Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-08-20 / 17. szám
/ Qfx A HÁLÓKOCSIBAN — Fáj, Julikám? Várj egy kicsit, mindjárt leragasztom — hallom a félhomályos fülkében és töröm a fejemet, honnan ismerős számomra ez a hang. Már nem is bosszankodom annyira. Mert dühösek voltunk. Éppen a mi hálókocsinknak kellett elromlania? A vonat persze nem vár s Berlinben egy négyszemélyes, idejét múlt fülkébe zsúfolva indultunk útnak. Hazafelé. — Így már jó lesz, kislányom, reggelre begyógyul, — hallom újból a biztatást s hirtelen felismerem útitársnömet. Hajnalban gyors vámvizsgálat következik, alig zavarnak. A csehszlovák vámtiszt időzik csupán egy perccel tovább. Útlevéllel a kezében a képre, majd szomszédnőmre mutat s halkan megkérdi: „Pikoló világos?“ Igenlő bólintásomra még egy gyors megjegyzés: A kislány nagyon hasonlít a mamára. Legalábbis a fényképen — mondja, hisz az eredetijét valóban nem láthatja. Fenn, az emeleti ágyban alszik, fején a párna. Prága — ébred fel Julika is a hangszóró recsegő hangjára és álmosan leszól a mamának: Most mondd el a prágai színt! A mama szót fogad: No, Jánosom, oly gyászosan ne vedd Ha mondok is egyet-mást néha-néha aztán egy sóhajjal abbahagyja: itt az ideje, hogy tanuljak. A szegedi Szabadtéri Játékokon én alakítom Évát s hiába, tanulni kell. . . Különben is, minden szerepet minden alkalommal újra kezd az ember. A szöveg, az visszatér, mint a zene dallama, de minden új alakítás, első vagy repríz, új, egész embert kíván. A Tragédia Évája ismét „civil“ Évává és mamává válik. Reggeli mosdás, kis takarítás, reggeli. Tűzött sportnadrágjában, okkersárga ingblúzában nagyon csinos. Julika hajába olyan szakértelemmel köti a masnit, mintha naponta csinálná. — Jaj, dehogy, anyunak nincs ideje erre, — vallja be a tizenkétéves kislány. — De nem vagyok egyedül. Két nagymama is gondoskodik rólam. Most persze, jó volt. Hét napig csak a mamával voltam Svédországban. Kár, hogy a fellépés miatt ennyire sietnünk kell. Ceská Tíebová — kiáltja a hangszóró az újabb állomás nevét és Ruttkai Éva az ablakhoz ugrik. — Ezt csak meg kell néznem! Hányszor hallottam színpadon ezt az állomást, mielőtt öngyilkos leszek — a Kohout darabban. Szerettem ezt a szerepet. Lyda — Ilyen nagy szerelem — búcsúzik a tovatűnő várostól. — Anyu, még egy kicsit ne tanulj — kéri Julika és inkább az apró bevásárlásokat, a bűbájos szalmatáskát nézegetjük. — Gyönyörűek a svéd lányok — mesélik. — A fiúk azonban szörnyűek. A hajuk a vállukig ér, olyan gondozatlan hatást keltenek, hogy nem is illenek abba a nagy tisztaságba és rendbe, amely Svédországban honol . . . — Nem fázol, Julika? — aggódik a mama és betakarja a kislányt, aki közben elszunnyad a mama ágyán. Olyanok egymás mellett, mint két nővér. Hallom, Pozsonyban már ment a Miller darab — szakítja meg a vonat ütemes zakatolásának hangját. — Ha nem változik a terv, ősszel mi is bemutatjuk. Nehéz lesz Marilyn Monroet játszani.. . Nem, ez rossz kifejezés. Életre kell kelteni ezt az asszonyt, aki egészen csodálatos, ösztönös, rendkívüli teremtés volt. Hiszen ezért ígérkezik olyan izgalmasnak és szépnek ez a szerep . . . Előbb azonban a Szabadtéri Játékok várnak rám . . . Rám meg a csomagolás. Bratislava következik — jelenti a kalauz és szedem a poggyászomat. Julika a mama mellett integet az ablakban és ekkor hirtelen eszembe ötlik: akár egy filmjelenet. Valóban, volt már Ruttkai Évának, a Vígszínház művésznőjének olyan szerepe, melyben hálókocsi-utazás is van? Bizonyára sikere volna, ha saját magát alakítaná is .. , KRPELÄN MAGDA E Valóban varázslatnak lehet nevezni azt a két felejthetetlen estét, melyet egy kiváló, olasz balettegyüttes nyújtott a TrenCianské Teplice-i és PieSfany Nyári Zenei Fesztivál nagyszámú közönségének. A művészcsoport vezetője, koreográfusa és prlmabalerinája Susanna Egri — Egri Zsuzsa budapesti születésű művésznő. Az együttes hivatalos neve „I Balettl di Susanna Egri“. E kedves, szerény és oly nagytudású művésznő lelkesen beszél munkájáról, pályafutásának különböző időszakáról. — Az elsők közé tartozom, aki együttesével az olasz televízióban balettműsort adtam, — mondja Egri Zsuzsa, akit nemrég az Olasz Televízió Nagydijával tüntettek ki. — Júliusban Degas hires balettfestményei alapján és Rossini zenéjére egy „Baletfoyer“ (Balettelőcsarnok j című koreográfiámat mutattuk be. örömmel állíthatom, hogy a mai Olaszországban a balettművészet, mely mindig kissé a nagy operaszínházak mostohagyermekének számított, ismét fellendülőben van. Egri Zsuzsa valóban úttörő tevékenységet folytatott Itáliában a balettművészet érdekében. Ezért ÚTIKALAUZ ÉS TŐ Vitathatatlan, hogy a Dunántúl a Magyar Népköztársaság egyik legszebb és legérdekesebb része. Tájain utazva számtalan műemlékkel, gyönyörű lankás, mármár szubtrópusi éghajlatú vidékkel találkozik az idegen. Az a szerencse ért, hogy barátaimmal bejárhattam néhány olyan helyet, mely kulturális és turisztikai szempontból igen nevezetes. Vácnál komppal keltünk át a Duna egyik ágán a vadregényes Ördög-szigetre, melyről hid ível át a dunántúli partra. A fényverte aszfaltúton északi irányba fordulva Visegrád felé indultunk. A folyam irányával szemben haladtunk, a Dunakanyar festői vidékén. VISEGRÁD. E táj minden szöglete: történelem. Csakhamar megpillantjuk a visegrádi Fellegvárat és Salamon-tornyot. Visegrád — a Dunakanyar legszebb pontja — hol az európai műveltség bástyája, hol a törökök prédája volt. Az 1358-ban íródott Képes Krónika tudatja, hogy itt zajlott le Zách Klára ismert tragédiája. Szívdobogtató látvány a Mátyás-palota helyreállított díszudvara, a reneszánsz márványkúttal. A hajdani külhoni vendégek tolla szárnyakat kapott, amikor leírták ezt a helyet. A palota a hegyoldalba épült, lépcsőzetesen. Eddig három teraszt tártak fel. A Salamon-torony egykor ötemeletes volt, aljában még most is tucatszám hevernek a török ágyúgolyók. A tornyot várfal köti össze a hegyen levő Fellegvárral, amelyet IV. Béla építtetett a tatárjárás után. A Fellegvárból szép kilátás nyílik a folyó túlsó partjára, Nagymaros felé, s jobbkéz felé a Duna kanyarulatára és a Szentendrei sziget csúcsára. Az erdőrengetegből kiemelkedő Nagy-villám is szemünkbe tűnik. A Balaton után Visegrád az ország leglátogatottabb helye. Külföldi autók sokaságát, kirándulókat látni mindenfelé. A messziről jött ember legszívesebben órákon át szemlélné a tájat. Visegrádtól nehezebb megválni, mint felkapaszkodni a Fellegvár kanyargós ösvényén. ESZTERGOM. Az Árpádházi királyok egyik székvárosa volt. A Széchenyi téren Vak Bottyán, kuruc generális lábasháza fogad bennünket. A primáspalota képgyűjteménye a régi magyar képzőművészet értékeinek kincstára. A Bibliotheka épületében helyezték el a Balassi Bálint múzeumot. A hegy csúcsa az Árpád-kori palota feltárt maradványait őrzi. Esztergom fejlődő város. A dorogi bányavidék dolgozói is szívesen jönnek a szép fekvésű városba. Az ipartelepektől távol, kertes családi házakban tölthetik szabad idejüket. MARTONVÁSÁR. Elhagyjuk Dorog füstölgő kéményeit: a levegőben érezni a szénpor szagát. Elhaladunk a Velencei tó mellett, s Gárdonyi Gézára gondolunk, aki itt született, Agárdon. A községben kora tavasztól késő őszig kétezer személyes strandfürdő várja az üdülőket. Sokáig időzünk a martonvásári park csendjében. A park ma védett terület, évszázados fák gazdag gyűjteménye, nyári hangversenyek színhelye. Egykor Beethoven sétált a parkban, akkor is ezek a fák susogtak az ápolt kavicsutak fölött. A nagy zeneköltő oldalán Brunswik Teréz, a ,.halhatatlan kedves“, lépkedett; Beethoven itt jegyezte le azokat a hangjegyeket, amelyekből az Apassionata született. Még megvan a kőpad, melyen órák hosszat üldögélt. A tízholdas tó közepén sziget terül el, nyírfahídon lehet rá átmenni. Ezen a szigeten áll a koncertdobogó és Beethoven szobra. KÁPOLNÁSNYEK. A falu déli végében, lankás domboldalon áll Vörösmarty Mihály szülőháza. Rövidnadrágos, ősz hajú bácsi mutatja meg a vándornak a házban berendezett múzeumot. A ház körüli kertet vadgesztenyés parkká alakította a nép szeretete. A kiállítás első szobája a Vörösmarty pályáját keretező korszak társadalmi-politikai mozzanatait eleveníti fel. A képeken felidézett emlékek értelmét a falon olvasható Kölcsey-idézet mondja el: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.“ VESZPRÉM. Ezt a várost a Bakony fővárosának nevezik. A Séd patak sziklás peremén, öt dombra épült, melyek közül a Várhegy a legmagasabb. A vár területén csaknem minden ház műemlék. Lépten-nyomon öreg kapuboltokra, fülkékben álló barokk szobrocs-2
