Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-10-15 / 21. szám

Tunisz kát arca — középkori kereske­­dö-utca és modern szállodákkal öve­zett sugárút Weber: Л bűvös vadász című operában Fiatal, kitűnő művésznőnk mosolyogva emlé­kezik: — A Cigánybáró melódiája volt gyerrfiekkorom egyik kedvenc dallama. Csa­ládunkban mindenki szerette a zenét. Ez volt beszélgetésünk bevezetője és Anna Pefiasková operaművészetünk fiatal, de már nagy sikereket elért képviselője, a gyermekkorra való emlékezéssel kezdett pályájáról beszélni. — 1956-ban kezdtem énekelni tanulni a bra­­tislavai Konzervatóriumban. Már tanulmányaim első időszakában, 1959-ben részt vettem^ a buda­pesti Erkel Ferenc énekversenyen — és a na­gyon nehéz Melinda áriát énekeltem a Bánk Bán-bál. Sikerem volt, magam sem akartam el­hinni, hogy mint kezelő énekesnő a tíz legjobb közé kerültem. Ez volt a sokat Ígérő indulás. Fiatal énekesnőnk lírai szopránja csakhamar magára vonta a bra­­tislavai Opera vezetőinek figyelmét. Muszorgszkij „Szorocsinszkij Vásár" című operájának Parasája az első operaszerep, . amelyben a bratislavai operaközönség megismeri új kedvencét. Jelentős szerepek következnek: a Bohémélet Mimije, A Varázsfuvola Panínája és Orff Okos Asszonya. — Aránylag gyorsan ment mindez — folytatja közvetlenül. — 1960-ban igen nagy élményben volt részem. 5 hétig a világ egyik leghíresebb szopránénekesnőjének, Gina Cignának tanítványa voltam. A világ operaszínpadainak híres Normája, fflmlWT щ Turandotja, Giocondáia, Sienában az „Accademia Musicale Chigiana" katedráján tanította évente a világ minden részéből összejött, fiatal énekes­jelölteket. Felejthetetlen számomra ez'az időszak. Cigna kiváló pedagógussá vált, megőrizve szép hangját. Sokat tanultam ez alatt az öt hét alatt. Nagy előnye volt ennek a tanfolyamnak, hogy az órákon kb. 15 növendék volt jelen, úgy hogy egymás hibáin, próbálkozásain is rengeteget tanultunk. E rövid itáliai tartózkodás után, csakhamar ismét egy nagy és sikeres művészi esemény kö­vetkezik művésznőnk életében. 1962-ben a helsinki Világifjúsági Találkozón az ekkor megtartott zenei verseny aranydíját nyeri el. — Verdi Othellójának Desdemonája mindig közel állt hozzám és Helsinkiben, a Verdi­­hősnő két csodás áriáját, a Fűzfadalt és az Ave Máriát énekeltem. Visszatérve Bratislavába, sze­repköröm már kibővült. Hogy csak a legfonto­sabbakat említsem, a Donna Elvira, az Antonia, Agátha szerepei a hagyományos repertoárból és egy teljesen új szerep, Britten: „Szentivánéji Almában" Helena. 1963-ban újabb meghívás érkezik Anna PenaS- ková címére. Václav Smetáíek, a prágai FOK zenekar vezetőkarnagya énekelni hallotta művész­nőnket és szereplését beiktatta az Olaszország­ban előadásra kerülő hangversenyciklusba. — Igényes turné volt, amelynek keretén belül keresztül-kasul jártam az opera szülőföldjét — „Bella Itáliát". Hangversenyeinket Smetáöeken kí­vül a világhírű, német karmester, Hermann Scher­­chen is vezényelte. Műsorunkon Bach h-moll miséje, Brixi Magnificatja és Caldara miséje volt. Az utóbbit egy francia nanglemeztársaság részére lemezre is'vettük. Valóban egyedülálló élmények ezek egy fiatal énekesnő pályafutásában. — Nagy szeretettel emlékezem híres Laterna Magicánkra. Ennek a bűvös színháznak köszön­hetem, hogy megjártam Moszkvát és New