Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-10-15 / 21. szám

A SZÉPSÉG VÉDELMÉBEN Mi okozza a ráncokat? A sok gond. Mi okoz sok gondot? A mosás, főzés, takarítás, bevásárlás, so­­rakozás, varrás, Javítgatás, elromlott televízió, rá­dlő, mosógép, hűtőszekrény, a „hova tegyük a gye­reket“, a lakásfestés, a „tisztító megint benne hagyta a foltot“, a „már féléve nem Járt itt a ké­ményseprő“, a túlzsúfolt közlekedési eszközök, a „nem lehet kapni az üzletben“ ... A legtöbb rán­cot talán a várakozás okozza — a hosszú határ­idők. Vagy talán a sok utánjárás? Ez is, az is. Minden, amit nem végez el helyettünk más. Már­pedig a fentebb felsorolt ráncokozó teendők elvég­zésére vannak Intézmények — a közüzemek, a a kommunális vállalatok, vagy gyűjtőnevükön a szolgáltatások. „Levesszük válláról a gondot“ — kellene, hogy legyen a szolgáltatásokat nyújtó üzemek reklámja. Hogy ma még a szolgáltatások nem veszik le vállunkról a gondok zömét — azt nem a ráncokat simító kozmetikusok irigysége okozza. Sok a fogyatékosság a szolgáltatások te­rén — tudjuk ezt rég. A „második műszaktól“ ko­rán ráncosodó nők szépsége védelmében, gondol­tam, az olvasó nevében is bátorságot veszek, s be­levetem magam a szolgáltatások problémáinak út­vesztőjébe. Persze eredetileg a szolgáltatásokat igénybe vevő nők érdekeire gondoltam. Ma, miután visszatértem a kommunális labirintusban való bo­lyongásaimról, látom, ez egyoldalú lenne. A kom­munális üzemekben dolgozó leányok, asszonyok védelmében is szót kell emelnem. Elvégre, ők is szépek akarnak lenni. A FOLT A rimaszombati asszonyok a sokféle szol­gáltatás közül leggyakrabban a mosodával és Erbakne, a kozmetikus elsimítja ráncokat tisztítóval kerülnek kapcsolatba. A mosoda Jelentős gondot vesz le az asszonyok válláról, mert szépen, aránylag gyorsan dolgozik. A tisztítóval már kevésbé elégedettek, elég hosszúak a határ­idők — általában három—négy hét, de láttam hat hetes határidőt is. Vargáné, akivel a tisztító be­gyűjtő helyén találkoztam, fekete ballonkabátot tlsztíttatott, de az egyik olajfolt helyén most fehér folt virított — a tisztítás helye. Nem írt semmit a panaszkönyvbe, mert sietett, örült, hogy fia el­utazása előtt készen lett a kabát. Így is Jobb, mintha az olajfolt mellett cédulát talált volna — mint annyian találtunk már — miszerint az anyag megsértése nélkül a foltot nem lehet eltávolítani. Az ilyen „eltávolíthatatlan“ foltok okai iránt érdeklődünk. Hiszen, ha könnyen eltávolítható lenne, nem vinnénk tisztítóba ... Megtudjuk, alap­jában véve a tömeges tisztításra méretezett tech­nológia ennek az oka. Óriási az érdeklődés a vegy­­tlsztítás iránt, s így olyan művelettel kell végezni a tisztítást, amely a legtöbb fajta szennyeződést eltávolítja. Gyakorlatilag ez benzinben mosást Je­lent, utána az egyes foltok tetrachlorral történt dörzsölését. Ezzel a módszerrel a legtöbb zsírfolt „kimegy“, s a hatalmas tömegű tisztításra váró ruhanemű feldolgozása így a leggyorsabb. De pél­dául az égett olajfolt mér kivétel — erre nem hat a bevezetett technológia, ehhez a közismert cédu­lát mellékelik. Ha mér a szükség — a nagy mennyiség és aránylag csekély kapacitás — úgy hozta, hogy a különlegességekre nem érvényes technológiát kell alkalmazni, Joggal fordulhatunk fejlett vegy iparunkhoz a követelménnyel: gyártson vagy fe­dezzen fel