Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-11 / 12. szám
A „Mosolygó fiú“ szerzője, a görög fiatalok vezetője nak a folytatását, amely azóta Is visszhangzott a szívében. Párizs befogadja a messziről jött művészeket... Kis Opel-autö áll egy párizsi üzlet bejárata előtt, s a benne ülő férfi elmerülten olvas és jegyez ... Megszállott módjára tanult és dolgozott. Naponta nyolc órát ült a zongora mellett. Irt három szvitet, befejezte első szimfóniáját, komponált egy zongorakoncertet. Irt egy balettet Ljudmllla Tcserinának, a tánc világhírű papnőjének, s egy másik balettet, az „Antlgoné“-t a londoni Covent Garden részére. Állandó zenei feszültségben élt. Bizonytalan volt, hiszen saját maga Is érezte: tudásán még nagy rések tátonganak. A munka mákonyával élt, de minél bonyolultabb feladatot vállalt magára, minél Inkább egyénibbé vált a hangja, annál jobban látta: zsákutca felé halad. Az elektronikus zene, a laboratóriumi zene, a matematikus zene irányába ... 1958-ban levelet kapóit Athénből. Riczosz, a költő küldte el verseskötetét. Címe: .„Epitafiosz“, azaz „Sírfelirat“. A ikönyv mellett ez a néhány szó áll: „Választásokra készülődünk. Ezeket a verseket 1936-ban Írtam, a thesszaloniki munkástüntetés leveréséről, hat munkás haláláról. Biztosan tudod: a cenzúra betiltotta, sok más haladó könyvvel együtt, példányait az athéni Zeus-templom előtt elégették ... Kérlek olvasd el most újra ..." Theodorakisz és felesége ezen a inapon este vendégeket vártak. Beültek kis Opel-autójukba, s elindultak bevásárolni. Amíg az asszony a boltban válogatott, a zeneszerző a kocsiban ülve végigolvasta a verseket, s már irta is a hangjegyeket. A könyv margójára. Megértette: mit várnak tőle. Felengedett benne a feszültség, újra hallotta gyerekkora dalait: kikerülte a zsákutcát. Az „Epitafiosz“ így vett részt a görög választásokon. Az athéni rendőrfőnök ezt válaszolta a telefonhívásra: Nekem ott nincsen jogom megvédeni Önt... A választás után, 1959 nyarán hazatért Görögországba. Hallotta, (amint az utcán, laz autóbuszon az emberek éneklik dalait. Zenekart szervezett, vidékre indult. A rendőrség mindenütt meg akarta akadályozni az előadást, s így a koncertekből rendszerint tüntetés lett. Nauszaban például senki sem merte átengedni neki kocsmáját, moziját, termét. Hideg szél fújt, esett az eső. A rendőrség nagylelkűséget színlelt, s kijelölte számára az egyik huzatos, fedetlen, szabadtéri teraszt. A terasz mégis megtelt. A koncert mégsem sikerült. Akadt, aki jó pénzért négyszer is elrontotta a világítást, kövekkel dobálta a művészt* széttörte a hangszereket. Theodorakisz felháborodva hívta fel az athéni rendőrfőnököt: — ön vállalja a felelősséget testi épségemért? — Nekem ott nincsen jogom megvédeni önt. Védekezzen egymaga! — hangzott az irónikus válasz, s kattant a telefon. Nyáron kimentem az utcára, friss levegőt szívni s találkoztam egy lánnyal, aki sírt: Meghalt a mosolygó fiú ... 1963 nyarán megölték a kommunista vezetőt: Lambrakiszt. Nagyszerű vezető volt, biztos kezű sebész, kiváló sportoló. Mindig a békemenetek élén haladt. És' mindig mosolygott. Hétszázezer ember kísérte a temetőbe! Születés és halál: milyen szorosan összetartozik... Lambrakisz temetésének napján megszületet a Lambrakisz Demokratikus Ifjúsági Mozgalom. A fiatalok új vezetőt is választottak. Egy zeneszerzőt: MJkisz Tbeodorakiszt... Még nem ültek el a gyilkosság körüli hullámok, amikor egy új Thoodorakisz-dal került a közönség elé, Címe: „Mosolygó fiú“. „ ... Nyáron kimentem az utcára, friss levegőt szívni, s találkoztam egy lánnyal, aki sírt: meghalt a mosolygó fiú ...