra vezesse a megvadult kutyákat, öt széttépték a vérengző ebek. Én meg ottmaradtam egyedül, árván a bokor tövében. Fáztam és nemsokára megéheztem. De hiába szólongattam: — mama, mama — nem felelt senki! Félni kezdtem, mert meglibbentek fölöttem a zöld levelek. De nem jött senki. Amikor surrogni, zizegni kezdett az avar, a gyengeségtől már alig hallottam. Csak azt éreztem, hogy a nyirkos földről olyan jó sötét melegbe kerültem, mintha édesanyámhoz bújhattam volna a széljárta éjszakában. Nemsokára fényes helyen tértem magamhoz, olyan volt, mint a napsütötte erdei tisztás. Furcsa, örvendező hangokat hallottam. Simogattak, szólongattak. De én ezzel sem törődtem, hanem a csillogó fehér üvegből számba csurgó meleg tejecske nagyon jó volt. így lettem a doktor bácsi őzikéje, aki az erdőn járva rámtalált és hazavitt a házába, a gyermekei közé. Később sokat játszottunk együtt, a gyerekek és én. Sajnáltam őket, amikor ők kaptak ki, amiért én egy doboz piskótát megettem. De nem lett semmi bajom, mert a doktor bácsi vigyázott rám. Megtanultam legelni is. Láttam, hogy mindenki örült neki, hogy úgy megnőttem, olyan önálló lettem. Csak azt nem értem, miért koppintottak az orromra mégis, amikor a szobában akartam bemutatni a vendégeknek, hogy milyen szépen elérem a zöld leveleket. Egyszer aztán, amikor már huszonöt kilós nagy legény lettem, furcsán kezdtek viselkedni a gyerekek. A szemüket törölgették, és a nyakamat ölelgették. A doktor bácsi meg óvatosan beletett egy zsákba, hogy csak a fejem látszott ki belőle és autóba ültetett. Megijedtem. Éreztem, hogy idegenbe visz, hogy nem kapok több piskótát, sem más süteményt és nem lophatom el a cigarettavéget sem. Szerettem volna kérlelni, hogy ne vigyen el meleg otthonomból. Megmegnyaltam a nyakát, de még hátra se nézett. Aztán a zöld bokrokkal, fákkal teli erdőbe értünk. Csodálatos illat volt ott! Körülnéztem, megszaglásztam mindent. A doktor bácsi még mondott valamit, de már nem figyeltem reá. Azóta újra az erdőben élek. Amikor beleszimatolok a levegőbe, várom, hogy egyszer megérzem a doktor bácsi közelségét. Nem megyek el vele többé a kicsi házba, a gyerekek közé, hiszen jobb itt nekem az erdőben, ahol társakra találtam. De ha piskótát hoz — azt elfogadom! A László Erzsébet gondjaira bízott hatezres tojaté teljes kapacitással működik. A féléves értékelés elmaradt — Az idén nem Is volt rá Időnk, hogy a téli iskolát értékeljük. Csak dolgoztunk, tettük, amit kell. Kár, hogy most nem lehettünk ott az elsők között — mondotta egy ekecsi asszony. Tény az, hogy Poprádon az idén, a hetedik évfolyam ünnepélyes félévi értékelésén nem szólhattak dicsérő szavakkal a dunaszerdahelyl járás nőbizottságainak munkájáról. Nem azért, mintha nem érdemelték volna meg. Hiszen a negyven nőbizottság szervezése mellett a téli iskola hetedik évfolyamának szocialista munkaversenyébe 2400 asszony kapcsolódott be, akik szintén részesei voltak annak a nagyszerű eredménynek, amellyel a téli iskola részvevői büszkélkednek. Fél év alatt 12 millió 603 ezer liter tejet termeltek terven felül. De a dunaszerdahelyi járás asszonyai nemcsak a tejhozamok növelésében értek el Ilyen szép sikereket. A hegyét«! nőbizottság 720 fa ültetésével tette szebbé a falut. Bíró Ilona, aki az anyasertéseket gondozza, kilenc malacot választott el fél év alatt átlagosan egy kocától. A légi Janák Mária június 30-lg kilencven százalékra teljesítette egész évi tojásfelvásárlási tervét. A vásárvámosi, valamint a dióspatonyi szövetkezetben a téli iskola keretében felszerelték a melegvizes zuhanyozót az állattenyésztési részleg