mielőbb mindent tisztító vegyszert! A GŐZFÜRDŐ Régi bőrcserző műhely pincéje. Roskadozó lép­csőn, kuporodva, hogy fejünket ne verjük be a le­járó boltívébe, Jutunk a rimaszombati közüzemek mosodájába. Áthatolhatatlan gőzfelhő fogad. A kes­keny ablakocskákon némi fény szivárog a nyo­masztó betonpincébe. A gyér fényben egy fehér köpenyes asszonyalakot látunk mozogni. Az asszony bezárja az egyik harminc kiló fehérneműt mosó gép katlanját, mire kissé eloszllk a gőz. Alacsony mennyezetet látunk, alig haladhatja meg a két métert. A lecsapódott gőz cseppjeitől csillogó betongerendák. Kopott elektromos mosógépek, a nedves fehérnemű tornyai, zsúfoltság. Kevés a hely, sok a nedvesség, nagy a hőség. Az asszony letörli homlokáról a vizet, Izzadságot és ... szinte hihetetlen — ránk mosolyog! Az asszony Antónia Sulcová, két gyermekes anya. Tíz-tizenegy harmlnckilós adagot mos ki na­ponta. De mert részesedésben dolgozik (újdonság a közüzemek fizetési rendszerében), gyakran meg­hosszabbítja a műszakot, s ilyenkor tizennégy ada­got is kimos. 1090 koronát keresett az elmúlt hó­napban. Azért képes mosolyogni ebben a szörnyű környezetben is, mert mint mondja — sosem volt könnyű élete, bírja ő a nehéz munkát. Hat hónap­ja dolgozik itt. Egy másik nő hosszabb ideig dolgozott itt. Zu­­zana Moncolovának hívják, s ma a begyűjtőhely tiszta légkörében lelhetünk rá. De azelőtt itt dol­gozott a szomszéd pince-helyiségben, benzinnel mosta a ruhákat és — a mérgező benzinpára megtámadta egészségét. Jól van, a közüzemek vegyék le az asszonyok válláról a gondokat — gondolom, amikor elha­gyom a mosodát... De ilyen áron? írtam én már élmunkásokról, a szocialista mun­ka hőseiről, nem nagyon kell keresnem a szava­kat, amikor a hősies munkát akarom jellemezni. De most, megvallom, zavarban vagyok. Hiszen ezek a mosodai asszonyok már egy nyolc évvel ezelőtt betiltott üzemben dolgoznak itt. A járási higiénikus megtiltotta a munkát ilyen viszonyok közepette. És nyolc év óta — tovább mosnak itt. Mert kell. Minden intézmény, amely beavatkozhat­na — tehetetlen. Szűnjék meg talán a mosás, a tisztítás Rimaszombaton? Lehetetlen ... Nincs meg­felelő kifejezés, nem is keresem tovább, hiszen az elismerés mit sem segítene. Inkább a szépen mo­sott, símán vasalt ingekben Járó rimaszombati fér­fiakhoz fordulok: verekedjétek ki már végre ezeknek az asszonyoknak a régen esedékes, de folyton csak elodázott új, korszerű mosoda felépí­tését! FESZÜLTSÉG MINDEN VONALON Nemcsak a mosoda küzd nehézségekkel. Olda­lakon keresztül sorolhatnánk a bonyolultabbnál bonyolultabb problémákat. Csak néhány mutatóba: havonta 400 darab televízióval van több a rima­szombati járásban. Ma körülbelül 700 darab jut egy TV-javító technikusra. A hűtőszekrény szin­tén sok. De csak öt szerelő Javítja őket, s ráadá­sul ez az öt ember javítja a mezőgazdasági üze­mek, a fogyasztási szövetkezetek, és az élelmiszer­üzletek hűtőberendezéseit is. Sok leány tanul ki fodrásznak, ugyanakkor az otthon is elkészíthető frizurák divatja miatt csökken a fodrászatok for­galma, de növekszik a mosoda iránti érdeklődés, ahová nem jelentkeznek. Egyre kevesebb a varró­nő, de egyre többen varratnak . .. Hosszú és sok problémát feltáró bolyongásom után a közüzemek igazgatóságán keresek választ a kérdésekre. Az igazgató szobájában (amely mel­lékesen szólva három