Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-25 / 13. szám
Em I SZÜLŐK ÉS TANÍTÓK FÓRUMA Máté Ilona szerint a pedagógus munkája nem fejeződhet be a tanítás végét jelző csengetéssel. Ez természetes, mert akinek ezzel befejeződik a munkája, az nem igazi pedagógus, annak nem hivatása a tanítás, csupán megélhetési forrás. A tanító kötelessége, hogy a szülőkkel és diákokkal szoros kapcsolatot tartson fenn, iskolán kívül is. Feltételezem, hogy a pedagógusok legtöbbje így is tesz. Mégis szinte naponta elhangzik Ia felnőttek szájából az autóbuszon, vonaton utazó tanulók bírálata, (természetesen okkal) de ez a bírálat elsősorban a tanítókra irányul. „Hogyan tanítanak téged? Milyen tanítót vannak ennek? Bezzeg az én koromban a gyerekek nem voltak ilyen fegyelmezetlenek!" Milyen alapja van az ilyen és hasonló bírálatnak? (nagyon kevés). Vajon csak a pedagógus ügye a nevelés? Nem, a szülőké és az egész társadalomé egyarántl Ne bíráljunk tehát meggondolatlanull A tanulókra nagy hatással vannak a felnőttek, az egész környezet. Sajnos a rossz példát szívesebben követik, mint a jót. Ha a gyermek észreveszi, hogy tanítót és szülei különböző véleményen vannak, nem tudja, kinek adjon igazat, egyéni utat keres. (Legtöbbször barátai rossz tanácsát követi). Ezért a szülők ne bírálják a gyermek előtt a tanítót. Ha erre okuk van, beszéljék meg a pedagógussal, biztosan sikerül jó megoldást találni. Addig pl., amíg mondjuk a falusi gyermek édesapja csak a kocsmában találja egyetlen szórakozását, bátyja pedig hazárdjátékok élvezetével tölti szabad idejét, a gyermek viselkedése a pedagógus minden igyekezete ellenérre sem lesz kielégítő. Tehát a falun élő pedagógus fontos feladata a tanítás és nevelés mellett a felnőttek nevelése, gondolkodásmódjának átformálása is. S ez nagyon nehéz, hosszadalmas munka. Ha a falusi ember a kultúrával váltja fel a füstös kocsmát, remélhető, hogy gyermeke Is szülei példáján felbuzdulva, ezt teszi majd. Tótlinfi, Naszvad tagadott parancsolt visszfénye tüzelt s mikor barátkámzsában futottam előle a boszorkány máglyán égetett szüzek sikoly-bogáncsa szaggatta csuhám meaculpázva a lemondás satuján szentképekbe préselődött az ősi álom az aszkézis ösvényén Is Éva felé ügettem egyre apostolok lován zarándok szamáron Hasztalan keverte receptjét Egyiptom Juda Róma feszíthették a meghasadt parancsba ő maga volt a tóra Alkimista tégelyben tudós katedrán csilloghatott akárhányféle képlet ha ő suttogta:, állj meg pillanat! egyszeriben ő lett a halál és az élet őszen kamaszon tógában frakkban bennem élt ezer alakban minden lényemnek apja anyja volt minden szerelmem drága gyermeke Csörgőt rázva jojózva játszottam vele talárom palástom bölcs leplem alól egymásra kacsintottak a porzók és bibék Sokszor hallottam már, hogy a tanítók mindenes szerepe a múltban rombolta tekintélyüket, Szerintem nem ez lehet az ok, mert a munka, a segítség nem tekintély romboló és lealacsonyító. Ёп másképpen látom a dolgot. A háború utáni időszakban útón-útfélen szedték fel a tanítókat, mert szükség volt rájuk. Hány hivatásos pedagógus volt ezek között? Magam is gimnáziumi érettségivel mentem tanítani. Milyen jó ok volt ez arra, hogy élvezzük azoknak a megvetését, akik a felszabadulás előtt végezték a képzőt. Ezek által a kollégák által aztán észrevétlenül terjedt a szülők és gyermekek között a „mai“ tanítókról alkotott rossz vélemény, bennünk pedig kifejlődött az alacsonyabbrendüség érzése. Ez az oka aztán annak is, hogy nem szívesen adnak a bejáró tanítóknak lakást. Egyik helyen félnek, hogy — ki tudja, milyen, miféle, másik helyen pedig féltik az újonnan berendezett szobákat, ahová a családtagoknak sem nagyon szabad „bemászkálni“. A koszt