Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-07-23 / 15. szám

KRÉMEK fagylaltok Tejszínes krém. Hozzávalók: 3 Vt dl sűrű tejszín, 3 tojás, 2 csomag vaní­liás cukor, 15 dkg porcukor, Vz dl. rum. A tejszínből kemény habot verünk és külön a három tojásfehérjéből is. Az utóbbiba belekeverjük a vaníliás cukrot. A három tojássárgáját a 15 Vasárnap — Szerda Péntek EGY HETI ÉTREND Hétfő — ebéd: karfiolleves, káposztás kocka, meggy vacsora: lecsó kolbásszal Kedd — ebéd: zöldborsó leves, tökfőzelék, naturszelet vacsora: gomba tojással, cseresznye bundában ebéd: vajbableves, almásrétes vacsora: paprikásburgonya Csütörtök — ebéd: gombaleves, csirkepörkölt galuskával vacsora: hideg gyümölcsös rizs tejszínhabbal ebéd: paradicsomleves, karalábé főzelék, tojással töltött jasírozott • vacsora: déli jasírozott hidegen, uborkasaláta, ba­rackoslepény Szombat — ebéd: húsleves, kelfőzelék fötthússal, alma vacsora: vajas kenyér metélőhagyma, sajt, aludtej ebéd: hideg gyümölcsleves, párizsi szelet, párolt zöldborsó, szalmaburgonya, vegyeskompót vacsora: hidegsült, szardellasaláta, almahab. dkg pörcukkorral habosra keverjük, beletesszük a rumot, a tejszínhabot meg a tojáshabot és az egészet köny­­nyedén összevegyítjük. A krémet üveg­tálra tesszük és gyümölccsel díszítve tálaljuk. Rebarbarakrám. Hozzávalók: 25 dkg meghámozott rebarbara, 1 evőkanál víz, 4 tojás, 20 dkg porcukor, 5 dkg darált dió és 8 dkg porcukor a habba. A meghámozott és kockára vágott rebarbarát a vízben puhára pároljuk. A négy tojássárgáját a 20 dkg por­cukorral habosra keverjük, majd hoz­záadjuk a kihűlt rebarbarát és össze­keverjük. Beletesszük a darált diót. A négy tojásfehérjéből kemény habot verünk és iassan hozzávegyítjük a por­cukrot. A felvert hab kétharmadát a krémhez keverjük és az egészet üveg­tálra tesszük. A maradék habbal a tál tetejét díszítjük. Meghinthetjük vag­dalt dióval. Keksszel tálaljuk. Málnafagylalt. Hozzávalók: 30 dkg porcukor, V* 1 víz, Vt 1 málnaszörp és 2 citrom. A cukrot a vízzel fölforraljuk, majd a kihűlt szirupba belecsöpögtetjük a két citrom levét és a málnaszörpöt. Azután beletesszük a fagylaltgépbe és addig keverjük, míg megfagy. NÉMET Szardellasaláta sörmajonézzel. Egy nagyobb doboz szardella (nagyobb fajta szardínia), 1 kisebb saláta ubor­ka, 4 kanál világos sör, 1 Vi dl na­gyon sűrű majonéz, 6 kisebb héjában főtt burgonya, 1 fej zeller. A zellert megtisztítjuk és fölszele­teljük, az uborkát meghámozzuk és le­gyaluljuk, a burgonyát meghámozzuk és szintén fölszeleteljük. Kerek tálra rakjuk váltakozó körökben a burgo­nyát és az uborkát, a közepére föl­halmozzuk a zellert. A szardellafiléket elrendezzük a zeller tetejére. (Ha nem filé-konzervet használunk, akkor min­den halat hosszában négyfelé osztunk). Az olajat a konzervből a sörrel együtt belemixeljük vagy habaróval beledol­gozzuk a majonézbe, amelyet citrom­lével (ecettel) és sóval ízesítettünk. Evvel öntjük le a salátát. Ha gondol­juk, hogy a majonéz nem tudja bizto­sítani az ízlésünknek megfelelő só­mennyiséget, akkor az uborka- és bur­gonyaszeletek lerakása közben minden réteget egy kissé megsózunk. A tálat díszíthetjük fejes salátával. Gyümölcslevesek. A gyümölcsöt víz­ben megfőzzük, áttörjük, ízlés szerint megédesítjük. Visszahelyezzük a tűz­re, teszünk bele egy kis citromlevet, reszelt citromot, törött fahéjt és ma­zsolát. Elegendő vízben elkeverünk egy lapos kanál Maizenát és evvel sűrít­jük a levest. Hűtve tálaljuk apró sü­teménnyel. Lehet egy csésze vörös vagy fehér bort keverni belé. Ezt a levest készíthetjük