Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-11 / 12. szám
0LAUDIA 0ARDINALE Claudia Cardinale olasz filmszínésznő, akit „В. В."-hez hasonlóan „С. С."-nek szoktak nevezni, kétségkívül elérte a művészek ranglétráidnak legmagasabb fokát. Ami az 6 esetében nyugtalanító, hogy ide-oda dobálják, ahelyett, hogy valódi értékeit teljesen kiaknáznák. Tudjuk, hogy csinos, de ilyen csinos nőt ezer — sőt milliószámra találunk. Claudia szépség — s ebben már kevesebb versenytársa akad. Csinos lehet valaki, hogy szépség lenne és fordítva. Huszonöt filmet forgattak vele. Es ez már elgondolkoztató. Hányán álmodoznak színészi pályafutásról s komoly akadályokba ütköznek. Sokan a színművészeti iskola végzése közben nehezen küzdenek a megélhetésért, mégis, mindennapi munkájuk mellett beszédtechnikát, előadásmódot, szavalást tanulnak, csakhogy álmuk valóra váljék. Ha mindezt elgondoljuk — bátran mondhatjuk, hogy Claudia Cardinalenak szerencséje volt. Hogy tehetséges-e? A sikere nem ebben rejlik. Nem tehetségesebb mint Sophia Loren, Gina Lollobrigida vagy Brigitte Bardot. Előfordul, hogy a közönség kedvencei végül ts megtanulják a mesterségüket, megfelelően tolmácsolják a szöveget. Az amerikaiak így teremtettek művészeket olyanokból, akik kezdetben semmit sem tudtak s nagy színészek váltak belőlük. Ez volt a „sztár-gyártás“. Claudia Cardinaleból is sztárt csináltak. Mindig kihasználta a lehetőségeket. Filmről filmre építi a karrierjét és mindegyikkel előbbre jut a „mesterségében“. „A világ legnagyobb cirkusza“ című filmben együtt játszik Rita Hayworth-al. Félelme tes kísérlet! Az amerikai színésznő, akiből annakidején szintén hasonló módon csináltak sztárt. vállalta, hogy Claudia anyját játssza. Ha férfi lennék, nehezen tudnék választani „anya“ és „lánya“ között, nemcsak a szépségüket, hanem művészi értéküket illetően is. Rita Hayworth Orson Welles iskoláját járta, akt igazi művészt faragott belőle. Az ami árt neki, családi életének folytonos kiteregetése. Szerencsére, Claudia Cardinale magánéletével nem foglalkoznak naponta az újságok hasábjain. 0 nem beszél csak a munkájáról, karrierjéről, foglalkozásáról. Claudia másik előnye műveltsége. Folyékonyan beszél franciául, olaszul és angolul. Nem utánoz senkit és a filmemberek megelégedéssel beszélnek róla. És ami mindenek)elett megnyerő: az egyszerűsége. Olyan kislányhoz hasonlít, aki karácsonyra a legszebb ajándékokat kapta, de nem dicsekszik vele, nem mutogatja azoknak, akikhez a Télapó kevésbé volt bőkezű. Nem utasítja vissza a fényképészeket, engedi, hogy lefényképezzék, s nem tagadja meg a válaszokat az újságíróktól. Mindezt azonban megfelelő határokon belül. Egyszer azonban — ha szabad magam így kifejeznem — Alberto Moravia, a híres olasz író karmaiba került, aki szereti tollhegyére tűzni a leghíresebb művészeket. Csodálatosan, a legkisebb részletekre is kitérve ábrázolta Claudia Cardinalet, akit ennek alapján a „szerelem jövendő istennőié“-nek neveztek el. Egy kis túlzás nem árt, ha a népszerűségről van szó! De akármint ts van, „C. C.