szintén probléma. Ahol nincs valamilyen közös étkezde, ott aztán járhatják a tanítók a falut, amíg valaki megkönyörül rajtuk. Egyáltalán nem kell tehát csodálkozni, ha a tanítás végét jelző csengetés után aki teheti, fut haza a mamához, vagy, a városba. Természetes, hogy nincs kedve olyan faluban működni még iskolán kívül is, ahol a felnőttek körében ilyen fogadtatásban részesül. Azelőtt a tanító úr vagy a tanító kisasszony a papiakban vagy a plébánián kapott lakást és kosztot. De hány HNB titkár adott már tanítóknak helyet a lakásában? Igazán ideje lenne minden iskola mellé еду-két szobácskát építeni a bejáró tanítóknak. Nálunk az orvosnak építenek lakást, az iskolaigazgatónak is joga van másodmagával az egész rezidenciára, de a tanítókkal senki sem törődik A népművelő munkával kapcsolatban az a nézetem, hogy a főiskolán hivatásos népművelőket kell nevelni. Kár ezt a fontos munkát másodrendűnek elkönyvelni. Különben pedig, ha á tanítók csak az iskolások körében tevékenykednének, akkor is lenne elég dolguk. Sajnos, van akt még ennyire sem képes. Az én igazgatóm egyáltalán nem tevékenykedik kulturális téren, pedtg mindig azzal henceg, hogy ő ének-szakos, ezért elveszt tőlem az énekórát és én tanítom nála a rajzot. De arra már nem képes, hogy énekkart szervezzen, mert akkor fegyelmezni kéne a gyerekeket. De ő teheti, mert igazgató. Emellett az égvilágon semmit be nem szerez a tanításhoz, csak a tanszereket év eleién. A gyermekek színdarabját sem a próbákon, sem előadáskor meg nem nézi, pedig meghívjuk. Éppen így tett akkor is, amikor szavaló versenyt, mesedélutánt rendeztünk vagy amikor röplabdapályát készítettünk. Még szóra sem méltatta. Ha valami sikerül, azt kizárólag saját eredményének könyveli el, problémáinkat távollétünkben tárgyalja meg. Közös sikereinkért — az ö jelentése alapján neki adnak kitüntetést és pénzjutalmat, mi még egy elismerő szót sem kapunk. A tanítók hibáira rámutatnak ellenőrzés alkalmával, nem ártana, ha az igazgatókat is megbírálnák, ha megérdemlik.-23 N. M., tanítónő Lerántottam a Rák köd fátyolét a Göncöl-szekér bakjára ültem fel kocsisnak lencserendszerek fókuszában kutattam kráterek felett lebegtem kuporogtam egérlyukakban molekulákkal domlnóztam atomokból raktam paszlánszt de a tudatalatti kabátujjából egyre hadonászott a kéz mohón markolva a lengő liánt mellyel az ismeretlen tűz ölébe szállt Kopoltyúmon vert a kl-bemáló perc Ingája folyton a s liánfüzéren (valamennyi rojton) a halhatatlanság echója muzsikált Kémcsövekbe fojtottam volna az emlékezés légnemű lldércét prések alá helyeztem távoli bolygók földre hullajtott ércét a kifejtett egyenletekből hiányzott a megfejthetetlen szándék X-e s hasztalan cáfolta szaturnuszl lapok fényjelen írt cikke behelyettesíthetetlen maradt az ádáméva játék elunhatatlan lánca repedt a halál hályoga rzakadt az élet hártya Voltam író földi-égi horoszkópokat mesélő kontárját rajzolta toll és szobrászvéső ritmusát dobolta kovács kalapácsa tavasz májusfáin legendák rovása valamennyi suszter talpát az Időnek mialatt szögelte máris a jövőnek tájaira lépők szolgálatát űzte tegnapot holnapot füzérére fűzve e társasjátéknak fütyülte akkordját és a többi céh is lerótta adóját a tevékenységnek kohójalt fűtve csak e tüzet sejtőn gyájthatott csak tűzre Lenyűgöző játék kulcs és kulcslyuk egyben Kant mechanizmusa mozgott a reteszben a lét ajtajalt zárta kinyitotta s naiv mondókákat szőtt az ős titokba Tudott lenni étel és sokszoros éhség ha palackba zárták mint heverő bomba gyájtózslnórokra böjtölö korokban volt lőportorony Is s a lőportornyokba éket verő fegyver volt Párizs tenyerén hívogató alma s hősi forradalmak robbantó hatalma 0 bűbájos játék mindig visszatérő