cseresznyéből, ribiz­­liből, szilvából, málnából, eperből, áfo­nyából és természetesen almából. ízes borjúláb. Kb. Vt kg borjúláb, Vt kg spárgafej (lehet konzerv is) 3 tojássárgája, 6 dkg vagdalt gomba, 1 hagyma, Vz citrom leve, 1 Vz dl fehér bor, Vz l víz, Vi kiskanál cukor, 6 dkg vaj, 3 dkg liszt, 6 borsszem, só. A vízbe föltesszük főni a hagymát, cukrot, borsot és sót. Közben a húst egyenlő kockákra vágjuk és azt is be­letesszük a forró fűszeres vízbe. Las­sú tűznél puhára főzzük. A lisztet megfuttatjuk a vajban, felöntjük a le­szűrt húslével, borral és a spárga ki­főtt levével (ha konzervet használunk, akkor a spárgát nem kell külön főzni, a levét Viszont annak is fölhasznál­juk). Hozzáadjuk a vagdalt gombát és 15 percig főzzük. A tojássárgáját elkeverjük a citromlével és állandó keverés közben belekeverjük a már­tásba. Tovább kavargatjuk, amíg krémszerűre megsűrűsödik. Ekkor be­lekeverjük a húst és a spárgát és hagyjuk átmelegedni, de már nem for­raljuk. Burgonyagombóccal tálaljuk. Cseresznye bundában. 3 egész to­jás és 2 fehérje, 12 dkg sima liszt, 1 kanál olvasztott vaj, vagy olaj a kisütéshez, cukor, fahéj, feketecseresz­nye. A tojásokból, fehérjékből, lisztből és vajból palacsintasűrűségű tésztát keve­rünk. A cseresznyét nyolcasával a száránál csokorba kötjük, jól meghem­­pergetjük a tésztában és aranysár­gára sütjük. Fahéjas cukorral szór­juk meg. Adhatunk hozzá borsodót is. Hasonlóképpen készíthetünk érett szilvát, kis édes almát (a szárát és magházát meghagyjuk, de azért meg­hámozzuk), szőlőt. Legfinomabb, ha többfajta gyümölcsöt keverünk össze. VÉDEKEZZÜNK A GOMBAMÉRGEZÉSEK ELLEN Nagy esők után, erdőkben, me­zőkön szinte egyik óráról a másikra megjelennek a gombák. A gomba értékes és igen ízletes táplálék. A közhit szerint tápértéke fölér a húsé­val. A valóságban azonban 1 kg friss gomba kb. 30 dkg sovány mar­hahússal egyenlő tápértékű. Ásványi só és vitamintartalma is jelentős. Erdeinkben évente több ezer tonná­nyi hasznos gomba terem. Ebből a nagymennyiségű tápanyagból igen sok megy veszendőbe, aminek fő oka az, hogy a lakosság nem ismeri eléggé a gombafajtákat és a mérge­zéstől való félelmében idegenkedik fogyasztásuktól A mérges és ehető gombák megkülön­böztetésén vagy ösz­­szetévesztésén ember­életek múlhatnak. Éppen ezért a gom­bamérgezések meg­előzésének egyetlen igazán hatásos módja a mérgező gombafaj­ták felismerése. A legfontosabb mér­gező anyagok ugyanis a gombákból sem főzéssel-sütéssel, sem szárítással nem távolíthatók el. A halálos kimenetelű mérgezések kilencven százalékának okozója a gyilkos galóca. A legtöbb bajt a gyilkos galóca és a sampinyon össze­­tévesztése okozza. Éppen ezért az egymáshoz hasonló mérgező és ehető gombákra, az úgynevezett gombapá­rokra különösen ügyelni kell. A gyilkos galóca közepes nagyságú gomba. Tönkje fehér vagy zöldes­sárga. Nagy gallérja és jól fejlett bocskora van. A bocskor fehér és elálló. Kalapja fénytelen zöldesbar­na, olajbarna, zöldessárga, a szélén világosabb. A lemezek sűrűnállók, a tönköt nem érintik, színük fehér. Szaga a nyers burgonyáéra emlékez­tet, édesen émelygős. Ize nyersen és főve egyaránt jó. A mérgezés tünetei jellegzetesek (nyálzás, hányinger, hasi fájdalmak, általános tompult­ság, aluszékonyság) de csak a gom­ba elfogyasztása után 6 — 36 óra múlva jelentkeznek. Ha a mérgezés hosszabb ideig tart a súlyos májkó­­rosodás tüneteként sárgaság is jelent­kezik, és a halálozási százalék is igen nagy. A parlagi tölcsérgomba (2. kép) együtt növekszik a szegfűgombával. Míg a szegfűgomba kalapja nem töl­csér alakú és lemezei nem kanya­rodnak rá a tönkre, hanem sűrűn el­állnak, addig a parlagi tölcsérgomba kicsi, szürkésfehér vagy halvány sárgásbarna, a fűben nő, lemezei sűrűek és a kalappal megegyező színűek. Kalapja kimondottan tölcsér alakú. Réten, legelőn, szántóföldön tömegesen található, főleg szeptem­­bertől-novemberig. Hatóanyaga a legismertebb gombaméreg, melynek hatása következtében élénkebbé válik a nyál-, az izzadság- és a bélmiri­gyek tevékenysége, tágulnak a bőr­erek, szűkül a pupilla és lassúbbo­­dik a szívműködés. 