Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-07-23 / 15. szám
Abratislavai állatkertben egymást váltják a látogatók, az állatbarátok. A vendégek egy csoportja a kecses tartású ragadozókat, a leopárdokat csodálja. Valaki megjegyzi, hogy állatkínzás ezeket a ragadozókat olyan ketrecben tartani, ahol még mozogni sem tudnak rendesen. Az igaz, hogy ezek a macska formájú vadállatok az őserdőben naponta néhány kilométer távolságot is lefutnak, de ezt azért teszik, hogy élelmet biztosítsanak maguknak, mert nincs mindig olyan szerencséjük, hogy egy-egy antilop, nagyobb madár vagy esetleg majom a karmaik közé szaladjon, A kisebb állatok ugyanis kitűnően megérzik a veszélyt és a legtöbbször idejében sikerül elrejtőzniük a ragadozók elől. Így a leopárdnak és a többi ragadozónak nem marad más hátra, mint üldözőbe venni az áldozatot és róni a kilométereket. Az állatkert lakóinak azonban ilyen gondjaik nincsenek. Itt rendszeresen megkapják a szükséges ennivalót és mozgásra is van elegendő helyük. Felesleges tehát egyes látogatók aggodalma. Néhány héttel ezelőtt az állatkert gondnoka azzal kereste fel az állatgondozót, hogy a nyestek ketrecén meglazult drót alatt a kicsinyek kibújtak. Valóban. A négy kis kölyök vidáman ugrándozott a ketrec tetején. Az állatgondozó azonnal a kerítés javításához látott és amint a munkával elkészült, a négy kis nyest illedelmesen visszasétált a ketrecbe. Nem tiltakoztak rabsorsuk ellen, pedig egy teljes napon és éjjelen keresztül megkóstolták a szabad élet örömeit. Mindnyájan tudjuk, hogy a megváltozott természeti viszonyok miatt az idők során számos állatfajta kipusztult. Ezek közé tartozik a mai háziló őse — a przewalski ló is, amelyből sikerült egyet állatkertünk részére biztosítani. Életkörülményeinek biztosítása áldozatos munkát követelt az állatkert dolgozóitól. Ez a kivesző félben levő állat a kedvező feltételek mellett szaporodni kezdett és ma nagyobb számban van a prágai állatkertben, mint szerte a szabad természetben. Számos hasonló esetet sorolhatnánk még fel, ami az állatkert dolgozóinak eredményes munkáját bizonyítja. És meg kell még emlékeznünk az állatok és gondozóik között kialakult barátságról is. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a ketrecbe zárt állat csak arra a pillanatra vár, mikor támadhatja meg észrevétlenül gondozóját, hogy azután kiszabadulhasson a börtönéből, Az ilyen eset valóban igen ritka. A ragadozó már messziről felismeri gondozóját, türelmetlenül izeg-mozog ketrecében és csak akkor nyugszik meg, ha az néhány kedves szót szól hűséges neveltjéhez. A bratislavai ZOO ezekben a napokban ünnepli ötéves fennállását. Az álletkertnek ez alatt az idő alatt több mint egymillió látogatója volt. Milyen meglepetés várja az új idényben az állatkert látogatóit? Mindenekelőtt megcsodálhatják az oroszlánok új pavilonját. A hímoroszlánt a közelmúltban hozták ide a prágai állatkertből. És rövidesen új lakókkal bővül a ZOO. Néhány papagáj, zebra, orrszarvú, párduc és más állat érkezik. A gyerekek természetesen leginkább a kis kölyökállatokat kedvelik. Ezekből is lesz bőven. Szaporodik a kameruni kecskék, a kedves mackó, a leopárdok és a hiúzok családja. Ne sajnáljuk az állatkert lakóit. Semmivel sincs rosszabb soruk, mintha kint lennének a szabad természetben, és ha mégis . . . azt a fegyelmezetlen látogatóknak köszönhetik, akik felesleges etetéssel, ingerléssel keserítik az életüket. РАНО KOSTÁL A szerző és L. Lisicky felvételei A legnagyobb látványos ságot az örökvidám majmok nyújtják. Talán ők szenvednek a legtöbbet a fegyelmezetlen látogatóktól A legtöbb állat megbarátkozik az emberrel. Ez a keselyű is egészen közel merészkedik a fényképészhez A bratislavai állatkert címerét a legnagyobb és legszebb macskafélékhez tartozó ragadozó — a hiú* feje díszíti Barátok. A kis Maci és gondozója Nagy örömet jelent a kicsinyeknek, ha közel fér kózhetnek a szelíd állatokhoz Táplálkozik a leopárd család. A napi fejadag 3—4 kg hús személyenként A nyakigláb ausztráliai struccnak az állatkert ben nincs szüksége fürge lábaira. Itt senki sem üldözi
