Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 1. szám
и OLDOG ÚJ ESZTENDŐT! Az emberiség megint egy esztendővel idősebb, belesebb és tapasztaltabb lett. Egyre több olyan ember ál a földön, aki világosan látja, hogy kinek az oldalán van az igazság. Felismerik, hogy ott van, ahol az egész nép, az egyszerű dolgozóktól az államfőig — őszintén és következetesen harcol a békéért, ahol az élet fő törvénye az ember boldogulása, ahol győzedelmeskedik a jog, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. A különböző országok népei ezeknek a magasztos és humánus eszméknek megvalósítását a szocializmusban látják, mely megnyitja az új kort, a kommunizmus korát. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa határozataiban utat mutatott, hogyan építsük hazánkban a kommunizmust. Ebből a nagy munkából asszonyaink is kiveszik a részüket. A legutóbbi népszámlálás szerint országunk 51,2 százaléka nő. A munkaképes nők száma 15—54 év között 3,678.019. Ebből 2,272,636 van munkaviszonyban, amely 61,8 százalékot jelent. Ez a szám öröinteljesen megmutatkozik a szakképzettség fejlesztése terén is. 1957 óta a középiskolákban 10,4 százalékkal a szak-középiskolákban 6,8 százalékkal, a főiskolákon pedig 12,1 százalékkal növekedett a női hallgatók száma. А XII. pártkongresszus új távlatokat nyitott meg az ország fejlődése előtt. Haladásunk közben nehézségeink is vannak. Népünk azonban mindig talált és talál majd elegendő erőt és akaratot ahhoz, hogy leküzdjön bármiféle akadályt, amely előtte áll. Mindez országunk felvirágzása érdekében történik. Bízunk benne, hogy pártunk tervei valóra válnak. Egész szívünkkel hisszük, hogy a világ népei a tartós békébe vetett hitükben nem csalatkoznak. E gondolatok jegyében köszöntjük az új esztendőt! SZARKÁNÉ LÉVAY E. Férfitréfák közé számit az új munkatárs beugratása. Nem is tartozik az ember úgy igazában a kollektívába, amíg ki nem állta az üzemenként és műhelyenként változó „próbát“, s nem bizonyította be, érti a mókát. Azt hiszik, az asszonyok különbek? Ők sem jobbak a Deákné vásznánál. A martini Tatra Bútorgyárban az a móka járja, hogy ha hozzáférnek az új munkatárs púder-dobozához, kicserélik a szépítőszerét a csiszolóban keletkezett finom bükkfa-porral. Azt mesélik, hogy az egyik fiatalasszony észre sem vette, míg az egészet el nem használta. Finomabb ez a por a lisztnél, s olyan szép halvány színű, hogy első látásra azt hittem, az asszonyok valóban púderezik itt magukat a munkánál. Néhány milliméteres rétegben lerakódik a szemöldökön, arcon, fejkendőn, ruhán. . . . Mikor aztán letörülik, lemossák a port, kitűnik: nem kell ám ide púder, szépítőszer — szép lányok teremnek a túróci hegyek alján. Hát ha púderre nincs szükség, áttérhetünk a „fűrészporra“, azaz a munkájukkal, a székgyártással kapcsolatos kérdésekre. Mi foglalkoztatja a leginkább ezekben a napokban a bútorgyári lányokat, asszonyokat? A legtöbb kérdés az új irányítási rendszerre vonatkozik, mi lesz, hogyan lesz, hiszen január elsejétől próbaképp itt is bevezetik. Tegyünk hát egy rövid sétát az üzemben, s tekintsük meg azokat a mozzanatokat, amelyek már most magukban rejtik a kereslet és kínálat arányán, az értéktörvény hatásán, az ökonómiai érdekeltségen alapuló új irányítási és tervezési rendszer csíráit. HOGYAN ÜL A FRANCIA? Ügye, hogy kevesen tudják? Nos, a bútorgyári asszonyok válaszolnak: a francia úgy ül, hogy maga alá húzza a lábát. Hát, ha nem is mindig és nem mindegyik, de a legtöbbje. De minek ezt itt tudni, a havasok övezte közép-szlovákiai völgyben? Idén ugyanis innen, a martini gyárból, 3600 széket küldenek egyenesen Párizsba. Miért kell a párizsiaknak éppen innen szék? Nos, mert itt találták el a párizsiak ízlését. Ugyanis rájöttek, ha a szék négy lábát merevítő lécek közül az elülsőt elhagyják, akkor a francia lábának nem esik útjába és kényelmesebben ül a maga módján. A franciának jó, mert kényelmesebben ül, nekünk is jó, mert egy darab léccel kevesebbre van szükség. Így hát áll az alku. Ezt más néven úgy is nevezhetnénk, hogy „a helyes piackutatás eredménye“. Nagy szerepet játszik ez majd az új rendszerben. Ebben a vonatkozásban már csak az van hátra, hogy az üzem vezetői azt is tudják, milyen drágán képesek eladni a francia piacokon a martini székeket, s eszerint módosíthassák a gyártási eljárást, olcsóbbá tegyék, hogy növekedjék a nyereség, s így a bútorgyári asszonyok keresete is. A székeket úgy küldik messzi földre, hogy miután összeállították, kipróbálták, ismét