5 — 10 dkg mennyiség elfogyasztása már élet­veszéllyel jár. (Folytatjuk) Dr. Fóthy János ILLIK Amiről le kell szokni (III) MIT TUD AZ EMBER A FÜLÉVEL? Bolhát befogadni. Itt kettőn áll a vásár. Aki ülteti és aki hagyja. Fülelni. Figyelni a más szavára illik, hallgatózni, elejtett szavakat felszedni sőt kikerekíteni — tilos. Piszkálni. Csúnya illetlenség még akkor is, ha elefántcsont fülpiszkálóval rendel­kezel, vagy ha külön e célra növeszted kisujjad körmét. És ha már nem rettent el az, hogy undorítod embertársaidat, akkor megijesztünk. Vedd tudomásul: szerszámod megcsúszhat és átszakíthatja a dobhártyád. Ha tudnád, hogy fáj az! MIT TUD AZ EMBER A KEZÉVEL? Ajtót becsapni. Gondatlanságból sem illik, szánt-szándékkal így jelezni felhábo­rodásunkat, óriási neveletlenség. Vannak, akik attól félve, hogy be találják csapni, minden ajtót nyitva hagynak. Ezek nem óvatos, hanem hanyag emberek. Beszélni. Ne kísérd élénk taglejtéssel mondanivalódat. (A teljes gesztusnélküli­ség se helyes,) mert túl hűvössé, kimértté teszi a beszédmodort. Feleségek, anyósok, figyelem! Égnek emelt kézzel átkozódni csak klasszikus tragédiákban és a szín­házban való. Elemelni. Nem illemkódexbe, hanem a hünletokódexbe tartozik. Csókot csak akkor illik lopni, ha a másik önmagától is adna. Bárki bármit mond, könyvet lopni is tilos. Mutogatni. — Nini, annak a néninek fazék van a fején — bökdösget előre Ilus­­ka, s bár igaza van, anyu a kezére csap, mert ujjal mutogat. De mit csináljon anyu akkor, ha feljebbvalója hadonászik izga­tottan az ő orra előtt s erre vagy arra rámutat? Nyúlkálni. Át az asztalon, más fiókjába, zsebébe és egyéb illetlen helyre — elíté­lendő cselekmény. Az asztalra ütni. Nem elintézési mód­szer, a jónevelés tiltja. Odavágni egy jót vagy valakihez valamit, ez se vall jő mo­dorra. Vakarózni. Még a gondterheltséget bizo­nyító fejvakarást sem engedélyezzük. Zsebrevágni. Nyeglén és fütyörészni hozzá. Az ember azt hinné, hogy elvesz­ted az egyensúlyod, ha kiveszed a kezed a zsebedből. Bizonyítsd be, hogy e nélkül is raegállsz a lábadon. És nem a kezed, hanem felebarátaidat vágod zsebre jó­­mcdcrral és egyéb képességeiddel. MIT TUD AZ EMBER A KÖNYÖKÉVEL? Könyökölni mind az asztalra, mind elő­menetelünk érdekében csúnya szokás. Tü­lekedni úgyszintén. A villamosokon és a munkahelyeken az a szabály érvényes: óvakodj a hegyes könyökű emberektől. MIT TUD AZ EMBER A LÁBÁVAL? Rugdosni. Csak arról a szelídebb termé­szetű lábmozgásról beszélünk, amelyet az asztal alatt végzünk abból a célból, hogy jelzéseket adjunk. Ne tegyük, mert elsza­kíthatjuk barátnőnk nylonharisnyáját. Té­vedhetünk is és más fogja fel a jelzést, amiből számtalan bonyodalom keletkez­het. Taktust verni hangversenyen. A hallga­tóság nem a te ritmusérzékedre kíváncsi. Topogni csak téli hidegben szabad és nem akkor, amikor embertársad kifejti véleményét. Nem tudtuk felsorolni mindazt, amit az ember különböző testrészével végez. Ezt a fejezetet némi önvizsgálat után minden­ki kiegészítheti. Ha ez megtörtént, már csak egy van hátra: leszokni róla!

Next

/
Thumbnails
Contents