Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-17 / 19. szám
2 Ha nem is Christine Caron-i teljesítménnyel, de francia kislány: Francoise Borié nyerte a nők 100 m-es hátúszóversenyét v Irena Kirszenstein a lengyelek „villámlábú leánya“ nagy fölénynyel nyerte a 100 és a 200 m-es vágtát f A világszerte ismert Tamara Press a súiylökésben nem talált legyőzőre, viszont a diszkoszvetésben kettőre is VISSZAPILLANTÁS A női tornászcsapatok nagy küzdelmét végül is a magyar együttes nyerte Villámértékelésnek csak néhány pillanatkép azokról, akiknek sikere után a Gaudeamus igitur ... hangzott jel az Universiaden. Torino, Szófia és Porto Alegre után Budapest rendezte a főiskolások kétévenként sorra kerülő, kisebb fajta olimpiával felérő sportvetélkedését, az Universladet. A megnyitó és a záróünnepély színpompában vetekedett a tokiói olimpiáéval. A résztvevő versenyzők a föld minden részéről érkeztek, s az egyenruhában felvonuló sportolók sora egyúttal ízléses, de szolid divatbemutató ts volt. A versenyek pedig, akár a Margit-szigeti opálos vizű uszodában, a smaragdos gyepű Népstadionban, a fapadlós-parkettes Kisstadionban, vagy a Sportcsarnok vívópástjaín lezajlott vetélkedőre gondolunk, jelentőségben és színvonalban túlnőttek minden eddigi Universiade méretén. Először fordult elő, hogy az Egyesült Államok is elküldte legjobb főiskolás sportolóit, s utólag megállapíthatjuk, hogy a baráti szellem, a bajtársiasság kifogástalan volt. A résztvevők kezdettől végig kitűnően vizsgáztak. Kilenc sportágban versenyeztek az arany, ezüst és bronzérmekért, valamint a lehető legjobb helyezésekért. A legnagyobb érdeklődés az atlétika és az úszás iránt nyilvánult meg. E két sportág legjobb női versenyzőiről mondunk el egyet-mást. Az atléták salakpályájának legtündöklőbb csillaga a lengyel Irena Kirszenstein volt, aki hatalmas fölénnyel nyerte a 100 és a 200 m-es vágtát, míg a váltóban fantasztikus, 10,5 mp-es eredménnyel hívta fel magára a figyelmet. Távolugrásban csupán azért nem Felvonultak a részvevő országok csapatai, jobboldalt már lobog az Universiade láng Kéri László felvételei UNIVERSIADE BUDAPEST-1965 a * győzhetett, mert a műsorcsoportosítás nem tette számára lehetővé a rajtot. A közgazdászhallgató csupán addig kíván versenyezni, míg tanulmányait folytatja és saját bevallása szerint elsősorban jó szakember, Gorkij-i értelemben vett derék ember kíván lenni. A jelek szerint úgy halad e célja felé, mint a salakpálya fehér célszalagja irányába ... A Press nővérek nevét ismeri az egész világ. Irina biztosan nyerte a 80 m-es gátfutás előfutamát, de a döntőben sajnálatos rándulása miatt nem rajtolhatott, s nem lehetett övé a reá váró aranyérem. Növése, Tamara a súiylökésben nem talált méltó ellenfélre, de a diszkoszvetésben, nem tudom hányadik világqsodaként egyszerre két magyar versenyző, dr. Kleiberné és Stugner előzte meg. A kubaiak nagy reménységének, a barna bőrű Cobiannak mind a 100, mind a 200 m-es síkfutásban meg kellett elégednie az ezüstérmet hozó második hellyel. Hiába, egyetlen Kirszenstein Irena van a világon, s Cobian számaiban pillanatnyilag verhetetlen. A Margit-szigeti vízben két szőkeség tündökölt: Dobayné- Madarász Csilla és a szovjet Babanyina. Az előbbi az Universiade első aranyérmét szerezte és a vendéglátók szempontjából a lélektanilag roppant fontos remek nyitány mesteri rendezője volt. Egyszeriben feledtette ez idénybeli gyengébb előbbi