dolgozói részére. A csallóközcsütőrtöki ÁG-ban az asszonyok egy tehéntől napi 1,5 literrel növelték a fejési átlagot. És sorolhatnánk még a mihályfai, az allstáli, a bősi, a somorjai, a nyárasdi, az izsapi, nyáradi, balonyi asszonyokat. Hiszen mindannyian a tőlük megszokott szorgalommal és minden eddiginél nagyobb kedvvel kezdték a hatvanötös esztendőt. De az árvíz következtében 11 mezőgazdasági üzemüket evakuálni kellett. Az állatállományukat a járás többi szövetkezetében és állami gazdaságában helyezték el, így úgyszólván egyetlen mezőgazdasági üzemben sem tarthatták be a termelés tervezett ütemét. Rengeteg volt a tennivalójuk, hogy mielőbb felszámolhasák az ár pusztításának nyomát, helyreállítsák a termelést, felépítsék a rombadőlt házakat. Nem volt könnyű dolguk, összesen 20 652 hektár mezőgazdasági területet öntött el a víz. Tönkrement 4081 hektár őszi búza, 2970 hektár tavaszi árpa, a víz martaléka lett 3156 hektár kukorica, 1315 hektár silókukorica, 3206 hektár évelő takarmány, több mint ezer hektár cukorrépa és 1567 hektár tömegtakarmány. Az asszonyoknak is volt elég dolguk. Törődtek a szövetkezetben rájuk váró munkával, gondoskodtak az árvízkárosultak elhelyezéséről, főztek nekik és a mentést végző katonáknak. Az árvíz sújtotta községekben felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak az asszanácíóban. Nem lett volna tehát teljes az értékelés, ha csak azoknak a vállalásoknak a teljesítését vették volna figyelembe, melyek a téli iskola feltételeiben szerepeltek. Többet tettek ennél. Felépültek a házak Kulcsodon már a régi házak maradék romjait sem találni. Pedig 74 ház megrongálódott, 38 összedőlt. Szeptember 23-ig két ház kivételével az összes te-Azt hittem, olyan lázasan szomjas csak az lehet, aki egy ital vízért eped hosszú sivatagi vándorlástól gyütürten, vagy kínzó betegségtől Ricserepescdett ajakkal. De most láttam, hogyan szomjazik meg a munkára az ember. A csallóközi földműves ember, akit tétlenségre kénys serí tett az árvíz és kegyetlenül elzárta a termelő munka forrásától, a földtől. Az emelkedő házfalak mellett, a földbe hulló magvak fölött, az újra jószággal teli istállók között áhítattal, mosolytalanul ünnepi arccal megfürdetik egész lényüket a tudatban: íme, újra élünk, mert újra dolgozunk! És le-le hajolnak a földhöz, hogy Antheuszként új erőt merítsenek be e, végigsimítanak az állatok hátán, ujjaik között csurgatják a búzás; meket, és Isszák szomjasan szemükkel, kezükkel, egész valójukkal a nunkát. tő alá került. A megrongálódott házak javítását teljesen befejezték. A gottwaldovi Járás nem fukarkodott a segítséggel. A környékbeli szövetkezetek sem. A dióspatonyi EFSZ két házat, az aranykalászi és a vidrany-i egyet-egyet épített. — A vízvezetéket is bevezetik — mondja a lapátra támaszkodva Gaál Józsefné, aki a férjével együtt ássa a vezeték útját. A HNB irodája felől egymás után érkeznek az asszonyok az új házsorra. Edényt, gyermekcipőt kaptak. Mindegyik siet, hiszen várja otthon a munka. Maltert keverni, cserepezni kell, hogy mielőbb az új házba költözhessenek. — Az asszonyok sürgették nálunk legjobban a munkát — dicséri őket Bölcskei László, a HNB elnöke. Még sehol sem kezdődött el az építés, ők már ott dolgoztak az iskola javításánál. Az tartották a legfontosabbnak, hogy a gyerekek itthon maradjanak. Augusztus huszonhatodikán készen is várta őket a szép, frissen meszelt iskola. —■ Ogy van az, hogy amíg nem lehetett dolgozni, addig rossz volt a hangulat. Aztán, ahogyan emelkedni kezdtek a falak, s lassan a földbe akaszthattuk az ekét, újra visszatért a