Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-07-23 / 15. szám
IÁDRÓL zsúfolásig megteltek a járdák és akik kitörő lelkesedéssel üdvözölték még egyszer és ezúttal utoljára a felejthetetlen élményt jelentő spartakiád résztvevőit. Д strahovl stadionban 12 000 zöld mezbe öltözött fiú és lány — a tanonciskolák diákjai — bemutatójában gyönyörködik a csaknem 180 000-es nézősereg. A lelátók mögött több mint 3400 lila mezt öltött kiválasztott női gyakorlatozó sorakozik. Érdemes közelről is szemügyre venni őket. A lányosán karcsú gyakorlatozókon, de az asszonyosan telt alakűakon is látszik, hogy szábad idejük egy részét egészséges testedzéssel, tornázással töltik. Csinosak, vidámak ... .arcukat a fellépés előtti izgalmas várakozás festi üdén pirosra. Látszik rajtuk, hogy mindenáron sikert akarnak aratni. Még egy-két simítás a frizurán, majd felcsendülnek a lírai zene hangjai és ők valóban életet, szépséget, bájt hirdetve vonultak a pályára, ahol a polka és mazurka melódiáira mutatják be minden igényt kielégítő gyakorlatukat. Csoda, hogy kirobbanó sikert arattak? A hálás közönség tapsa gyakran felhangzik, amikor 16 000 nő a „Béke dala“ című gyakorlatát mutatja be. A résztvevők között szép számmal találunk anyákat is. Közülük többen gyermeküket Is elhozták a strahovl stadionba. Otthon nincs kire hagyniok. Ez azonban nem akadályozhatja őket abban, hogy részt vegyenek a bemutatón. Tehetik, mert gyermekeikre — a kis Vérára, Jindrichre, Jozefkára, Mariára, JiFíre és még másokra — Fantová és Hájková, képzett óvónők vigyáznak a strahovl stadion déli részében létesített „gyermekszobában“. A helyiségben rengeteg a játék és a kicsinyek a kellemes környezetben olyan jól érzik magukat, hogy észre sem veszik az idő múlását. Amikor a mamák értük jönnek, fájó szívvel búcsúznak a kellemes szórakozástól. Д stadion északkeleti részében jabloл neci bizsu-kiállítást nyitottak. Az érdeklődés érthetően nagy, különösen a lányok körében. A külföldön is jól ismert jabloneci színes csiszolt üvegekből készített nyakékek, fülbevalók, gyűrűk és egyéb csecsebecséknek csillogása csábítóan hat a látogatókra. Sokan nem tudnak ellenállni és ennek tudható be, hogy két nap alatt több mint 10 000 korona értékű áru talált gazdára. Д/T eglepően sok külföldi vendég érkezett а III. Országos Spartakiádra és akik eljöttek, kivétel nélkül elragadtatással nyilatkoztak a látottakról. Slsowath Sirik Matak herceg, kambodzsai iskolaügyi miniszter röviden, de annál nagyobb lelkesedéssel, a következőket mondotta: • — Sokat hallottam, olvastam a spartakiádról. Amit azonban saját szememmel láttam, az olyan lenyűgöző volt, hogy arról álmodni sem mertem volna. A spartakiád bemutatói olyan élményt jelentettek, melyet semmilyen más rendezvénnyel összehasonlítani nem lehet és amely sokáig felejthetetlen marad számomra. KOLLÁR JÓZSEF Sok gonddal köszöntött ránk az idei nyár. Sohasem tudhattuk, mikor szakad új zápor a lekaszált rendekre, hogy a kukoricaföld, ahol alighogy kapálni lehetett, nem lesz-e a következő nap ismét sártenger. Végre mégis kasza alá érett az élet. Arat az ország. 12 538 gabonakombájn, 22 ezer kévekötő gép takarítja be az idei termést. És ahol kell, kézi kaszával állnak oda az emberek a ledűlt gabonához. Üjszülöttet nem várnak annyi izgalommal, mint a kalászosok érését lesték, hiszen aratáskor dűl el, mennyit ártott a szeszélyes időjárás, milyen és mennyi lesz a kenyér. A terebesi járástól Rimaszombatig, Lévától Galántáig mindenütt lázas türelmetlenséggel várták a napot, amikor az első kalászok kasza alá hajtják a fejüket. Mert nemcsak sajátmagukra gondoltak, hanem a Csallóközre is, ahonnan az idén nem kerül kenyér az ország asztalára. Ott most a víz aratott, az emberek segítségre várnak. Kenyérre, takarmányra, hogy újrakezdhessék a termelést, az életet. Asszonyaink most is, mint eddig, az első sorokban dolgoznak a kombájn nyergében, a kukorica- és cukorrépatáblán, a takarmányok begyűjtésénél egyaránt. Az állattenyésztésben dolgozó nők is kiveszik részüket a növényápolási munkálatokból, hiszen a téli iskola hetedik évfolyamában nem egy fejőnő olyan vállalást tett, hogy segít a takarmány betakarításban, a kapások gondozásában is. És ha az időjárás megnehezíti is, azért nem akadályozhatja meg hogy lemaradjanak a versenyben, hogy ne teljesítsék vállalásukat. Igaz, hogy a legjobbak közé bekerülni egy hektárról termelt 40 mázsa szemeskukoricával, 400 mázsa cukorrépával, vagy 180 mázsa burgonyával, 60 mázsa szénával nem minden faluban sikerül majd az asszonyoknak. De az, hogy minden lehetőséget megragadnak, minden percet kihasználnak a magasabb hektárhozamok biztosítására, sokat jelent majd a termelési eredmények növelésében. Nagy erőpróba a nyári csúcsmunkák elvégzése, de az ország kenyeréről, az egész évi