ember munkahelye, mert nemcsak a mosoda, az igazgatóság is helyszűké­ben szenved) meglepő kép fogad: megtisztelő he­lyen vörös vándorzászló. A rimaszombati kommu­nális üzem a legjobb a közép-szlovákiai kerület­ben. Ez hogyan lehetséges? Keresem, kutatom a kimutatásokat, majd ismét a dolgozókkal beszélgetek. Kitűnik: való Igaz, Ri­maszombat a legjobb. Újabb bizonyíték amellett, hogy ennek a közüzemnek a dolgozói hősies mun­kát végeznek, hiszen maguk is nagy árat fizetnek azért, hogy elsimuljon egy-egy gond okozta ránc az asszonyok homlokáról. Mi hajtotta ezeket az embereket ilyen áldozatos munkára? Nem hinném, hogy ilyen súlyos viszonyokkal küszködve a női homlokok ráncain lett volna idejük tépelődni. A siker titka a rugalmasság. Az anyagi eszközök korlátlan bővítése lehetetlen — más eszközökhöz kellett folyamodniuk, hogy növeljék teljesítményü­ket. Közvetlenebbé tették az irányítást (kísérlet veit ez az új tervezési elvekkel kapcsolatban) fel­számolták az Igazgatói gyűlésezéseket, csak azo­kat a vezetőket hívták tanácskozni,- akiket a tár­gyalt ügy közvetlenül érintett. Nem papírutasítá­­sokkal és íróasztal mellől! döntésekkel vezetnek, hanem közvetlenül: ahol probléma adódik, egy igazgatóhelyettes azonnal a helyszínen terem ... És új fizetési rendszert vezettek be, amely a ré­szesedésen alapul. A részesedéses jutalmazás nagy lendületet adott a munkának. A fehérnemű-javítóban ismerkedünk az új szabályokkal: a vevő 8,50 koronát fizet egy férfiing gallérjának elkészítéséért. Ebből 75 szá­zalék a varrónőé. A terv egy varrónőre (ketten vannak) ezer korona forgalom havonta, egyenként tehát kb. 750 koronát keresnek. Azelőtt 105 szá­zalékos tervtúlteljesítést jutalmazni tudtak még, de ennél többet nem volt érdemes teljesíteni, mert a béralap nem engedte az ezen felüli díjazást. Ma ahány inggallért megvarrnak, azok árának 75 szá­zalékát megkapják — a kereset határai elméletileg korlátlanok. Az eredmény, hogy tavaly egy főre 1216 koronás forgalmat bonyolítottak le, idén pe­dig 1523 koronás havi forgalmat. A rimaszomba­tiak szempontjából ez jelentősen több ing megja­vítását Jelenti. Am a varrónők — lényegében ugyanolyan felszereléssel mint ezelőtt — többet dolgoznak, keresetük növelése érdekében jócskán meghosszabbítják a nyolc órás munkaidőt. A rimaszombatiak lényegében Jól Indultak el a szolgáltatások javításának útján. Az új szellemben, rugalmasan megvalósított intézkedések a kommu­nális üzem minden munkaszakaszán nagy fellen­dülést hoztak, és jogosan illeti őket a vándor­zászló. A teljesítmények rohamos növekedése azonban legnagyobbrészt a munka intenzitásának, tehát nagyobb erőfeszítés útján történt, s a to­vábbi emelkedésnek sokhelyütt a műszaki beren­dezés elavultsága áll az útjában. Most már a kor­szerűsítésen, a munkakörülmények javításán a sor a rimaszombati közüzemekben. A szolgáltatásokat igénybe vevők ma már elégedettebbek, mint ta­valy. De a szolgáltatásokban dolgozó nők egész­sége védelmében munkakörülményeik javítását sürgősen napirendre kell tűzni. Ez a követelmény annál is Jogosabb, mivel a rohamosan növekvő munkateljesítmények ehhez ma már jóval (ponto­san 11,2 százalékkal) több anyagi eszközt terem­tenek meg. VILCSEK GÉZA . . . a mosodai dolgozók ráncait csak egy egészséges, új üzem felépítésével simíthatják el.

Next

/
Thumbnails
Contents