Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-17 / 19. szám
B„ Cabiria éjszakái“ című filmet 1957-ben forgatták. Mint ismeretes, Giulietta Masina játszotta a főszerepet s a filmet férje, Fellini rendezte Azóta mindössze háromszor szerepelt filmben. Sokan azt hitték felhagy a filmszerepléssel, amikor újból feltűnt a neve, Fellini új filmjével a „Giulietta“-val kapcsolatban. — Legalább nyolcvan éves koromig akarok játszani — mondja a művésznő, de a helyzet a következő volt: A két film, amelyeket külföldön forgattak velem — az egyiket Berlinben, Duvivier rendezésében, a másikat Lengyelországban Victor Vicas-szal — egy szerződés alapján készült, amely három filmre szólt. A harmadik film Bertolt Brecht Koldusoperájának filmváltozata lett volna, Marion Brando, Marlene Dietrich és több más, világhírű színész szereplésével. Én lettem volna Polly — képzelheti, milyen büszke voltam erre a remek szerepre. Már a dalokat tanultam németül. És ilyen előkészületek közben más kötelezettséget nem vállalhattam. A terv azonban füstbement. Olyan dolgok ezek, amelyek a film világában megtörténnek. Be kell ismernem. hogy az utóbbi években kissé kényelmes lettem, többet akartam törődni családommal, otthonommal. Pihenés után érettebben, újabb benyomásokkal gazdagodva térek vissza a filmhez. Tudtam, hogy megfelelő filmszerep vár rám, mert Federico mondta, hogy az én ösztönzésem alapján jött létre a film. Nem szeretek gyakran szerepelni, mert a népszerűségnek az is a titka, ha nem játszik túl gyakran az ember és lehetőleg csak megfelelő szerepekben. Már tizenhét éve vagyok filmszínésznő, és azt hiszem, még eddig nem untattam a közönséget. Ennek bizonyítéka az a sok levél, amit kapok, annak ellenére, hogy már évek óta nem játszom új filmben. Filmjeim azonban tovább futnak a világ minden táján, például az Országút című filmet Amerikában már ötször közvetítette a televízió Ha leszállók a New-York-i repülőtéren, úgy megismernek, mintha Rómába érkeznék. Federico azt mondja: „Te Amerikában népszerűbb vagy, mint a Fiat-márka.“ A közönség szeretete nekem nagy elégtétel és ösztönöz munkámban A „Giulietta“ színes film lesz. És remélem, sikert is hoz. Nem szeretem, ha azt kérdezik hány éves vagyok és milyen magas. Ezeket a dolgokat már annyiszor kérdezték tőlem és én mindig őszintén válaszoltam. Azonban sehol sem olvastam a helyes választ. Magasságomat csökkentették, éveim számát növelték, mivel azt hiszik, a színésznők egy pár évet úgyis letagadnak. Szerintem nem fontos az éveim száma, nem vagyok sex-bomba, olyan színésznő vagyok, aki mindig, még nyolcvanéves korában is fog szerepet találni. Játszani fogok, amíg megöregszem. Temperamentumomat anyámtól örököltem, aki gyönyörűen szavalt és vérében volt a komédia. Apám egy opera zenekarában hegedült. Nagyon sokat utazott. Még mint gyermek, az iskolában kezdtem szerepelni. Örültem, ha az embereket megríkattam vagy megnevettettem. Családomban sosem mondták, hogy nőnek nem kell tanulni, mivel előbb-utóbb férjhezmegy. Azt mondták nekem: ha színésznő akarsz lenni, légy színésznő, de előbb fejezd be a tanulmányaidat. Még egyetemi tanulmányaim idején a római Atheneoszínház tagja lettem, Mastroiannival együtt. És. már az első évben meghívtak az Elyseo színházba, Cervivel és másokkal együtt. Azonban akkor be kellett volna járni egész Olaszországot, és nem tanulhattam volna tovább. Nővérem ekkor azt mondta: Inkább fejezd be tanulmányaidat, még fiatal vagy, lehetsz még színésznő. A rádióban is szerepeltem ez idő tájt. Aztán Pallina szerepében nagy sikerem volt, úgy, hogy egy producer filmre akarta vinni és Fellini Federicot bizta meg a rendezéssel. Cesare Cvallotti a Rádióból ajánlott neki engem, így ismerkedtünk meg. A filmből nem lett semmi, azonban hat hónappal később egybekeltünk. Azt, hogy Federico híres rendező, azt otthon észre sem vesszük, de az is bizonyos, hogy én is elkövetek mindent, hogy kellemes, nyugodt otthona legyen. Tudom, hogy nem szereti a lármát, zűrzavart, ezért otthon nyugalmat biztosítok számára és alkalmazkodom hozzá. Ha színházba akarok menni, de ő inkább barátaival szeretne elbeszélgetni, * Г Г % akkor a nővéremmel megyek színházba. Huszonegy éve vagyunk együtt, és ez alatt az idő alatt mindig igyekeztem Federicbt megérteni. Huszonegy év nagy idő, ami alatt sok boldog és sok