termésről, a takarmányok biztosításáról — tehát a következő évről is van szó. Ezért a mezőgazdasági üzemeknek még jobban kell gondoskodniuk a dolgozók jobb munkafeltételeiről. Övoda, vagy idénynapközi már csaknem minden faluban van. Nem kevés azoknak a szövetkezeteknek a száma sem, ahol zuhanyozók, öltözők állnak a dolgozók rendelkezésére. Az ellátás zavartalan biztosítása legyen a nemzeti bizottságok, a nőbizottságok olyan fontos feladata, mint a mezőgazdasági munkálatok elvégzése. A földművesasszonyok pedig arra is gondoljanak, hogy fáradozásukat, igyekezetüket nemcsak a szép termelési eredmények igazolják, hanem a legjobb mezőgazdasági dolgozókra váró kitüntetések is. Mindennapi kenyerünkről Többszörösen megtérül „Asszonyaink idegenkednek tőle“, „Nincs iránta érdeklődés“, „Nem lenne elég jelentkező“, „Még nincs rá szükségünk“. A Földművesasszonyok Téli Iskolája hetedik évfolyamának második tárgykörében a közös étkezéssel foglalkozó pontra a beérkezett válaszok legtöbbje ilyen és ehhez hasonló. Szlovákiában még kevés faluban használják ki a közös étkezés lehetőségét, pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni a jelentőségét, hiszen az egyik legnagyobb gondtól, az ebédfőzéstől mentesíti az asszonyokat éppen a csúcsmunkák idejére. Ez pedig nemcsak a nők, hanem a szövetkezetek szempontjából is nagyon előnyös, főként most, amikor minden percet ki kell használni a növényápolási munkálatok elvégzésére. A községek többségében — főként a közép- és kelet-szlovákiai kerületben idegenkednek a közös étkezdék létesítésétől, az asszonyok inkább hajnalban kelve, vagy a déli órák alatt készítik sietve az ebédet. Ezért határozta el a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága, hogy Közép-Szlovákiában, a losonci járásban hívja össze a Jednota (Népi Fogyasztási Szövetkezet) dolgozóinak, valamint a HNB elnökeinek, a nőbizottsági elnöknőknek, az ellenőrző bizottságok tagjainak, és a járási női albizottság tagjainak közös értekezletét. A gyűlésen részt vettek Szlovákia többi járásának képviselői is. A beszámolót Borik elvtárs a Népi Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szervezetének dolgozója tartotta. — Több mint nyolcszáz faluban tudnánk biztosítani az ebédszolgáltatást — mondotta. — Az elmúlt évben sajnos, Szlovákiában csak négyszáz szövetkezet vette igénybe segítségünket. Az idén, elsősorban a déli járásokban 389 szövetkezet kötött szerződést az ételek és frissítők felszolgálására a fogyasztási szövetkezetekkel. Az ételfelszolgálási szerződések megkötésére még van idő, hiszen nemcsak az aratás idején, hanem a többi csúcsmunkák végzése közben is nagy előny, hogy a tagság és a családtagok jóminőségű, változatos, tápláló ételhez jutnak. Az asszonyok így idejük jelentős részét nem a főzésre, hanem a termés betakarítására fordíthatják. A fogyasztási szövetkezetek az idén a felszolgált ételek árához nem számítják hozzá az öt százalékos felszolgálási díjat, sőt 10—20 százalékos kedvezményt is adhatnak. Ez lényegében azt jelenti, hogy a vendéglő önköltségi áron számítja az ételek árát. Másik nagy előny, hogy a szövetkezetek saját készleteikből különböző élelmiszereket, nyersanyagokat (zöldséget, burgonyát, halat, vadat, tojást stb.) adhatnak. Ha állami felvásárlási feladataikat teljesítették, húst is adhatnak a konyhára. Ilyen alapon az élelmiszerek kiskereskedelmi ára és az EFSZ által számlázott ár közötti különbség tovább csökkenti a felszolgált étel alapárát. Az a tény, hogy a szövetkezet saját nyersanyagforrásából részben ellátja a konyhát, lehetővé teszi, hogy a szerződésben nagyobb ételadagokat, például kétszeres körítést készítsenek, s így az ebédek mennyiségileg is megfeleljenek a nehéz testi munkát végző emberek igényének. A szerződéses étkezés, amennyiben a szövetkezet adja a nyersanyagok jelentős részét, különösen a gyengébben gazdálkodó mezőgazdasági üzemek részére előnyös. A szövetkezet ezenkívül a szociális alapból, vagy az üzemi költségeiből is hozzájárulhat bizonyos összeggel az ebédek árához. Így a 3,60 — 4 koronás átlagár elfogadható. Tény azonban, hogy ahol a szövetkezet nem járul hozzá az ebédek árához, a tagság a 6,20 koronás ebédre nem tart igényt. Erről beszéltek a felszólalók a beszámolót követő élénk vitában. Felsorolták az egyes községekben felmerülő hiányosságokat is. Legtöbben a frissítők gyenge minőségét kifogásolták, s azt, hogy sok helyen nem hűtik az italokat. Vannak falvak, ahol nem szabályozzák a szükségleteknek megfelelően az élelmiszerüzletek nyitvatartási idejét. Az asszonyok azt is kérték, hogy javítsák a járás húsellátását. A gyűlés eredményeit a losonci járás lakosainak elégedettsége tükrözi majd vissza s az, hány helyen válik könnyebbé az asszonyok munkája a közös étkezés bevezetésével. HARASZTINÉ M. E.