kedv, a lendület, a bizakodás. Hiába, az élet értelmét ez adja meg. Az a fő, hogy már vetünkl Porfelhő száll a vetőgép nyomában. Csilizradvány határában vetik a búzát. Mészáros Vilmos, Füssi József, Tóth Imre és Kovács Ferenc tizenhat hektáron bízzák a búzát az árviz előtt fekete, most szürke földre. Ki tudja, mennyit terem majd? De a lényeg az, hogy — teremjen. És fordulnak, töltik a vetőgépeket, nem beszél-Fényképezte: L. LISICKÍ Az ekecsi baromi ignnduzol* akt. t olyan türelmetlenül vér ték a tizennyolcezer klscslbéi nek arról, ami volt. Inkább arról, hogy vajon — mi lesz? Mennyi búza és rozs a jövő évben. De ezek már jó gondok, azt jelentik, hogy nincs baj. — A kiskertben az árvíz után még vetettünk zöldséget. A sárgarépa, hagyma, petrezselyem egész szépen megnőtt. Még uborka is termett. Hát már csak megterem más is — bizakodnak. És hullik a szürke rögök közé a piros búza. Tizennyolcezer naposcsibe A „hatezres“ körül még ottfelejtett homokzsákok árulkodnak, hogy az ekecsiek nemcsak a lakóházakat féltették, nemcsak a kis család sajátját, hanem a nagyobb „családét“, a szövetkezet vagyonát is. A baromfitelepen nagy a forgalom. A „hatezres“ már teljes kapacitással működik. László Erzsébet etet, szedi a tojást. Dél van, de a faluban minden megkérdezett teljes biztossággal állította, hogy — Erzsi itt van, nem jár az haza tán még enni sem a tyúkjai mellől. — Valóban nem érdemtelenül jutalmazta a járási termelési igazgatóság. Három éve, mióta a baromfi mellett dolgozik, a hatezres szépen fizet. Fél éve tojástermelési tervüket 64 százalékra teljesítették annak ellenére, hogy a Júniusi hónap második felében már megbénította a termelést az árvíz. — Mikor kapjuk mér? — Hőmérők kellenekl — Csak holnapi? Szedlák István alig győz felelni az asszonyok kérdéseire. Hrubá Gizella, Raszgyörgy Lenke, Веке Terézia, Brindzik Gizella, és Szedlák Emília baromfigondozók alig várják már, hogy baromfit kapjanak a kezük alá. Végre eljött a nap, amikor a tizenegyezer naposcsibe érkezését várták. De hiába, egy napot késnek. Nagy csalódás, hiszen milyen jó lett volna már etetni, Itatni őket, egyszóval: dolgozni. — Holnap megkapjuk, aztán a következő héten még hétezret kapunk, összesen tizennyolcezer csirkénk lesz! — mondja örömmel Веке Terézia. És viszi a vödröt, amiben szívesen keverte volna már a kiscsibék ennivalóját. De — majd holnap. Ojult erővel A nőbizottságok tagjainál szinte Íratlan törvény, 'hogy mindenkinek, mindenben segítsenek. Vállalják az elosztók hálátlan feladatát is, ha kell. Pedig az nehezebb, mint a fertőtlenítés, mint az építés. Mert ahány ember, annyiféle. Sok közöttük a bizalmatlan, aki attól fél, hogy megrövidítik konzervvel, ruhaanyaggal, cipővel — mindazzal, amit ajándékképpen az árvízkárosultaknak küld az ország. A nemzeti bizottság pontos nyilvántartást vezet minden segítségre szoruló családról, arról is, ki mit kapott. Mégis az elosztóknak — akad haragosuk. De ezt is vállalni kell. Ezenkívül ... ezenkívül meg kell szervezni a középületek környékének rendbehozását, új fákat kell ültetni a kiszáradtak helyébe. El kell takarítani mindent, ami az árvízre emlékeztet. Ott pedig, ahol nem volt árvíz, úgy kell dolgozni, hogy azoknak is jusson a termésből, akik az idén nem arathattak búzát, nem szedhettek burgonyát, kukoricát. Újult erővel folyik a munka az épülő Dunatájon. Év végén külön kell értékelni mindazt, amit az asszonyok, a nőbizottságok szövetkezetük, falujuk érdekében tettek. A Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága ezért úgy határozott, hogy az árvíz sújtotta járások legjobban