Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-07-09 / 14. szám
f/ß ОШ01 в) ’S '0) ’S '>» Ui С ■м <Л J SZÜLÖK ÉS TANÍTÓK FÓRUMA A „Mostohagyerekek" című kisregény olvasása folyamán megértettem az író nemes törekvéséi, mely arra irányul, hogy az emberek figyelmét felhívja a tanító küldetésére és társadalmi szerepére. Gondolom, a szerző nem véletlenül állítja elénk a regény főhősét, a tanyai tanítót. Annak ellenére, hogy a modern technika vívmányai: a rádió és televízió a legtöbb ember számára megnyitják a művelődés kapuit, ez nem homályosítja el a tanító szerepét. A televízióban felvetett kérdésekre a tanyai emberek feleletet várnak, legtöbb esetben a tanítótól. Dél-Szlovákia területén még számtalan tanya található. Jelenlegi beosztásomban alkalmam nyílik megismerkedni a tanyai emberek és az ott működő tanítók életével. Velük való kapcsolatom során azt tapasztaltam, hogy ott, ahol a tanító szeretettel foglalkozik a gyerekekkel, hivatásszerűen irányítja őket, a kötelező oktatás után szívén viseli a felnőttek művelését, tisztelik és szeretik a tanítót. A szerkesztőség vitaindító cikkében közölt levele többek között megemlíti, hogy az ottani pedagógusok nem foglalkoznak kellőképpen a rájuk bízott gyerekekkel. E vélemény lesújtó. Nem az előbbiek mentségére akarom elmondani, hogy a mi tanítóink között is sok Katalin található, hanem azért, mert az emberek hamarább meglátják a hiányosságokat, de később veszik észre a jót és szépet. Számtalan példát tudnék említeni annak alátámasztására, hogy igenis sok tanyai és falusi tanító becsületre méltó munkát végez. Ezért egyedi jelenség miatt nem törhetünk pálcát a tanyai tanítóság felett. A számtalan jó példa közül szeretném kiemelni Sz. Júliát, akit kinevezése után hűvösen fogadtak a tanyai szülök és gyerekek. A gyerekekhez való őszinte vonzalma, töretlen munkakedve, és az emberekhez való közvetlen viszonya magára vonta az új környezet figyelmét. Az apró emberkék, a gyerekek voltak az elsők, akik szívükbe zárták az új tanító nénit. Később meglátogatta tanítványai szüleit, akik közül többen kedvesen fogadták, mivel gyermekeik szeretettel beszéltek róla. Rövid idő leforgása alatt a felnőttek is megszerették az új tanítónőt. Sz. Júlia nem elégedett meg ennyivel. Elhatározta, hogy műsoros összejöveteleket rendez, melyek során könyvankétokat is szervez. Fáradozása nem maradt eredménytelenül. A szülök fokozatosan megszerették az olvasást. Hasonlóképpen történt a gyerekek körében is. Sz. Júlia, a „Mostohagyerekek" című regény főhősnőjéhez hasonlóan, fiatal és kevés élettapasztalattal rendelkezik, mégis egyaránt tiszteli idős és fiatal. Nyilvánvaló tehát, hogy az említett tanítónő becsületesen teljesíti küldetését. A példákat sorolhatnám tovább. A múlt hibáiból ered az a káros jelenség, hogy még mindig akadnak olyan egyének, akik szeretnék elvonni tanítóinkat az iskolai munkától. Olyan ténykedéssel akarják megbízni, mely az oktatás és nevelés rovására történne. Az alaposabb oktatás és nevelés irányítása érdekében lehetővé kell tenni tanítóink részére, hogy többet foglalkozhassanak gyermekeinkkel. Az a pedagógus, aki ezt a pályát hivatásnak érzi, annak az oktató-nevelő munka a csengetéssel nem ér véget. Főleg a tanyai iskolák növendékeinek irányítása nagyon fontos. A legtöbb tanyai iskola osztatlan, vagyis az 1—5 osztályok tanulói egy teremben tanulnak. A lelkiismeretes ténykedés mellett is csak szerény eredmények érhetők el. Azért kell velük többet foglalkozni, hogy a továbbtanulás lehetőségei ne záruljanak be előttük azért, mert nincsenek kellőképpen előkészítve. A tanyai iskolák tanítóinak komoly munkát kell kifejteniük. Ahhoz, hogy a tanyai tanító jó munkát végezhessen, feltétlen szükséges: 1. Kellő idő az oktató-nevelő munkára. 2. Modern oktató eszközökkel kell felszerelni az iskolát. Ezen a téren sokat segíthetnek a helyi szervezetek és védnökségi üzemek. 3. Helyes kapcsolat kialakítása a szülök és a tanító között. 