Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-09-03 / 18. szám

A »HÍRŐS« TÍROS Ha Szeged nevét halljuk vagy olvassuk, tudatunkban egyre inkább a szabadtéri játékokkal hozzuk össze­függésbe. Ezek a felújított és már hagyományossá vált nyári rendezvé­nyek évről évre nagy tömegeket von­zanak az Alföld kulturális központ­jába. Szeged mai pezsgő kulturális élete a múltba gyökerezik. Mórizs Zsigmond azt vallotta: pályakezdésekor a Szege­den töltött évek formálták azzá, akivé később vált. József Attila, Radnóti Miklós emlékét őrzi á város. És büsz­kén vallja magáénak Móra Ferencet és Tömörkény Istvánt, akik itt éltek. Gazdag szellemi örökség és a ma adta lehetőségek felhasználásával ala­kították ki azokat a nagyszabású rendezvényeket, amelyek nyaranta ezer számra hozzák ide a közönséget Jugoszláviától Moszkváig és Ausztriá­tól Svédországig, nem is beszélve a hazai érdeklődőkről. Az Ünnepi Hetek műsorát úgy állít­ják össze, hogy a több irányú érdek­lődők igényét kielégítsék. A nemzeti drámákon kívül — idén az Ember tragédiája és a Bánk bán került szín­re— az óriási méretű, tömegjelene­tekre kiválóan alkalmas színpadon egy-egy operát, balettelőadásokat is bemutatnak. Az 1897-ben Szegedet csaknem teljesen elpusztító árvíz után fogada­lomból épített hatalmas méretű, neo­barokk stílusú templom és az előtte levő teret három oldalról körülvevő árkádos egyetemi épületek, zárt kör­nyezetet képezve, ideális színhelyet teremtenek az előadások számára. Az idei évadban a legnagyobb érdeklődés kétségtelenül egy angol együttes fellépését előzte meg, akik a West Side story-t adták elő. Az új műfaj, a musical bemutatása volt ez, azért várta a közönség olyan érdeklő­déssel. Ez a zenés műfaj a régi operettekből fejlődött a mai igények­nek megfelelően. A való életet kívánja érzékeltetni. Drámai felépítésű szöveg­könyv az alapja. Zenéje az operettek szentimentális muzsikájával ellentét­ben modern, komoly zene, dzsessz elemekkel. Azonkívül a tánc, a mo­dern balett is egyik fő kifejezője és továbbvivője a darab cselekményének, nem úgy, mint az operetteknél, ahol a tánc csak betétszámként szerepel. Hat évvel ezelőtt mutatták be ezt a musicalt a New York-i Broadwayn. Szövegét Arthur Laurents írta, zené­jét a híres amerikai zeneszerző és kar­mester, Leonard Bernstein szerezte, koreográfiáját Jerome Robbins, a New York City Balét igazgató-helyettese állította össze. Sokan a modern Rómeó és Júliának nevezik a törté­netet. Mai környezetben, New York külvárosában játszódik le ez a dráma. Két fiatal korú banda ellenségeskedé­se okozza a tragédiát és a felnőttek tehetetlensége. Újszerűségével ható előadást láthat­tak a nézők. Elgondolkoztató történet ez, amelynél a jó zene és a kiváló Harlequin balettegyüttes szereplése fokozták a hatást. A modern Rómeó és Júlia erkélyjelenete semmivel sem volt kevésbé megkapó, mint a klasszi­kus, veronai szerelmespáré. Nagyon kifejező a balett a két csapat ellen­ségeskedésének érzékeltetésében. Az előadás kezdeti frissesége talán némileg lanyhult a befejező részben. Zártabb környezetben, kisebb szín­padon talán még jobban hatott volna az előadás, bár a felhőkarcolókat jel­képező