dolgozó nőbizottságai között 100 000 korona jutalmat oszt szét. Annyi már most bizonyos, hogy a dunaszerdahelyi járás asszonyai — éppúgy, mint az előző években most is az elsők között lesznekl HARASZTINÉ M. E. Kul sód új házal Gaál Józsefüknél Is nyugdíjba méh 3t a szivattyús kút. Ezentúl az a rtázlkút vizét Isszák. Még hozz a vízvezetékből. ► D e m é n d : Szövetkezetünkben ötven asszony dolgozik. Egy csoport a zöldségesben, egy a dohánytermesztésben. Az idei ősz sok munkával köszöntött rájuk, mert a dohányt később kezdték törni a szokottnál, a kertészetben viszont jó termést ígér a híres deméndi fűszerpaprika. A növénytermesztési csoport asszonytagjait Gazdik Adolf csoportvezető dicséri. Nagy érdemük van ugyanis abban, hogy augusztus hetedikétől huszonnegyedikéig végeztek az aratással és a csépléssel. Fekiacs Ilona, Körének Anna, Statika Éva, Ukrop Berta, Kajasz Erzsébet, Kmetyko Dóra, Abrahám Rozália és Oberfranc Emi-1 lia — hogy csak néhányat említsek a sok közül — most a cukorrépa és a kukorica betakarítását végzi olyan szorgalommal, mint nyáron az aratást. Az állami gazdaságban is az asszonyok végzik a növénytermesztési munkálatok legnagyobb részét. Az állattenyésztési részlegben szintén büszkén emlegetik a fejőnőket. Van is miért, hiszen tehenenként kilenc literes fejési átlagot érnek el naponta. Urbancsek Pálné és Huszár Sándorné a borjúgondozásban ér el kitűnő eredményeket. A borjak átlagos napi súlygyarapodása 0,75 — 0,86 kg között mozog. A deméndi asszonyok a mezőgazdasági munkálatok befejezésével sem pihennek meg. Varga Józsefné, a nőbizottság elnöke az elmúlt télen például varrótanfolyamot rendezett, amelyen 17 asszony vett vészt. A jólsikerült közös rendezvény az idei télen is újabb tanfolyam szervezésére serkenti a dolgos asszonyokat. (Belányi János) Kőhídgyarmat: Falunk asszonyai is bekapcsolódtak az árvízkárosultak megsegítésére rendezett akcióba. A helyi Vöröskereszt szervezettel közösen 385 családot látogatott meg a nőbizottság. Ilyen módon 9827 koronát gyűjtöttek össze és eljuttatták a 405 —7000-es számlára. A kőhídgyarmati asszonyok ezen kívül az őszi csúcsmunkák mielőbbi befejezésében is nagy segítséget nyújtanak. Abaszéplak: (Száraz Mária) Kassától öt kilométernyire fekszik ez a jó földművesszövetkezettel rendelkező falu. Városkörnyéki mezőgazdasági üzemről lévén szó, fokozatosan szakosítják tej-, zöldség- és tojástermelésre. Az utóbbit a tyúkok ketreces nevelésével biztosítják. A 8500 tyúk gondozását a Varga Ilona vezetése alatt álló kilenc tagú csoport végzi két műszakban. Az idei terv: 800 ezer tojás termelése a közellátás számára. Ebben a nevezetes jubileumi évben azonban ők sem maradhattak vállalás nélkül, ezért valamennyien aláírták, hogy 200 ezer tojással megtoldják a tervet. Év végéig kerek egy millió tojást adnak el. Naponta ez 2740 tojást jelent. Őszintén szólva, ezt még megszámolni is nehéz. Pedig nemcsak számolni kell, hanem elsősorban a tyúkokról gondoskodni, aztán összeszedni a tojást, a piszkosabbakat megtörölni, osztályozni és végül a ládákba rakni. Gondos és ügyes kezek munkáját igényli tehát, mert úgy kell velük bánni, mint a — tojással. Hogy gondoskodásban, ügyességben nincs hiány, azt a félévi eredmény bizonyítja. 600 ezer tojást adtak el, tehát átlagosan 77 tojást egy tyúktól. Miután a ketreces nevelésnél az állományt gyakrabban kell fiatalítani, ötezer jércét nevelnek erre a célra. A fiatal, szöszke csoportvezető igyekezete, mindannyiuk szorgalma a biztosíték, hogy nemcsak a tervet, még felajánlásukat is túlteljesítik a tojás eladásában. (Iván Sándor)