szomorú eseményt éltünk át. Az élet nem kímél meg senkit, minket sem, s éppen a nehéz percek hozzák egymáshoz közelebb a házastársakat. Szeretjük egymást és akkor a másik hibáit nem rosszakarattal, hanem megértéssel vesszük. Hogy kettesben jól érezzük magunkat, ahhoz mély belső érzések szükségesek. Sok minden függ a nőtől, neki többet kell áldoznia, mivel az anyaság terhét is ő viseli. / Mi 1. Giulietta Masinának van egy kis szobája, melynek falain diplomák, elismerő oklevelek függnek, melyeket a Masina- Fellini házaspár kapott. Ott vannak a világ legismertebb kitüntetései, többek között a Szovjetunióból, Franciaországból, Németországból, Mexikóból. Amikor pályafutásomat megkezdtem, nem gondoltam volna, hogy mindezt elérem. Akkoriban a színésznőket szépségversenyeken választották ki. De azért a tehetség időtállónak bizonyult. A Not Donne nyomán tclu néni haladja túl a harmincezer draliinát. nem kell jövedelemadót fizetnie. Nos, ez a fent említett úr — szemrebbenés nélkül — csupán tizenegy ezer drahma évi jövedelmet vallott he, s mentesül az adó alól. Egy jó humorú athéni presszótulajdonos levelet irt neki, valahogy így: „Igen tisztelt uram! Hallottam, hogy Önnek milyen kevés a jövedelme, s ezért nem kell adóznia. Az én kis presszóm többet húz évente, mint a maga hajói, hajógyárai, részvényei. Ajánlok valamit: cseréljünk, s én boldogan fizetem Ön helyet az adót . . .“ Athéni barátaim mesélték, mennyire felkavarta a közvéleményt az a száraz és szűk szavú újsághír, amely hírt adott arról, hogy egy tizenkét éves kisfiú — aki hűtőgép javító üzemben kapott munkát — főnöke utasítására felemelt egy hatalmas villany-hűtőszekrényt, s a nagy súlytól eltört a gerince! Örök életre nyomorék marad ... Mint ahogyan idd előtt meggürnyed azoknak a kislányoknak válla is, akik a görög ércbányákban órákon át hajolnak a szállítószalag fölé, válogatják az ércdarabokat, egy perc megállásuk sincsen, s fizetésként mégis a férfiak bérének csupán egyötödét kapják. Ezek a hírek azonban nem jutnak el a Hilton Hotel fényárban úszó termeibe, ahol hűvös és elegáns csend honol, s ahol a szállodaszolga apró csengettyűkkel teliaggatott táblát visz körül, égi csilingeléssel jelezve: X urat, vagy Y hölgyet telefonhoz hívják, keresik . . . Utazás előtt barátaim figyelmeztettek: Nagyon erős a görög nappal és éjszaka különbsége. A fény és az árnyék ellentéte. Vigyél magaddal szál makalapot is, meleg sálat is. Megfogadtam tanácsukat: igazuk volt! De én must másról szeretnék be szélni. Arról a fényről és árnyékról, amelyet az athéni utca emberében, a görög hétköznapokban találtam meg . . . Arról a fiatalemberről, akit a tűző napon könyvet olvasni láttam az Akropolisz csonka oszlopainak tövében, s arról a világtalan koldusról, aki a főposta előtt harmonikáját nyekergetve fülelte: mikor csörrcn pénzdarab az üres bádngdnhozkálian .. . Találkoztam emberekkel, akik bőrükön érezték a rendőrök gumibotját, s akiknek az az egyik legfőbb gondjuk, hogy miért csak két egyetem van Athénben; s találkoztam hajnalban szemétben turkáló pöttöm mezítlábasukkal, akik talán még nem láttak belülről iskolát . . . jártam egy színházi főpróbán, Csehov „Három nnvér“-ének görög előadásán; s láttam egy amerikai rémfilmet játszó mozi nézőterén üres üvegekkel, égő cigarettával, ragacsos rágógumi-golyókkal dobálózó embereket Láttam a kivilágított utcai trafikbódék uldaláhuz tapadva — fülükre szorított kézzel telefonáló — kései randevúkat lebonyolító fiatalokat, utcán sétáló párokat, akik szorosan egymás mellett mennek, de nem karonfogva, még csak nem is kézenfogva; s láttam hervadt-festett utcalányokat amerikai tengerészek ölében Pircus sikátoraiban ... Megfigyeltem munkából hazatérőben a tenger vándorait, a halászokat, s láttam életerős hatalmas tenyerű, munkára termett fiúkat és férfiakat, akik perecet, szivacsot, sült kukoricát, gesztenyét vagy botra szegeit sorsjegyet árultak nagyhangún, a létfenntartás szükségéből fakadó erőszakossággal ... S amikor már mindezt elmondtam az itthoniaknak, megértették szavaimat, hogy Görögország — Márványország — hétköznapjairól beszélni valóban nem egyszerű! SOMOS AGNES jelinek György felvételei Ц Görögország három no ni zed ók о . -. A kamaszok egyike, akiknek sem iskolapad, sem munkapad nem jutott, csak az utca, s a csavargó keresető élet Athénbe"