“ biztosan halad a művészet útján. Állandóan erősíti a helyzetét. Kenyere a színpad, tarisznyájában a szerencse ... Filmjei: Rocco és fivérei, A táskás lány, Párduc, Nyolc és fél, A szép Antonio, Bubo lánya, A világ legnagyobb cirkusza. (a Heures Claires nyomán) A MOSOLYGÓ у I / / KutattaMf lapozgattam, kérdezgettem. Mégsem találtam mozzA hasonlót. (Nem szeretném ezzel mesterségesen égbe emelni.) Nem akarok ráaggatni tőle Idegen, csillogó jelzőket, hamis pátoszt, felsőfokokat. Tiltakozna, meg is haragudna talán ... Mennyiben egyedülálló mégis? Csak annyiban, hogy nemzetközileg is elismert zeneszerző létére egy forrongó ország haladó fiataljainak élén áll, a Lambrakisz ifjúsági szervezet elnöke, s a görög parlament egyik képviselője. Egy parasztgyerek véletlenül meghallja Beethoven IX. szimfóniáját, s elindul, hogy meghódítsa a hangokat... Ha megkérdezik Mikisz Theodorakiszt: ki vagy? — így válaszol: görög művész és görög állampolgár. Meredek utat járt meg. Falun élt. Kopár, napszítta, sziklás ez az ország. Kemény és szegény vidék. A tizenöt éves parasztgyerek csak gitárszót hallott, vagy panaszos, elnyújtott, lüktető aszszonykórusokat. Egyszer moziba ment, valami film pergett. Csak a zenét figyelte, felolvadt benne. Később tudta meg, hogy amit hallott: Beethoven IX. szimfóniája volt. A görög faluban nincsenek klasszikus lemezek. A fiú mégis nyugtalanul kereste az egyszer hallott szimfónia folytatását, s italált néhány Toscanini lemezt, meg Bach egyik koncertjét. A zene vitte a városba. Pireusba, a kikötőbe, ahol tompa búgással jönnek-mennek a hajók, matrózok dülöngélnek, utcalányok álldogálnak. Egy parasztgyereket visznek Tripolisz utcáin, iskolatársai között, véresre verve és megkötözve... Nem csupán a zenével való találkozására emlékezik ilyen pontosan. Azt ,a dátumot lis tudja, mikor nyílt szeme először a politikára. A görögök legnagyobb nemzeti ünnepe március 25-e. 1821-ben ezen >a napon indult a harc <a török négyszáz éves uralma ellen. 1942 március 25-én — a fasiszta olasz megszállás alatt — néhány fiatal fiú elhatározta, hogy Tripoliszban megkoszorúzza Kolokotronisz görög tábornok sírját, aki hősként küzdött a zsarnok ellen. Elfogták őket. Megkötözték, véresre verték. Elrettentő példaként végighurcolták Tripolisz utcáin. Mikisz Theodorakisz ma harminckilenc éves. Sok kormányt, sok zsarnokot megélt és túlélt, igaz: roncsolt tüdővel. Volt börtönben, s volt száműzetésben is, Makronlzoszban, a kínzás szigetén, amelyen ia Sunlonba látogató, Poseidon templomának romjain üldögélő, naplementét váró turista szeme ma könnyedén átsiklik. A száműzetésben tovább elemezte Bachot és Beethovent. Nem volt tanára, nem volt támasza. Gyakran még papírja sem ... 1954-ben nagy öröm érte: ösztöndíjat Ikapott Párizsban! öt teljes évet a zenének szentelhetett. Megkereshette annak a rég hallott szimfóniá-Charles de Gaulle, a 74 esztendős francia elnök nagy tisztelője Brigitte Bardot színésznőnek. A sexbomba minden egyes filmjét saját részére külön levetíttette. Sajnos, az elnök úrnak erre a kedvtelésére a jövőben már nem lesz módja, mert ellenszegülne felesége, de Gaulle asszony tilalmának. — Az ilyenfajta film roszszabb, mint a méreg, egy elnöknek nem való — jelentette ki határozottan az elnök felesége. Az államfő úgy döntött, eleget tesz felesége kívánságának és ezentúl — Július Caesar, a római zsarnok — és hasonló filmek nézésével tölti idejét.
