Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-09-17 / 19. szám

GYŰLŐ SEBEK a faluban. A tábori, Cesky Krumlov-i védnökök gyorsan kitisztították a ku­takat. Nem győzik őket eleget dicsér­ni. Milyen jő, segítőkész emberek. — Már a szövetkezetben is akad munka. Itthon vannak az anyaserté­sek. A tagok szarvasmarha-állománya is. A nehezén már túl vagyunk — mondja Nagy Imre, a HNB elnöke. — A vizet is leengedjük, ahonnan lehet. Cementet kaptunk. Kavicsunk, homokunk saját kitermelés. A katonák egy nádtetős házat bon­tanak, gerendájához erősítik a drót kötelet. Az egyik gerenda mögül po­ros fényképek, két köteg dohány ke­rül elő. Ledobják az udvaron sóhaj­tozó nagymamának. A képeket végig­­törli a tenyerével és a kötényébe ta­karja. A dohányt visszanyújtja a kato­náknak. — Csak szívjátok. Jó dohány ez. Megérdemlitek. Régen voltatok otthon ti is. —'Aztán felszed néhány szét­szóródott szöget. Jó lesz az új ház­hoz. Orsújfalu: — 435 házból 168 rombadőlt, 94 megrongálódott — Kiss József felénk se fordul, csak figyeli a szivattyú munkáját, úgy szól hátra tompa han­gon. Ügy tűnik, már el is felejtette, hogy ott állunk mögötte, amikor a vízre mutat, ahogy ott kavarog a szi­vattyú torkánál. — Már hal is van benne. Aztán felpillant. A romokban heve­rő utcára néz komoran. — Csak várni meg várni. Lassan megy a munka. Nem messze tőlünk két asszony be­szélget. Mellettük tízéves forma kis­lány, nyolc év körüli fiú. — Nem adom, még egyszer el nem engedem magam mellől! — Rossz is lesz nélkülük, az biztos. De már csak vigyáznak rájuk. Nyá­ron sem volt semmi baj. Meg aztán ... úgyse tudna tanulni. Alvás­ra is szűk a hely a húgoméknál... — Legalább ne vinnék olyan messzire! Hogy bírja az ember pénz­zel az utazgatást. Mert azt ki nem bírom, hogy el ne menjek megláto­gatni. Most meg minden fillérnek helye van. — Csak már építhetnénk. Kiss József ránk néz szemrehá­nyóan: — Már kezdenék az emberek az építést Addig jó azt csinálni, amíg tart a nyár. Hidegben még a seb is nehezebben gyógyul... lzsán 631 házból 273 rombadólt, 136 meg rongálódott. Gelle néniék is csak a te­levíziót tudták meg menteni ► Sajnos, csak a kapu­ba kell kimenni ás lehet halászni . . . És nézi a zavaros vizet, hogyan fogy a kertek alól. Már látszanak a sárba süppedt lábasok, üvegek, a földbe vert karók. Izsa: Gelle néniék otthonából csak a pince, a kerítés, a kút maradt épen. Meg csodálatos módon egy nád­ból, deszkából összetákolt fészer. Mellette a bútor maradványai, székek, asztallábak, szekrényajtók, száradni tett ruhák, könyvek. A szófián asszony a kanalakat, po­harakat súrolja. — Nem használatra, csak úgy! Csak úgy, emlékül, emlékeztetőül. Mert a katasztrófa kitörölte az éle­tükből a tárgyakban őrzött emléke­ket. Mentik, amit lehet. — A háborúban elvesztettünk min dent, nem maradt semmink. Mindig újrakezdtünk. Felépítettük ezt a szép házat. Nagy ház volt. Tele bútorral. Mosógép, hűtőszekrény. De azt a sub-A komáromi járásban 431 orosz faházat építenek lótot nagyon sajnálom. Akkor kap­tam, amikor férjhez mentem. Olyan ügyes, jó sublót volt... Ez a kicsike bögre meg... még a fiamé volt. Most lenne harmincnégy éves sze­gény. Négy éve szerencsétlenül járt egy motorkerékpárral. Jó tanító volt, mindenki szerette. Ez a sok könyv mind az övé volt. Mennyi aranybetűs Jókai... Ogy gondoltam, hogy ha a rokongyerekek közül valamelyik megérdemli, adok nekik egyet­­egyet... Ugye, ha megszárítom őket, még el lehet majd olvasni? Házat majd veszünk valahol, ahol meghúzódhatunk, öregek vagyunk már arra, hogy még egyszer építsünk. Még ha lenne kinek ... Falun kívül: Hegedűs Lajosné három gyermekével lakik a sátorban. „Lakik.