Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 2. szám
Molnár Zsuzsa a rimaszombati Irodalmi Színpad tagja Még szerencse, hogy az Irodalmi Színpad tájékán nagyobb a lelkesedés. E lelkesedés szítója, az Irodalmi Színpad lelke, Veres János, a költő. Betegen feküdt, amikor felkerestük, kérdeztük terveiről, elképzeléseiről. — Az őszi idényt mi is a Madách emlékezetének szentelt előadással nyitjuk meg. Ezt követően az „így élek én..című műsor betanulásához fogtunk, melyben néhány dramatizált versemen, pár lírai költeményen keresztül, saját életem tükröződik. Azután Karinthy-estet szeretnénk rendezni, mert humoros irodalmi műsorunk eddig még nem volt. Meg szeretnénk mutatni, hogy azt is lehet. .. hogy mást is lehet, mint amit eddig láttunk ebben a műfajban. „Csodapók“ lenne a címe ennek az előadásnak, az író hasonnevű írása nyomán és főleg monológokat, egyfelvonásos játékokat tartalmazna, a neves humorista munkáiból kiválogatva. De Veres János agyában már a további előadások képei is rajzolódnak, nyugtalan poéta-szelleme csapong, képzeletének nem szab határt. Már a jövő esztendei műsort is látja. Tiszta szigorúság lesz a címe, és tárgyát hazai, meg magyarországi fiatal költők új verseiből gyűjti össze. Szeretne továbbá egy egész estét betöltő kétszemélyes játékot is betanítani. Valami komolyat... valami mást. G. B. Shaw, „Kedves hazug“-ját ajánlottuk. Azután elköszöntünk. De nem tudtunk szabadulni benyomásainktól, az jutott eszünkbe, hogy a költő Veres János sápadt aszkétlkus arcában van valami, amitől az embernek önkéntelenül Petőfi Sándor jut eszébe, meg József Attila, és ahogy terveiről beszélt, szinte érzékelhetővé vált a belső tűz, ami költővé avatta és a költőt teszi... Végül sikerült pár szóra elcsípnünk Kovács Zoltánt is, A LEGSZEBB VAROS BÁTYI DE vajon így van-e? Legutóbbi ottlétünk alkalmával felfedeztünk egy két hibát. Meg is írtuk. Múló hibák azok... a haladás fokmérői... De mi hallatszik vajon Bátyiban a kultúra körül? Bizony ott is akad javítani való. Ezt már Komáromban észrevettük, a Jókai-napok seregszemléjén, ahol a rimaszombati színjátszók Dunai Ferenc „Nadrág“ című szatirikus vígjátékával szerepeltek. Az előadást a bírálóbizottság annakidején egyhangúlag elmarasztalta. Am az „ítélet“ nem volt megfellebbezhetetlen. A szombati helyicsoport — sok szép színlelőadás megvalósítója — válaszolhatl Válaszolni kell N... Egy jó előadással ! 1 ! Amikor arra jártam, éppen a budapesti Vidám Színpad művészeinek vendégfellépésétől égett lázban a város. Drobka Géza, a helyi szervezet vezető titkára volt az egyedüli, aki észrevett minket is. Rögtön fel is tettük neki a kérdést... Mi lesz velünk Drobka elvtárs? Illetve... mi lesz magukkal? — Nem tudom — felelte kissé lehangoltam — Az „Éjféli misét“ szándékoztuk felújítani, de leszavazták ... Brődy Sándor „A dada“ című színjátékéval is kacérkodtunk. Konkrétan, Tabl László „Esküvő“-jével készülünk. — Azzal nem lesznek egyedül. Az az érzésem, hogy az idén Tabi-fesztivált ünnepelünk. Csak éppen azt nem tudom, ki kerül ezzel fel Komáromba? — — Azt én se tudom — mondta fáradtan Drobka. Nem is faggattam tovább, inkább előszedtük a Jókaínapok 1964-es évi műsorfüzetét és kinyitottuk a rimaszombatiak oldalán. — Ludas Matyi, Csikós, Közös üt, Nem magánügy, Ingyenélők, Olympia, Éjféli mise ... olvastuk — miközben olyan érzésünk támadt, mintha „Bátyiban“ a színjátszás körül valóban nem lenne minden rendjén. Széthúzás szele lappang a levegőben, vagy sértődöttség. Nem lehet tudni, de valami gátolja ott a munkát. Kár lenne, nagy kár lenne — gondoltuk — ha a rimaszombatiak nem eszmélnének idejében arra, hogy saját színjátszó múltjuk mire kötelezi őket. A költő . . . János Veres A rimaszombatiak tanácskoznak. — Esküvő vagy nem Esküvő? Fr. Spáőil felvételei a rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság kulturális felelősét — Miről beszéljek — kérdezte. — Körülbelül, ami eszébe jut. — Arról, hogy Igen sok hátrány származik az itteni kulturális tevékenykedésre abból, hogy nincsen művelődési házunk. TomaSovicére járunk, ha valamit látni vagy csinálni akarunk. A távolság pedig a látogatottság rovására