Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-09-03 / 18. szám
„Biztosítsuk minden faluban a dolgozó asszonyokról, anyákról történő gondoskodást, a munka és a munkahely kultúráját.“ (A Földművesasszonyok Téli Iskolája VII. évfolyamának nyílt leveléből.) KENYÉRCSATA — Hangosabban! — szólt bele a telefonba Klucska László ökonómus, mert a szövetkezeti iroda előtt két traktor állt meg nagy pöfögéssel. Egy motorkerékpár is ott fékezett. Két gyerek pedig csörömpölő kannával futott el az ablak alatt. Aztán magyarázőlag felénk fordult: — A\ tíz hektár dohányunkat megtámadta a peronoszpőra. Arról van sző. Mindjárt befejezem. De éppen itt az elnök. A motorkerékpárral valóban Buda János érkezett, a esatai 1070 hektáros szövetkezet elnöke. Egy pillanatra ugrott csak be az irodába, már indul is tovább. — Ne haragudjanak, most nincs időm, nagyon sietek. A határba megyek. A hajnalban megint volt egy kiadós zápor. Meg kellett állni a kombájnoknak. 166 hektár búzánk, 163 hektár árpánk van. Lassan halad a munka, pedig már augusztus tizediké van. Magukat úgyis az asszonyok érdeklik. Van két női segédkombájnosunk. A zöldségesben is ügyes nők dolgoznak. Az állattenyésztés kiváló eredményeit is nekik köszönhetjük. Sági Ilona, Katona Vilma, Pekárik Zsuzsanna, Molnár Mária — nem is tudom, melyiket dicsérjem jobban. Különben ez az egyik traktor most indul a határba, kijöhetnek vele. Kimegyünk az utcára. Gáspár Margit néni és özvegy Szabó Lászlóné éppen a nagy tejeskannát emelik a pótkocsira. Abban van a leves. Mellékerül egy láda is, az evőeszközzel, a kenyérrel, meg a tányért helyettesítő fehér pléhtálacskákkal. Felteszik a lencsefőzelékkel teli fazekat, egy nagy tál, tiszta szalvétával letakart fasírozottat. — Mehet! — mondják a szakácsnők. — Még nem! A sör itt ne maradjon! — kiált ijedten Gunda Annuska és már viszi is a ládát. Aztán amíg a traktor a határba kanyarodik, megmagyarázza ijedtsége okát. Ő még csak gyakorlaton van itthon. Mezőgazdasági technikumba jár. Most megy a harmadik osztályba. Nem szeretné, ha a munkájában kifogásolni valót találnának. Most pedig a kiosztott ebédek nyilvántartásán kívül az üdítő italokról is neki kell gondoskodnia. A búzatábla végéről, a kazlakról, a közelben dolgozók gyorsan összegyűlnek. Amíg a levágott búzarendekre a traktor mellé, a kombájn köré letelepednek, Annuskától megtudjuk, hogy jelenleg tíz fiatalt taníttat a szövetkezet, ősszel is 'S 0) 'S > ’S S 'Я ft сл С Еч Jólesik az ízletes és bőséges ebéd az aratóknak — Az én gyermekem még nincs egyéves. Most a nagymama vigyáz rá. — Szabó Mihályné a férje segédkombájnosaként dolgozik a nyáron — Már 1955-töl szakácskodom nyaranta a szövetkezet étkezdéjében — mondotta Gáspár Margit néni négyen mennek iskolába. Az itt ülő Nagy Vince traktoros is technikumot végzett. Ovszák Erzsi, a szőke segédkombájnos is iskolába készül. A másik segédkombájnos, Szabó Mihályné már fiatalasszony. Szavai azt bizonyítják, hogy nem véletlen a esatai fiatalok otthon-maradása. Jó a községben a közszolgáltatás. Van borbélyüzemük, fodrászatuk, fényképészet, szabóság. A ruhatisztító szolgálat tíz naponként hordja-viszi a