színfalakkal igyekeztek meg­oldani a térhatást. A közönség, a várakozásnak meg­felelően, új, érdekes modern előadás­nak lehetett szemtanúja, amelyet nagy tetszéssel fogadott. A Szabadtéri Játékok rendezőiről csak teljes elismeréssel írhatunk Mindenre kiterjedő figyelemmel gon­doskodnak a Szegedre érkező vendég szórakoztatásáról, ellátásáról. Az esti előadást megelőzően az utcákon nyüzs­gő idegenek, külföldiek frissítőket, kis emléktárgyakat vásárolhatnak a fel­állított sátrakban vagy házi-ipari ké­szítményeket a boltokban. Különböző kiállítások, sportrendezvények, a Dóm­ban tartott orgonaverseny — 10 000 sípú orgonája a nagyságra nézve a negyedik Európában — teszi változa­tossá a városban töltött napokat vagy órákat. És esténként, amikor a 7000 néző elfoglalja a helyét az előadásra várva, megszólal a kedves zenélőóra, majd a lenyűgöző környezetben felharsan a fesztivál jelződallama, a Szeged híres város . . . olyan kulturális él­ményben van része a résztvevőnek, amit egyhamar nem felejt el és ami máskor is visszahozza a szép, Tisza menti városba. BERTHÁNÉ S. ILONA ü « «-4 Й В Kit furcsának tűnt, mennyi levelet küldenek reggel a luinkásnők. Az üzem minden lejáratánál kis postaládák toltak elhelyezve és az asz- I ezekbe dobták be a boríté­kot. — A német asszonyok bizonyára jobb levélírók — gondoltam és a reggeli műszakba menőkkel mi is besodródtunk a gyárkapun. — Reggel hétkor, délután három­kor és este tizenegykor kezdik a műszakot az NDK hatalmas üzemé­ben, Premnitzben, amely az ország egyik legnagyobb műszálgyártó kom­binátja. — Sokkal jobb ez az idő­beosztás, mint a hatórai kezdet, különösen az asszonyok és anyák szempontjából — mondták és nem ez volt az első, sem az utolsó indo­kolás, melyet olyan természetesen hangoztattak itt, főleg a férfiak, s melynél a dolgozó nő, az anya került az előtérbe. — Több mint háromezer nő dol­gozik az üzemben, — legtöbbje 25—45 életév között, — hangsúlyoz­ták és az „Üj Élet“ gyermekváros­ba akartak elvezetni, melyre joggal büszkék nemcsak Premnitzben, de az egész NDK-ban is. Csakhogy a napfény és mosoly városa küszöbén fel kellett figyelnem számomra na­gyon érdekes, számukra csaknem természetes dolgokra, amelyek egy­re több gondtalan napot szereznek az üzemben dolgozó családoknak. A POSTALÁDÁK ugyanis újra feltűntek az üzem mindkét ebédlőjében. Tízórai szünet volt. A munkások piros telefontár­csával ellátott automatabüféből „tár­csázták“ ki a legkülönbözőbb, szám­mal megjelölt tízórai adajgokat. Tál­cán hordták körbe a papírtányé­rokra adagolt friss gyümölcsöt. Az ebédlőkben kiállítási üvegszek­rények sorakoztak, tizennégy napon ként váltják benne az árut. Gyer­mekruhák, kötött áru, edény, cam­­ping-felszerelés, egyszóval széles és teljes szortiment. S mellette ismét a kis postaláda: Megrendelések. Hir­telen megértettem a reggeli serény levelezés titkát is. — Az ipari árucikkeket itt, az ebédlőben rendelik meg a dolgozók, hogy ne kelljen a járási székhelyre beutazniok. Másnap reggel a mű­helyben várja őket az üzenet, mű­szak végeztével a gyárterület me­lyik elárusítóhelyén kapják meg az árut. A bejáratnál elhelyezett postalá­dák? Abba a napi bevásárlószolgálat