Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-07-23 / 15. szám
■ A legutóbb lezajlott olasz köz sógtanficsl választások óta különös hírnévre tett szert az a maga nemében páratlan eset, bogy a községtanács valamennyi tagjának nőket választottak meg. A rotzói férfiak elhatározták, hogy bojkottálják a választást, nem Is állítottak össze jelölőlistát sem és abban is megállapodtak, hogy egyikük sem megy el szavazni. Mér-már ügy látszott, hogy Rotzóban nem lesz községtanács, amikor a helység asszonyai közül nyolcán, élükön Carla Slaviero tanítónővel, a jelölésre kitűzött határidőnek úgyszólván utolsó pillanatában átnyújtottak a választási bizottságnak egy jelölőlistát, amelyen nyolcuk neve állt. A község férfilakossága valóban nem ment el szavazni, az asszonyok viszont mind egy szálig leadták a szavazatukat a női listára. Miután más jelölt nem volt, Rotzó község tanácsának tagjai a legutóbbi választások óta kizárólag nők. Az egyik újságíró — a falu határain kivül, — szólásra birt egy rotzói férfit. — Ha a nevemet nem Írja meg — jelentette ki —, elmodhatom, mi férfiak, nem gondoltuk, hogy a nők ilyen lejkiismeretesen és komolyan fogják intézni a közügyeket és azt sem, ami már kiderült, hogy eddig sokkal kevesebb hibát követtek el, mint elődeik. A különleges összetételű községtanács természetesen a felsőbb szervek érdeklődését is felkeltette. Nyilván ennek tudható be, hogy egy régen vajúdó útépítkezés —, amelynek elmaradása a rotzóiaknak nagy sérelmük volt, — most végre megindult. Mindennapos kép a szép Rotzó ban. A férfiak szárazdajkaként működnek, mialatt a nők politizálnak _ „Nézd csak mutatja a hentes felesége a Rajkái tenger melletti Legosorszk városkában ismerősének, Irina Kulikovának az újságot — egy fiatal fiú az anyját keresi. Hát nem úgy néz ki, mint egy orosz gyerek?" Irina Kuliková a kezébe veszi a Komszomolszkája Pravdát, nézi az öt év körüli fiúcska régi képét — és elájul. „Ez az én Vityám! — mondja, amikor magához tér — huszonnégy éve láttam utoljára . . .“ Néhány héttel később Moszkvába utazik. A Komszomolszkája Pravda elősegíti anya és fia találkozását. A fiú, akit Waldemar Schlelkenek neveztek, csupán egy, a Szovjetunióból elhurcolt sok kisgyerek közül. Az ő élete révbe jutott — megtalálta az anyját. S Irina Kuliková visszakapta a fiát, akit elszakítottak tőle, aki messze távolban nőtt fel, aki németül beszél, de kétségtelenül az övé — és mindketten végtelenül boldogok m A Riviérán megrendezett szépségversenyen a nizai Julianna Herma lett Európa szépségklrálynője. Hogy tényleg Ö e a legszebb, azt nehéz eldönteni, jegyezzük meg a nevét — megkötötte az első filmszerződést. , A (М<Эу||1.]ЦвЬ|. Ausztria Az öreg császárvárost, Bécset magunk mögött hagyva, autóbuszunk kényelmes autósztrádán haladt a Semmering felé. Jól kiépített vagy részben épülő, Ivekbe hajló autóutak szelték keresztül útvonalunkat vagy bújtak át alatta. Harminc tagú csoportunk a Csehszlovák Nőblzottság delegációjaként az Osztrák Demokratikus Nőszövetség meghívására három napra Ausztriába látogatott. Üticélunk: országok közötti barátsági találkozó a Stájer Szövetségi Állam fővárosában, Grácban. Kis fenyvesek sorfala közt, nyílegyenes úton közelítettük meg a hegyeket, miközben jólesően emlékeztünk vissza az egyórás bécsi pihenőre, amelyet а X. kerületi volt cseh iskolában tartottunk. A Demokratikus Nőszövetség tagjai és cseh származású bécsi polgárok kedves fogadtatása, a valódi bécsi uzsonna — tejszínhabos kávé, mazsolás kuglóffal — testi lelki frissítőként hatottak, feledtetve az út fáradalmait. Üdébb levegő csapott be a szellőztetőkön, már a Semmering kanyargós szerpentinjein haladtunk egyre magasabbra, miközben minden fordulónál más és más arculatát mutatta felénk e varázslatos táj. Hol sötét árnyékba burkolództak a hegyoldal erdői, hol ragyogó napsütésben csillantak meg a hófoltok az Alpok büszkén kimagasló csúcsain. Újabb fordulónál szivárvány Ivét láttuk az égbolton a sötét fenyők felett, majd a hegyoldalba ragasztott luxusszálló épülete vonta magára a tekintetünket. Félórás pihenőt tartottunk a Semmering tetején a kis modern eszpresszóban, ahol egy üveg limonádénak vagy a sokat hirdetett Coca Colának 6—7 schilling az ára. Utunkat folytatva, lefelé ereszkedtünk, majd a kanyargós Mur folyó mentén festői várromok, kis városkák, települések között haladtunk tovább. Vendéglő vendéglő mellett, és vendégek fogadására berendezett Jellegzetes, tiszta kis stájer házacskák. Autó service lépten-nyomon, — különben ez az első ami a határt átlépve szembetűnik. Nagyon sok benzinpumpa mellett frissítőt is lehet kapni. Ausztria Jövedelmének jelentős részét a turistaforgalom képezi. Ezért gondoskodnak