megy. Tánccsoportjaink is borzasztó körülmények között dolgoznak. Valamelyik iskola tornatermében gyakorolnak időről időre. Pedig táncosaink igazán megérdemelnék, hogy komolyan vegyék munkájukat. — Beszéljünk talán valami kellemesebbről, mint egy nem létező kultúrházről. — Akkor megemlítem honismereti előadásainkat, melyek két nyelven folynak. Azonkívül tervbe vettük a nagy magyar színésznő, városunk szülöttje, Blaha Lujza szobrának felállítását. — Erről már hallottam, káderezik Blaha Lujzát. Igaz ez? — Erről nem tudok. Vagy legalább Is nem ebben a fogalmazásban. — Mi is csak úgy mondjuk. Tudjuk jól, hogy a verebek sokkal többet tudnak a világról, mint a fa, amelyiken csiripelnek. Éppen azért sietünk az illetékesek segítségére azzal, amit ezzel kapcsolatban tudunk. Blaha Lujza, családi nevén Relndl Lujza, vidéki vándorszínész házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Már kora Ifjúságában színpadra lépett és röviddel később Blaha János cseh származású színházi karmesterhez ment nőül. A tehetséges fiatal színésznő rövid időn belül „Népszínművek“ koronázatlan királynője lett. Egyéni bájáért és gyönyörű hangjáért, hálás közönsége később a „Nemzet csalogánya“ címet adományozta neki. Blaha Jánostól időközben elvált és osztályon felüli házasságot kötött, ám ez a kapcsolat sem stzállította le Blaha Lujza művészi rangját. És ezért úgy véljük, hogy a nagy magyar művésznő szoborképe nem válik szégyenére a szocializmust építő rimaszombatiaknak. Ellenkezőlegl Emberi felülemelkedettségüket hirdetné, és a város látképét tenné teljesebbé, azonkívül a nótaszót is igazolná, hogy hát a legszebb város Bátyi. DÄVID TERÉZ A titkárnő Szépen berendezett, feltűnően tiszta irodahelyiség. — Ez igen ... Látszik, hogy itt asszony dolgozik ... Az elismerés őszi Lászlónénak, a CSEMADOK érsekújvári járási titkárának szól. öröm látni, hogy itt a sok egyéb elfoglaltság mellett a munkahely kultúrájára is gondolnak. Ezúttal azonban nem erről akarok írni. Őszi Lászlónét szeretném bemutatni néhány sorban: A fürge, népszerű asszony 1953-tól dolgozik a CSEMADOK- nál. Azelőtt könyvelő volt az érsekújvári Gép- és Traktorállomáson. Kamocsán lakik, egy 8 éves fia van, férje gépkocsivezető. Több társadalmi tisztséget visel, 1953-tól tagja a pártnak. Adatai általában keveset mondanak, élete, munkássága azonban annál többet. Különösen a színjátszást szereti. A CSEMADOK-kal is a színjátszás révén ismerkedett meg. Régen volt... Közvetlenül a kezdet kezdetén ... Mikor a faluban megtudták, hogy megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr Egyesülete, fiatalok és idősek összefogtak, és munkához láttak Kamocsán is. A falu kulturális életének hagyományos munkaformáját: a színjátszást elevenítették fel. A szereplők között ott volt az akkor még fiatal lány: Őszi Irma. Társadalmi munkásként járta a falvakat, a színpad nyújtotta eszközökkel nevelt, szórakoztatott, örült, hogy játékával kellemes és emlékezetes perceket szerezhet a nézőknek. Évek múlva a CSEMADOK dolgozója lett. A 12 járási titkárság közül egyedül az érsekújvári titkárságon dolgozik vezető állásban nő. Őszi Lászlóné azonban éppúgy helytáll, mint férfikollégái. Vezető titkárával együtt 35 helyi szervezetről gondoskodik. Nem ment minden simán. Főleg az évzáró taggyűléseken voltam zavarban — idézi emlékeit. Egyszer a vezető titkár megbetegedett s az évzáró taggyűlésen egyedül kellett részt vennem és felszólalnom. Eleinte kissé bizonytalanul kezdtem, de úgy éreztem, a tagság megért és bíztat... Ez erőt adott s a tűzkeresztségen sikeresen átestem ... Azóta sok gyűlésen részt vett és sok beszédet tartott. Mostanában is a falvakat járja, szervez, agitál. Legutóbb a CSEMADOK helyi szervezeteinek évzáró taggyűléseit és a CSEMADOK járási konferenciáját készítette elő. Mint mindig, ezúttal is jó munkát végzett. A CSEMADOK Központi Bizottsága elismerésül kéthetes szovjetunióbeli úttal jutalmazta. őszi Lászlóné a napokban tért haza és újabb erővel fogott teendői elvégzéséhez. Beszélgetésünkkor még ezeket mondotta: — Szeretem a szépet, szeretem a kultúrát. Érdekükben nem sajnálom sem az időt, sem a fáradságot. BALÄZS BÉLA
