Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-08-20 / 17. szám
♦ Jól vagyunk í. Ык levél érkezik mostanában szerkesztőségünkbe az ország minden részéről és ezeknek a leveleknek a hangja, tartalma nagyon hasonló: „Gyönyörű vidéken vagyunk. Szép kirándulásokat teszünk. Mindenről gondoskodnak. Jól érezzük magunkat. A szülők ne aggódjanak. Kérem, írják ezt meg és azt is, hogy mindent köszönünk.“ A levelekhez csatolt képeken erdők övezte sátortáborokat, kristálytiszta hegyi patakok mentén épült turistaházakat, de legfőképpen vidám gyerekeket láthatunk, akik önfeledt gondtalansággal élvezik a nyarat a soha nem látott hegyvidékeken és csak esténként szállnak haza gondolataik a hazai tájra, kedves szülőföldjükre, az árvízsújtotta Csallóközre. Egy életre szóló leckét kaptak ezek a gyerekek. Megismerték a bajt, az ijedelmet, de megtanulták, saját magukon tapasztalták az emberi segítőkészséget. Ügy hisszük, ez egy életre kiható tanulság lesz számukra. De idézünk a levelekből, amelyeket felelősségüket átérző tanítók, nevelők, emberbarátok küldenek be számunkra, vagy maguk az árvízkárosultak gyermekei. A Horni Malá Upa 91 drázkovicei üdülőjéből írja Fodor Jenő: Július 3-án reggel öt órakor indult 52 tanulóval és két tanítóval az az autóbusz, amely a nagymegyeri Állami Gazdaság dolgozóinak gyermekeit hazánk egyik leggyönyörűbb vidékére, a Krkonosba szállította. Első állomásunk Pielouc városka volt, ahol egy hetet töltöttünk. Itt találkoztunk először gyakorlatban az emberi szolidaritás, a szocialista együttélés arany példájával. Gyermekeinket igazi anyai szeretettel fogadta a város lakossága. A drázkovicei ÁG dolgozói meszszemenően gondoskodtak a vendéggyerekekről és elhalmozták őket minden jóval. Minden tanulónak új melegítőt, torna- és bőrcipőt és alsóneműt vásároltak. Ugyanakkor a megyeri Nagyhizlaldának 100 000 korona készpénzt, több métermázsa szénát és vetőmagot ajándékoztak. — Mialatt gyermekeink a városka nevezetességeivel ismerkedtek, a Krnokoséban lázas munka folyt. A védnökségi üzem előkészítette és átadta a vendéggyerekek részére azt a nyaralót, amelyben eredetileg az 6 gyermekeik élvezték volna a nyári szünidőt. 11-én érkeztünk a lengyel határ mentén fekvő nyaralóba. Azok a gyerekek, akik eddig jóformán még hegyet sem láttak, most itt élvezhetik vakációjukat a legegészségesebb környezetben, ahol elfelejtik azt a csapást, amelyet az árvíz okozott Csallóközben. A bardejovi járásból, a cigelkai Partizán pionírtáborból jött egy másik levél. Az otthonuktól elszakadt gyermekek teljes ellátásáról és ruhaneműkről gondoskodtak. Az Augusztus 29. üzem vezetősége, valamint az üzemi szakszervezet vezetősége a pionírtábor vezetőivel és nevelőivel együtt igen kedvesen és nagy szeretettel bánnak a gyerekekkel. A táborban a foglalkozás nagyon változatos és érdekes. Kirándulásokat teszünk a környező hegyekbe és falvakba. Élmény volt a bardejovi cipőgyár megtekintése. Ugyanakkor megnéztük a városban vendégszereplő cirkusz műsorát is. De a legnagyobb élményt a lengyelországi kirándulás jelentette. 1. Füssinc Tanyból öt gyerekével 2. A lévai iskolában elhelyezett gyerekek üdvözleteket küldenek a szüleiknek 3. Nagymegyeri gyerekek a drázkovicei üdülőben 4. Szabó Marika jól érzi magát a mamájával Kálnán 5. Vidám sportolás a táborban Fr. Spécii ős J. Sevőik felvételei A táborban tartózkodó 22 nagymegyeri gyerek még egy ideig távol lesz otthonától, de a cigelkai pionírtáborban szerető szívek és gondos kezek őrködnek felettük — írja Cséfalvay Magda tanítónő. Znojmói bélyegző volt Jindra Sevcík levelén. Nyugalmazott tanító vagyok, felkerestem a pionírtáborokat, hogy beszámoljak, hogyan élnek nálunk a gyerekek. Járásunkban 318 árvízkárosult gyereket helyeztek el, a legtöbbet Komáromból vagy vidékéről. Velük vannak tanítóik is. Sátrakban vagy épületekben vannak elszállásolva és meghatározott napi életrend szerint élnek. Sok időt fordítanak a testedzésre. Mind megtanulnak úszni, csónakázni, evezni. Kirándulnak, gombát, málnát szednek. Előadók járnak hozzájuk és beszélnek a csillagrendszerről, népeink történelméről, vidékünk természeti érdekességeiről s végül sportversenyeken vesznek részt és este tábortűznél fejeződik be a nap. Kinek ne tetszenék az ilyen tábori élet? Szakszervezetünk nagy megértéssel engedte át a táborokat a kis magyar gyerekeknek. A znojmói JNB üdülőjében, Chvalaticében 49 gyereket, Trakovicében 33 gyereket helyeztek el. A Kerámia üzem táborában 39 gyerek üdül a saját alkalmazottaik gyerekeivel együtt. A legtöbb gyerek — 100 — a dél-morvaországi Fruta táborában van. Beszéltem a gyerekek vezetőivel. A komáromi Kimer Etelka tanítónő ezt mondta: „Azóta, hogy elhagytuk szülővárosunkat, egyáltalán nem érezzük magunkat elhagyatottnak. Igazi ideiglenes otthonra találtunk és sok kedves emberrel találkoztunk, akik felkaroltak bennünket. Elfelejtjük azokat a szomorú órákat, amelyeket az árvízokozta veszélyben, drámai körülmények között átéltünk. Nagy hálát érzünk vendéglátóinkkal szemben!“-Negyven izsai gyerek üdül Benátky nad Jizerou-n. Június 15-én már csak kevés gyerek ment Izsán iskolába. Fél kilenckor jött a hír, hogy Patnál átszakadt a gát. A gyerekek mind hazamentek és megkezdődött a kilakoltatás. Dolná Peterben helyezték el 4. PíBneocico SKOLA ideiglenesen az anyákat a gyerekekkel. Mi június 30-án utaztunk tanítóinkkal Bratislavába. Ott már előkészítették, hogy 40 gyerek Benátky nad Jizerou-ba utazik. Útközben mindenütt a legnagyobb figyelemmel és szeretettel fogadták őket. A gyerekek megszokták az ittlakást. Elmúlt a hirtelen búcsúzás okozta fájdalom és az étvágyuk is megjött. Olyan ételekből állítják össze az étrendet, amikhez a gyerekek hozzá vannak szokva. Dr. Áranová orvosnő elégedett a gyerekek egészségi állapotával, étvágyával. A postakiosztás a legnagyobb öröm, különösen ha levél jön a szülőktől. — Jövő héten pionírtáborba mennek. Már itt is sok cseh barátjuk van. Együtt sétálnak, játszanak — mondja Hana Psegrodská. Minden levélből az tűnik ki: Anyukák jól vagyunk, szeretetben és gondoskodásban nincs hiány. Csak az a vágyunk, hogy mielőbb találkozhassunk újjáépített otthonunkban. 3, 5.