“ Mindenki megértette: ki ez a fájdalmasan megsiratott mosolygó fiú. A reakciós Karamanlisz-kormány cenzúrája is! Betiltották a dalt, s végül — belebuktak a Lambrakisz-ügybe! A Lambrakisz Demokratikus Ifjúsági Mozgalom rövid illegalitás után napfényre léphetett, s ma senki sem tilthatja meg, hogy a „lambrakiszok“ elnökük dalát énekeljék: a „Mosolygó fiú“-t. Érdekel a tej ára, Ciprus jövője, a 15 százalék és a 114-lk paragrafus: Én az ógörögöket követem ... Sokan megkérdezik ma is tőle: miért politizál? Én nem politizálok, — válaszol ilyenkor — csak mint az ellenállási mozgalomban felnövekedett ember, teljesítem kötelességemet a közösséggel szemben. Egyszerűen úgy, ahogy mindenki más teszi. A művészt tehetsége nem menti fel az alól, hogy felelősséget vállaljbn úgy is, mint ember, mint polgár. Engem érdekel ;a tej ára, Ciprus jövője, a 15 százalékért folytatott harc, amely azt követeli: az állam költségvetésének 15 százalékát fordítsák az oktatásra. Engem érdekel az is, hogy Athénben csak két egyetem van, s kiállók a 114-ik paragrafus mellett, amely azt mondja ki: minden görög polgárnak kötelessége védeni az alkotmányt. Az ógörögöket követem, az ő álláspontjukon állok: megbüntetném mindazokat, akik nem érdeklődnek a nép közös dolgai iránt! Amikor ott jártam, Bartókról és Sztravinszkijról beszélt. Fáradt volt, nagy útról tért éppen haza: a ciprusi békemenetről.. SOMOS ÁGNES „Volt száműzetésben Is. Makronizoszban, a kin zás szigetén, amelyen ma könnyedén átsiklik a Süni ónba látogató naplementét váré turis ta szeme „A zene vitte a város ba. Pireusba, a ktköté be, ahol tompa búgás sál jönnek-mennek í bafék, matrózok diilün gélnek, utcalányok áll dogálnak . . .“ 03 GJ 'Gí > Из um >> ос и to ►> О ж о я *3 Erzsébet, a harmincnyolc eves angol királynő, az orvosok turacsára a jövőben az ágyban fogyasztja el reggelijét. A királyi udvar alkalmazottai két-két sillinget adtak össze, hogy őfelségének tálalóasztalkát vegyenek. Barry Goldwatter, az amerikai elnöki szék 55 éves várományosa, amatőr fényképész. Felvételeiből sorozatot készített és adott ki, hogy az ezért befolyó összegből a republikánus párt választási előkészületeit fedezze. A 6 font súlyú album, amely a világ legdrágább fényképsorozata — Arizona arculata címen jelent meg. Ára 40 000 silling. Goldwatter minden egyes példányra sajátkezüleg írta rá: — Barry. Patric Sterling, Westminster volt polgármestere az egyik londoni bálon hálóingben, hálósapkával a fején, gyertyával a kezében jelent meg. Az egyik szemfüles fényképész lefényképezte és a képet megjelentette az egyik angol újságban. A fénykép tetszést aratott. A Darmol üzem vezetősége ajánlattal fordult Sterlinghez, vállalja el a Darmol-hashajtó angliai képviseletét. A londoni „Cortney" cégnél személyesen vagy telefonon férfipartnert rendelhetnek az érdeklődők. Az ötletes cég két éve kezdte meg ténykedését azzal, hoay megalakította a jó megjelenésű és felette jólnevelt férfiak klubját. Tagjaik meghívásra — a megszabott díj ellenében — színházba, koncertre, étterembe, városnézésre, gálaestre kísérik a magános nőket. Az elegáns és jóképű férfiakat olyan családok is igénybeveszik, akik estélyt rendeznek és a meghívottak többsége nő. Különböző kereskedelmi vállalatokkal is együttműködnek, akiknek bankettjein reprezentálni hivatottak. A társaságbeli partner „fellépési" díja kb, 9 dollárnak megfelelő összeg, és a közös program költségeinek térítése, melyet társaságban természetesen a gentleman fizet. A honorárium háromnegyed része az övé, egynegyedét a cég kapja. A Cortney cég rendkívül eredményesen működik és nagy forgalmat bonyolít le. Legtöbbnyire az amerikai magános turistanők veszik igénybe a kitűnő hírnévnek örvendő klubtagokat, akik mindig és minden körülmények közöti gentlemanek maradnak ... még akkor is, ha a fizető partner esetleg nem bánná, ha megszűnnének azok lenni