megrendeléseit gyűjtik. Mire az asz­­szonyok befejezik a munkát, készen várja őket a tqlt kosár. A megren­delőszolgálat dolgozói naponta több mint 500 megrendelést intéznek el. A vásárlók a kiadott nyomtatványo­kon, — melyeken a kapható áru­cikkek és áruk van feltüntetve, — csupán aláhúzzák a kért dolgot és mennyiséget, átvételkor ellenőrzik a számolás helyességét. Ha nagyobb bevásárlásról van szó, csekély szá­zalékért haza is szállítják. — 2 karfiol, 1 kg őszibarack, ke­nyér, 1 liter tej, tejfel, V« kg vaj, 1 kg cukor, 2 kg liszt, 1 üveg olaj, 1 mosópor, 1 fogkrém, — állítják össze Walter asszony rendelését és a telt kosár a többiek mellé kerül a sorba. Mindegyik tetején az elszá­molás. __ — Nem~fizetünk rá és az asszo­nyoknak sok idő- és energiamegta­karítást jelent — halljuk ismét a logikus érvelést, mely az asszonyt és anyát, a megbecsült munkaerőt helyezi előtérbe. — Erre irányul minden további szolgáltatásunk, me­lyet a város és kerület vezetőségé­vel, kereskedelmi ügyosztályaival közösen szervez és irányít az üzem szociális ügyosztálya. A II. GYÁRKAPU mellett nemcsak üzlethelyiségek so­rakoznak. Itt az üzemi kölcsönző­szolgálat. Edény, háztartási- és mo­sógépek, asztalteríték, ágynemű, campingfelszerelés — kínálja por­tékáját az ízléses kölcsönreklám. A következő épület a szolgáltatások háza. Előnye nemcsak az, hogy né­hány méternyire van a gyárkaputól, de az is, hogy az üzem dolgozói szá­mára árkedvezményt nyújtanak. A mosáson, tisztításon, ruha festésen, cipő-, harisnya-, fehérnemű-, felső- és munkaruha javításon és varráson kívül lakástextil és függönykészítő osztályuk is van, s számomra ez volt a legérdekesebb. Ez még a régi épületben van. Egyszerű helyiség a mérték utáni varróműhely mellett. A hosszú kis­asztalon lakberendezési, függöny, garnizsmintalapok, a pulton füg­gönyanyagok, lakástextiliák halmaza. A vezetőnő elnéző mosollyal vár­ta, amíg a fiatal házaspár eldön­­dötte, három méter tíz vagy húsz­centiméter hosszú legyen-e a füg­gönytartó. (Ezt is itt készítik!) Az ekrü színű, dederon függöny, melyet mqgás után nem kell vasalni, mind­kettőjük tetszését elnyerte és az ízléses szövetfüggöny anyagában is bonyodalom nélkül megegyeztek. A bútor, úgylátszik már megvolt, mert pontos méretet adtak a két heverő­huzatra is. Már elbúcsúztak, amikor a fiatalasszonynak eszébe jutott még egy fontos adat: a fűtőtest magassága, amely az egyik füg­gönyszárny méretét befolyásolja. Nekem is eszembe jutott akkor valami; vajon melyik gyárváro­sunkban kapnak ilyen kelengye- és ízlésirányító segítséget az új ottho­nukat berendező munkásfiatalok? Pedig csak néhány szakember, egy helyiség és ötlet kérdése az egész. végre a gyermekvarosban Menuela és Wolfgang már ébren voltak. A műszak végét jelző sziré­na hangját tompította a nyári zápor ütemes kopogása, de a karcsú gyár­kémények felett már tisztult az ég­bolt. A gyártelepen van a fákkal öve­zett, játszótérrel, medencével, hin­tákkal és forgószékekkel berende­zett „Üj Élet“, az üzem napi és heti bölcsődéje és óvodája. Mivel a ter­melés emelkedésével párhuzamosan növelik a dolgozók gyermekeiről DOLGOZÓ Nő 8

Next

/
Thumbnails
Contents