körültekintően mindenről, ami a vendég kényelmét szolgálja. Másnap vidám napsütésben mutatkozott be Grác, ez a Mur folyó mentén fekvő, 246 000 lakosú város. Meredek siklópályán jutottunk fel a város közepén levő várhegyre, a Schlossbergre. Hátoldalról az Alpok nyúlványai zárják le a néző elé táruló panorámát. Lelkes helybeli Idegenvezetők magyarázatát hallgatva, kisebb-nagyobb turistacsoportok adtak egymásnak helyet. .Gyerekhad állta körül az őrtornyot, amely valaha fontos feladatot teljesített. Hatalmas óráinak érdekessége, hogy a nagymutatók Jelzik az órák múlását — azzal indokolva, hogy ez a fontosabb — és a kismutatók a perceket. Sok más városhoz hasonlóan, Grác glrbe-görbe utcáinak házai is oltalmat keresőn épültek valaha a vár köré. Minél tovább bolyong bennük az ember, annál több szépséget fedez föl. Egymás mellett sorakozó, jegyes tetős, jellegzetes zöld zsalus házai, a régi céhmesterek utcája a kitűzött céhjelvényekkel, még a középkor hangulatát idézik a mába. Régi híres egyetemén Kepler Is tanított. Ma minden fakultással rendelkezik. Az egyik Habsburg-ág rezidenciája is a városban volt, a bécsi Burg kicsinyített mása ez a vár. A reneszánsz stílusú régi városháza és más középületek díszítései, pazar stukatúrjai Domenico deli’ Allio olasz mester és társai kézügyességének, művészi érzékének a bizonyítékai. A Főtérre érve, a városháza tornyában délben megkonduló harangjáték szinte meseszerűvé varázsolta a romantikus környezetet. Nyilván vezetőink városszeretetének és kedvességének köszönhető, hogy még tovább kalauzolt bennünket a modernebb városrészbe. Széles, egyenes, fasorral szegélyezett útvonalon mentünk az Opera épülete előtt, ahol világhlrességek szerepeltek. — A nyitott kis kávéházak, eszpresszók teraszain a vastagabb pénztárcájú polgárok fogyasztották a hűsítőket. Nem tagadva meg női mivoltunkat, nagy érdeklődéssel álltunk meg az Úri utca üzleteinek kirakatai előtt. Habkönnyű fehérnemű-csodák, bájos gyerekholmi, hogy azt se tudod, melyiket választanád ... de ha az árára tekintesz, menten kijózanodsz. Akad olcsóbb darab is, elvégre mindenkinek kell öltözködnie. Egy bűbájos kis dirndli — ez a nemzeti viselet, amelyet az osztrák nők klslánykortól nagymamakorig szívesen hordanak — több mint száz schillingbe kerül. Száz Schillingen felül van a gyerekcipők ára is. Legszembetűnőbb volt számunkra a gyerekruhák drágasága, talán mert ebben mutatkozott a legnagyobb ellentét a miénkkel összehasonlítva. Utazásunk fő programpontja a nagyszabású barátsági találkozó volt, Ausztria felszabadulásának 20 éves fordulója tiszteletére az országukkal határos államok, — Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország, az NSZK és Svájc küldöttei és a békét óhajtó osztrák nők között. A város szélén fekvő vendéglő hatalmas csarnok-helyiségében mintegy ezer ember vett részt a közös ebédet követő kulturális programon. Népviseletbe öltözött osztrák fiatalok és öregek együttesen ropták nemzeti táncukat, sramli zene hangjaira. Vidám juhhézás, jódlizás töltötte be a termet, igazi népmulatság hangulatát keltve. Az átforrósodott hangulatban kedves barátkozás indult a jelenlevők között. Apró ajándéktárgyak, emlékérmek cseréltek gazdát, néhány ismerkedő szó váltása közben. A kis, kalapos stájer baba ajándékozójához népviseletbe öltöztetett szlovák baba került. A hainburgi lányok könyvjelzőit modral korsókkal cseréltük ki, miközben megállapítottuk, hogy közeli szomszédok vagyunk, Devlnből szinte integethetünk egymásnak. A svájciak asztalánál ülő egyetlen kanadai küldöttnőnek tört franclasággal fűztünk magyarázatot a nemzetközi nőnapra kiadott éremhez, melyet emlékül nyújtottunk át neki. Kapcsolatok alakultak ki a kölcsönös bizalom jegyében, címek cserélődtek. A délutáni manifesztáción 1500 nő adta tanújelét békevágyának. A demokratikus osztrák nők felszólalásaikban Ismételten hangsúlyozták: békében akarnak élni összes szomszédaikkal. A háború ellen szólaltak fel az egyes országok küldöttségeinek vezetői is. Az ünnepség befejezésekor, a részt vevő államok nemzeti színeiből összeállított hatalmas léggömb-csokrokat szabadon eresztették. Látványos volt, amint a sok színes léggömb a Kék Duna keringő lágy dallama közben összekeveredve — a barátság szimbólumaként — egyre magasabbra emelkedett a levegőben. Kedves élményekkel telve vettünk búcsút Gráctól. A város egyik vezetőjének szavait idézem: „Kedves Vendégünk! Ha itt jársz, kíséreld meg érzékelni városunk szívverését. Ha ez sikerült, biztosan visszatérsz falaink közé.“ Ha túlságosan rövid időt töltöttünk is ahhoz Grácban, hogy közelebbről megismerjük lakóit, első benyomásaink után újra szívesen visszatérnénk. BERTHAnE S ILONA