szerepléseit, s a nézők újra kegyeikbe fogadták. A versenyző is ember és lehetnek gyengébb napjai. Babanyina szívósságához hasonlót ritkán lehet látni az úszómedencében, szinte forrott körülötte a víz. ö volt az opálos viz rakétája. ZALA JÓZSEF a a a a a a a a a a Abratislavai Műszaki Főiskola építészeti tanszékén 1956-ban a fiúk mellett hét leány is befejezte tanulmányait. A hét leány közül öt azóta férjhez ment, kettő pedig — vitte valamire. Természetesen mind a hétnek érvényes a mérnöki diplomája, hasznos munkát is végeznek valamenyien. De csak kettőjük volt képes mérnöki hivatásának kellő hangsúlyt adni, az élvonalba kerülni, nagyszerű eredményeket elérni, kiemelkedni az átlag fölé. S ez a kettő éppen — nincsen férjnél. A fenti kis statisztika alapján úgy tűnik, hogy a magas fokú műszaki képzettséget szerzett nő előtt csak két lehetőség áll: férjhez menni és a családi gondok láncával megkötni az alkotás szárnyalását, vagy a maga választotta hivatásban az átlag fölé törni, de feláldozni a családi életet. Valamiféle „arany középút“ úgylátszik nem létezik. Nem igaz! Kell, hogy legyen ilyen lehetőség! Az egész a partnertől függ — csattan fel az ilyen elmélkedésre Anna Borgulová mérnöknő, a hét lány egyike, egy a kettő közül, akik „vitték valamire“, s akiről azt mondják, „jelent valamit a szakmában“. A mérnöknő véleménye mérvadó felvetett problémánk tekintetében, hiszen ő saját életpályájának alakulásán tapasztalta a hivatásszeretet és a családi élet összecsapását, s le is vonta ebből a tanulságot. Anna Borgulová mérnöknő vasutakat tervez. Borgula Anna vasúti mérnök megszabja merre haladjon az acélpálya, s eközben az acélpálya is megszabja az ő életének medrét. A csinos, fekete szemű, örökké vidám mérnöknő friss diplomájával kezében, úgyszólván az iskolapadból ment férjhez. Az állami vasúti tervezőirodában dolgozott, majd a vasútépítő vállalathoz került. Egyre felelősebb munkakörrel bízták meg, s ő egyre nagyobb mértékben szentelte magát oly érdekes, változatos munkájának, amelyben diákköri álmait látta lépésről lépésre megvalósulni. A vasútépítő szakma — mint úgyszólván minden más szakma is — egész embert követel attól, aki komolyan veszi hivatását, s meg is akarja valósítani ifjúkori álmait. Viszont a családi élet is egész embert kíván — legalábbis így tűnt saját családi életében ... Mert egy férj, mégha annyira megértő is, mégis megkívánja az „otthon főztet“, azt, hogy az asszony körülötte forgolódjon... egyszóval a második műszakot. Igenám, de az asszonyt hol távoli, épülőfélben levő sínpárok közé hívja a kötelessége, hol egész gondolatvilágát lefoglalja egy-egy műszaki probléma, határidő, elképzelés... Lassan, de biztosan, — röpke négy év alatt — ott álltak a házasok a válaszúton: vagy-vagy. Vagy a házasélet, vagy a világot acélabroncsba fogó sínpár. A válás kínos emlékének elhalványodása után maradt az acélpálya végtelenbe összefutó sínjeivel, s a töltésen mérőműszere fölé hajolva elmélyülten dolgozó mérnöknő — egyedül. Egyedül? Hiszen most csakis álmai megvalósításának élhet. Első nagy munkájában máris kiválik. Sikerrel oldja meg a villamosított vasútak építésében rábízott feladatokat. Megkapja első önálló munkáiét, az Orlov-Plaveö—Podolínec vasútvonal felépítésének feladatát. Perzselő napon, töltésen és hidakon dolgozik fáradhatatlanul sárban, gumicsizmában. Tervező' csoportjából szocialista brigádot alakít. Ez persze nem védi meg attól, hogy