Yorkot. Közismert, milyen nagy visszhangot keltett Offen­bach, Hoffmann Meséinek e színház által meg­valósított pompás inszcenációja. Ebben az elő­adásban énekeltem Moszkva és New York opera­közönségeinek Antonia szerepét. A legfrisebb élmények után érdeklődünk. — A világ egyik legcsodásabb városába jutot­tam ez idén, a Rio de Janeiróban megtartott ének­versenyre, ahol a második női díjat sikerült meg­nyernem. A bírálóbizottságban nagy örömmel láttam viszont Gina Cignát. Terveimről nem szívesen beszélek, de remélem, hogy idén a bécsi Állami Operaház színpadán elénekelhetem Puccini Turandotjának Liu szerepét. Fiatal énekesnőnknek, aki oly nagy sikerrel kép­viseli külföldön hazánk énekművészeiét, szívből további sikereket kívánunk. BORÄROS JÓZSEF Haievy: Zsidónő cfmű operá­jában A. Penasknvá AFRIKA TURISTAPARADICSOMÄBAN A mai Karthágú — az ókori város rom­jainak szomszédsá­gában a dombon trónoló székesegy­ház talpánál terül el Tunisz villa­negyede CTK felvételei Tuniszt kétarcú városnak képzel­tem el — egyik felét arabnak, a má­sikat európainak. Amikor megérkezé­sem után első tájékozódó körütamat megtettem, nem tudtam megérteni, hogy a hosszú séta ellenére miért nem találok rá az európai városrész­re. Csakhamar rájöttem elképzelésem téves voltára — Tunisznak ugyan va­lóban két része van, modern és kö­zépkori, az építészeti stílus azonban mindkettőben arab. Csak a modern városrész üzletei európai jellegűek — a francia feliratú kirakatokban a legújabb angol, francia vagy olasz divat-kreációkkal találkozunk, Euró­pához viszonyítva dupla áron. Érdekesebbek az üzletek a közép­kori városrész, a Medina szűk utcái­ban, a szűkökben. Igazi labirintus ez és amikor mélyebbre bátorkodtam a szűkök útvesztőjében, mindig fur­csa, szorongó érzés lappangott ben­nem, bizonytalanul kérdezgettem ma­gamat, hogyan kerülök ki innét. Medinát sűrű összevisszaságban szövik át a szűk utcácskák, többségük kétoldalt tele kis boltokkal és ípa­­rosműhelyekkel. Nem tudom elkép­zelni, hogy akadna város a világon, ahol a lakossághoz viszonyítva annyi üzlet lenne, mint Tuniszban. És az üzletek többsége éppen a régi arab városrészben van. Egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy kapható itt minden, amit az ember agya és keze eddig kitalált és előállított — az agyagkorsótól és vasüsttől a tranzisz­toros rádióig és villanyborotvagépig. Az alkudozás kötelező ceremóniának számít — aki megadja a kért árat, nem várt örömöt okoz az udvarias arab kereskedőnek, de ugyanakkor kiérdemli gúnyos lenézését is. Az idegen az ügyes kezű tuniszi iparosok műveit csodálja itt — a cso­daszép, értékes keleti szőnyegeket, amelyek közül különösen a fehér és a különböző árnyalatú barnaszőrű juhok gyapjúnak testetlen fonalából szőtt kairuáni szőnyegek szépek; bő­rülőkéket, melyeken törökülésben szokás elhelyezkedni; az ezüst fonál­lal mintázott réztálakat, melyek leg­kisebbje hamutartó —, legnagyobbja pedig asztallap nagyságú. Mindmáig azonban rejtelem szá­momra, hogyan tud megélni egy he­lyen ennyi üzletes és iparos. Kéthetes tunéziai tartózkodásom alatt lehetőségem nyílt megtekinteni több várost a tengerparton és az or­szág belsejében is. Meglepett a vá­rosok tisztasága. A házak szinte va­kítóan hatottak hófehér színükkel a nap fénylő sugaraiban.

Next

/
Thumbnails
Contents