szétszedik, minden darabját külön becsomagolják és nagy ládákba teszik. A szétszerelés után megmaradó csavarokat kis vászonzacskókban mellékelik a küldeményhez. Egyszer azonban a zacskókhoz szükséges zsákvászon nem érkezett meg idejében. Csavarok nélkül meg nem lehet elküldeni az árut, mit szólna a megrendelő?! A széklábak megmunkálásánál dolgozó Olga Kovácikovának igazán semmi köze ehhez, de mégsem hagyta őt nyugton, hogy két keze munkája, most csak azért ne jusson el rendeltetési helyére, mert valahol késnek a zsákvászonnal. Azt javasolta, készítsenek maguk ilyen zacskókat a bútorhuzat hulladékából. Az ötletet tett követte, s a megrendelőknek ez a megoldás jobban is tetszik a réginél, mert a színes, tarka mintás zacskót a vásárló gyerekei még játékgolyó „tárolására" is felhasználhatják. Kristina Benadlkovicová műszaki ellenőr. Egy időben igen sok széket kellett kiselejteznie, mert az ülőke élén levált a falemez. Nem volt rest, utánajárt a dolognak, végignézte, melyik részlegen mit is csinálnak az ülőkével. Szaktudása megvan hozzá, nem tudták „átejteni“. Rájött, hogy a hiba a csiszolásnál történik, s meg kellene változtatni a csiszolás szögét. Segítségül hívta az üzem művelettervezőjét és kidolgozták az újítást. Bevezették, s a selejt száma nagy ugrással csökkent. Az új irányítási rendszerben a leleményesség érvényesítésére nagy szükség lesz, az eddiginél is nagyobb. Az újító mozgalmat, méginkább a minőség javítására, az áru használati értékének — lényegében eladhatósá-PŰDER és fűrészpor gának — növelésére kell majd irányítani, úgy mint azt az előbbi kiragadott példákon láthattuk. AZ ASSZONY ÉS A PÉNZ Közismert tény, hogy az asszonyok értenek a pénzkezeléshez (rossz nyelvek szerint a pénz elköltéséhez a legjobban). Akármit mond azonban a szóbeszéd, való igaz, hogy a fizetést a legjobban az asszony tudja beosztani. Ha körülnézünk azokon a munkahelyeken, ahol nők dolgoznak, azonnal szembe tűnik az anyaggal való takarékos bánásmód. Bár a takarékosság valóban hatékony érvényesítéséhez megfelelő anyagi ösztönzés is kellene, a Tatra bútorgyárban az asszonyok ennek híján is meg-megcsillantják, hogy jó gazdái tudnak lenni munkahelyüknek. Az adott lehetőségekhez mérten az üzemen belüli hozrazesot-rendszer alapján takarékoskodnak. Egy-egy műhely vagy brigád tagjai takarékossági számlákat vezetnek, ezeken keresztül mérik le, hogyan gazdálkodtak mindazzal, amit az üzem a kívánt termelésre rendelkezésükre bocsá-jtott. A fényezőben politúrt, a szereidében a selejtet, másutt az elhasznált villanyáram mennyiségét tartják így számon. Sajnos, az önköltség legnagyobb tételét kitevő faanyag megtakarításában maga az üzem sem érdekelt kellőképpen, úgyhogy az nem is szerepel hozrazesot-mutatóként. Pedig azt minden asszony tudja, hogy egyoldalúan takarékoskodni nehéz — hiába spórolja meg az asszony a gyufát, ha a férj elissza a fél fizetést. Ilyen esetben a takarékoskodást nem lehel nagyobb arányban kifejleszteni. Az új irányítási rendszerben a hozrazesot — аг üzemen belüli önálló elszámolás rendszere — <alapvetc irányítási módszer lesz. Az anyagi érdekeltség megnövekszik a hozrazesot-mutatók teljesítésében és az egész rendszer olyan irányban mélyül el, hogy minden egyes dolgozó egyénileg is érdekelt legyen a tényleges önköltség csökkentésében. Tág tér nyílik az asszonyok veleszületett takarékossági hajlamának teljes érvényesítésére. S mert minden újat csak akkor érdemes bevezetni, ha „hoz is valamit a konyhára“, megvan minden előfeltétele annak, hogy a martini Tatra Bútorgyárban a hozrazesot az új' rendszerben növelje az itt dolgozó asszonyok keresetét. A fentiekben, az új tervezési és irányítási rendszer három mozzanatát mutattuk be a már jelenleg tapasztalható jelenségek alapján. Persze, a piackutatáson, leleményességen és önálló elszámoláson kívül még igen sok vonatkozásban történnek változások. Ma még azonban nem találhatunk mindre példát, s nem is célunk most ezen a helyen bőven foglalkozni a kérdéssel. . . . . . Miközben az új irányítási rendszer lefoglalta figyelmünket, szinte megfeledkeztünk róla, hogy bemutassuk azokat, vagy legalább néhányat azok közül, akik a bel- és külföldön egyaránt kedvelt martini székeket gyártják. Nos, ezt a mulasztásunkat mellékelt képeinken igyekszünk majd pótolni. VILCSEK GÉZA Itt kezd s^'ék lenni a fából. A háncsolőban a vékony lemezekre hasított és egymásra keresztbe ragasztott fóliákat a csinos lolana Matejcíková préseli, nagynyomású gépen, széktámlává és ülőkévé.