ruhát. Várószobával ellátott orvosi rendelőben, kéthetenkénti tanácsadó-szolgálattal gondoskodnak a felnőttek és gyermekek egészségéről. — Nagy segítség a szövetkezeti óvoda, az iskolások napközi otthona. Nekem személyesen a szövetkezeti lakás. Két éve költöztünk bele. Három szoba, konyha, fürdőszoba. A nyári étkezde i£ elsősorban nekünk, asszonyoknak jelent nagy időmegtakarítást. — De Szabóné sem akar sokat beszélni. Siet a kombájnra, várja a férje. Azért még visszafordul: — Az idén különösen fontos, hogy minden percet kihasználjunk. Mert most nem úgy van, mint más esztendőben. Állandó készültségben kell lennünk. Nem tudhatjuk, mikor lep meg bennünket az eső egy-egy kényszerpihenővel. Mint a csata, olyan az idei aratás. Harc az időjárással. Minden perc veszteség, vagy nyereség lehet. Mi azt akarjuk, hogy nyereség legyen. Fürkésző tekintetek kutatják a felhők útját. Esni fog, vagy kisüt a nap? Jó lenne tudni. Tény az, hogy most nem esik. Már indulnak is. Mire visszaérünk az iskolába, az ökonómus is befejezte a telefonálásokat. Elmondja, hogy a szövetkezet étkezdéje minden évben csak az aratás ideje alatt működik. Egy-egy ebédért négy koronát fizetnek a dolgozók. Elfogyaszthatják a munkahelyükön, vagy akár haza is vihetik az ételt. 90—108 ebédet főznek naponta. Az ebédek teljes értéke 6—9 korona között mozog. A szövetkezet tehát évente 10 ezer koronával járul hozzá a szociális alapból. — Az óvoda még többe kerül. 25—26 ezer korona évente. Mi látjuk el önköltségi áron élelmiszerekkel, így a szövetkezeti dolgozók, ha a családfenntartó a tag, 70 fillért, ha csak az aszszony dolgozik a szövetkezetben, 1,75 koronát fizetnek naponta a gyermekükért. Hatvan óvodásunk van. De megvan a biztosítékunk, hogy az asszonyokra mindig számíthatunk. Ez pedig számunkra nagyon lényeges. Mert utazó falu a miénk, itt a vasút, van más munkalehetőségük is a csataiaknak. Tehát nálunk nincs munkaerőfelesleg. A gondoskodás és a tizenháromkoronás munkaegységenkénti előleg azonban ellensúlyozza a távolabbi, kecsegtető munkalehetőségeket. Nem véletlen tehát, hanem a vezetők céltudatos munkájának eredménye, hogy a csataiak jól érzik magukat szövetkezetükben. Hogy a dolgozókról történő gondoskodás még jobb legyen, jövő évben fel akarják építeni a negyven személyes zuhanyozó helyiségeket. Itt azonban még fennáll egy probléma. A tipizációs terv, amit kaptak, nem megfelelő. Két zuhanyozó szerepel benne, az igaz, de hozzá csupán két öltözőhelyiség. Ez pedig nem elég. A férfiaknak és a nőknek is kettő-kettő kell. A piszkos munkaruhát külön helyiségben kell itt is, ott is elhelyezni, hogy az istállószag ne járhassa át a tiszta ruhát. Jó lenne, ha az illetékesek a dolgozók szükségleteinek megfelelően módosítanák az építési tervet. Az óvodához is egy három méter hosszú folyosót kellene építeniük, mert a hatvan gyerek számára kicsi az előszoba. Itt is engedély hiányzik. Reméljük, nem sokáig. A járási szervek segítenek a csataiaknak. Annál is inkább, mert a Földművesasszonyok Téli Iskolája hetedik évfolyamában ők tartoznak a legjobb szervezők közé. HARASZTINÉ M. E. — Hinta-palinta! Vidáman telik az idd az óvodában