“ Ez a szó nem is fejezi ki a körül­ményeiket. Komáromtól alig egy kilo­méternyire, a bokrok tövében húzód­tak meg. Szekrény, tűzhely, tyúkól, nyúlketrec. Július hatodikén jöttek ide, addig Koltán voltak, az iskolá­ban. Szemben velük, már épülnek a faházak. — Sajnos, ott meszelni kellett. Hazaengedtek bennünket. Pedig jó volt ott. Mert ugye, mégiscsak tető volt a fejünk felett. Itt is kibírtuk eddig. A szekrényt letakartuk, a dunna a sátorban van. De most már félünk, hogy hideg lesz, eső, meg szél. A gyerekek nem betegek. Szep­temberben talán elviszik a nagyobba­kat bentlakásos iskolába. Mi meg már kibírjuk valahogy, amíg elké­szülnek a faházak. Csak kapunk már valamilyen lakást. Molnár Lászlóék­­nak, szegényeknek még rosszabb mint nekünk. Ok hét gyerekkel van­nak itt. A nyolcadikat szeptemberben várja a fiatalasszony. Az ételt kony­háról hordjuk, jól főznek, kiadósán. Minárik István szögeli a deszkákat. Napi tizenhat órát dolgozik társaival együtt, hogy ne kelljen a szabadban aludniuk az embereknek. Minden asszony arra gondol első­sorban, hogy a gyermekének megle­gyen testi-lelki szükséglete, hogy me­leg és békés otthont biztosítson övéi­nek. Főzni, mosni, takarítani rájuk, rendezgetni, szépítgetni, hozzátarto­zóinak örömet szerezni és dolgozni nemcsak otthon, hanem a szövetke­zetben ... Mert az asszonyok a jövő­re is gondolnak ... De Csallóköz árvíz tépte sebei las­san gyógyulnak. Augusztus végén még közel negyvenezer hektár föl­det víz borít. És jövőre már aratni, kapálni akar a földből élő paraszt­­ember. A komáromi járásban 2898 ház dűlt össze, 3600 megrongálódott. Tizennégyezer ember maradt otthon nélkül. Legtöbbjük rokonok, ismerő­sök segítségére, jóindulatára szorult. Nem kevés azoknak a száma sem, akik úgy laknak, mint Hegedűsék. Hiba volt, hogy augusztus közepéig szervezési problémák fékezték a se­gíteni kész védnökségi járások, üze­mek igyekezetét és csak az utóbbi hetekben gyorsult meg az építőanya­gok szállításának, az építési tervek jóváhagyásának üteme. Még a tél be­állta előtt el kell végezni, amit lehet. De a legreálisabb számítások mellett is csak 1000 házat lehet lakhatóvá tenni az idén és 520-at újjáépíteni. Ezért körülbelül 3200 embert fahá­zakban, 800—900-at pedig barakkok­ban kell elhelyezni. Négyezer gyer­mek kezdi otthonától távol — leg­többjük a nyugat-szlovákiai kerület­ben, néhány iskola Morvaországban — a tanévet. Egészségügyi és peda­gógiai felügyeletükről, anyanyelvi oktatásukról jobban tudnak ott gon­doskodni, mint árvíz sújtotta ottho­nukban. Ezért ha a szülőknek bár­mennyire nehéz is, nem szabad meg akadályozniuk, hogy gyermeküket el­vigyék. A községfejlesztési tervek alapján a legtöbb árvízkárosultnak magasabb fekvésű helyen jelölik ki a házhelyét. Érthető, hogy ragaszkod­nak a régi otthonhoz az emberek, azonban arra is gondolniuk kell, hogy biztonságosabb, szebb helyen épül fel új otthonuk. A kerítések, kutak érté­két megtérítik. Segítsenek az asszo­nyok, a nőbizottság is, hogy Csalló­közben mielőbb megindulhasson a munka, a termelés, az élet! — Néha már elfáradok, abba is hagynám. De ha ezekre a szerencsét­lenekre nézek, újra csak hozzáfogok a munkához. Hiába, ilyen az em­ber ... A távolból még visszaintünk Hege­­dűsnének. Nem emeli üdvözlésre a kezét. Csak a fejével bólint bizony­talanul. HARASZTINÉ M. E. I I ű

Next

/
Thumbnails
Contents