4. A gyermekek helyes irányú nevelése érdekében nem szabad, hogy felszínes, rosszindulatú vélemények tovább rombolják a tanító tekintélyét. A nevelés terén csak az a pedagógus érhet el eredményeket, aki a tanulóifjúság előtt példaként áll. A férj a képviselőnőről Érdekes lenne tudni, hogy mikor nincs ülésszak és ő fehér köpenyében foglalatoskodik, folytatja tanult mesterségét mint a sok-sok hozzá hasonló nő, — miben különbözik tőlük mégis. Mert nemcsak a munkájában kellett hogy kiváló legyen, de emberi tulajdonságai, magatartása Is bizonyára Indokolja, hogy miért éppen őt választották nemzetgyűlési képviselőnek. Sajnos, Olga asszonyt nem nyílt alkalmam megismerni civil, vegyészmérnöki minőségében, mert hivatalos úton járt. Helyette a férje, dr. Malecky állatorvos fogadott. Jómegjelenésű szőke férfi, alig túl a harmincon. Megkértem, beszéljen a feleségéről, hiszen amit a férj tud mondani róla, érdekesebb lehet, mint amit egy képviselőnő mond magáról. Dr. Malecky mosolyogva adta meg magát sorsának. — Azt hiszem, Olgában apró korától megvolt a tevékenység szelleme. Legalábbis mikor főiskolás korunkban Bratislavában megismerkedtünk, ő már aktívan dolgozott a CSISZ-ben, és egyben tagja volt a főiskolai tanácsnak is. Vagyis sosem elégítette ki saját kötelező munkaköre, kirobbanó energiáját még két-három másirányú tevékenység kötötte le. Persze, hamis képet rajzolnánk róla, ha a „máslrányü elfoglaltság“ alatt csupa munkát értenénk, hiszen ilyen „másirányú elfoglaltság“ voltam én is, illetve a köztünk szövődött szerelem, ami — azt hiszem ezt az olvasók java része tapasztalatból tudhatja, — ugyancsak Jócskán követel Időt maga részére. Párhuzamosan futó tanulmányaink a és szerelmünk is egyszerre futott révbe. Olga promóciójának napja egyben esküvőnk napja Is volt. Utána Itt a kisszebeni konzervgyárban helyezkedett el és kezdte meg a munkát. Hogy így történt, az nagy előnyt jelent, mert ide való. Szülei is itt élnek, és most, hogy sokat kell utaznia, a hatéves Emko és a négyéves Sztano gyakran rászorul a nagymamára, nagyapára. Beszélgetés közben megtudom, hogy a képviselőnő nem szeret nyilatkozni, bújik az újságírók elől. Így hát még szerencsének is vehetem, hogy csak a férjét találtam otthon, mert talán többet tudok meg felőle, mintha egyenesen vele beszélnék. — Mit mondhatnék Olgáról? Csodálatosan rugalmas teremtés, csupa vitalitás, talán ez a legvonzóbb benne. Ez sugárzik ki belőle és irányítja feléje az emberek bizalmát. Mert az életnek nincs olyan területe, ami ne érdekelné, a szakmájától messze esők is, mint pl. a mezőgazdaság problémái, családi, egyéni gondok. Az üzemben a pártszervezet elnöke és egyben a kerületi pártszervezet vezetőségének tagja is volt, sokat foglalkozott az emberekkel, a polgárokkal tartott beszélgetéseire én is gyakran elkísértem. Ezekre a beszélgetésekre most, hogy a nemzetgyűlés elnökségének a tagja, változatlanul szívesen jár. Olyankor érzi elemében magát, mikor utánajárhat a panaszoknak, segíthet mások ügyes-bajos dolgaiban. Ezek után szinte hihetetlen, de a házi munkát is nagyon szereti. Szívesen főz — és meg kell jegyeznem, hogy tud isi — szívesen mos, a vasalás pedig egyenesen hobbyja. Egyik fő kedvtelése a sport, hiszen diákkorában erősen sportolt, sőt az utánpótlási kategóriában kalapácsvető rekordot is felállított. Most is, ha csak teheti, gyakorol az Itteni fiatalsággal, előkészíti azokat, akik részt vesznek a Spartakiádon. Ahová csak lehet, magával viszi a gyerekeket, mert minden időt ki akar használni, hogy együtt lehessenek. Nagyon jó pajtások. — Még sosem tapasztaltam, hogy Olgát a munka kimerítette volna. Életformája a tevékenység. Egyedül az utazásba, különösen a repülőutakba fárad bele átmenetileg. — A férj valóban csak csupa szépet és jót tud mondani a feleségéről? — Ö, nem. A férjnek panaszai is vannak, amiért Olga legfeljebb vigasztalni tud, de segíteni nem. Gyakran hagy egyedül, de a feleségek sorsa sem más, akiknek elfoglalt, a közéletben szereplő férjük van. Ezt tudomásul kell venni. Apósomék gyakran tréfálkoznak „özvegységem“ felett. Különösen hosszúnak tűnt az egyedüllét, mikor hivatalos küldöttséggel Kubában járt. Nézeteltérése nincs néha a képviselőnővel? — De még mennyire. Néha meg is verem Nagy szemeket meresztettem, de nevetése nyomban megnyugtatott. — A kocsi és Olga még nem szokott össze. Akármilyen kiváló képviselőnő valaki, attól még nyugodtan lehet autógyilkos. Kevés asszonynak van igazi érzéke a motor iránt. Ha egymás mellett ülünk a volánnál, és ő vezet, tanítom, igazgatom, s ha Ratimorszky Gyula, Komárno nem használ, a kezére verek. Legutóbb kicsit nagyobbat paskoltam rá, csaknem megharagudott.. t Aztán még van egy tulajdonsága Olgának, ami nőknél elég ritka. Nem ismeri a pénz értékét s egyáltalán nem is törődik vele. Nem tudja például, mennyi a fizetésem, nem is érdekli. Ez talán éppen annyira erény, mint amennyire hiba. Reméljük, Olga asszony ezt a kis leleplezést nem veszi majd rossznéven, mert csaki kedvesebbé, emberibbé teszi Olga Maleckát, a Nemzetgyűlés elnökségének tagját, aki nagyon fiatalon szerezte meg választól bizalmát. ORDÖDY KATALIN
