Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-30 / 9. szám
gokkal. A címszereplő fiatal és gyönyörűen énekel. A kosztümök látványosak, a balettkar nagyszerű. Erre különösen büszke a város. Olaszországban, Kubában, Franciaországban forró siker követte vendégszereplésüket. A kicsi étterem sarkában a „Kijevi keringőt" játssza a zenekar. Az asztalon az előétel. Ez pedig körülbelül a következőkből áll: medve-kolbász líze, szárazsága hasonló, mint a magyar szalámié) aszpikos. hal, pástétom, szardínia, sonka, kaviár, vaj, lazac, hering. Hogy ezután következhessen a „speciális ukrán vacsora", az előételt le kell öblíteni gorilkával. Vagyis az első számú specialitással, a paprikás vodkával. A piros cseresznyepaprika csípősségétől — azt mondják — észre sem lehet venni a szesz fokát. Én az ellenkezőjét állítom. De erről majd aztán, mert még kihűl a borscs. Az pedig nagy kár lenne, mert savanyú káposzta, Levcsenko felvételei hús, pafadicsom, tejföl — minden arányosan megoszlik benne. Ha nem borscs lenne a neve, azt hinném, székelykáposzta. Azután következik a „Kijevi vasztok". A formája után ítélve rászolgált a nevére. Szalmakrumpli mezőben várja a sorsát. Egy vágás és a zsemlemorzsában rántott, kicsontozott csirkehúsból illatoson ömlik ki a belégöngyölt finom orosz vaj. Utána, ha akarom, ha nem, még meg kell kóstolni valamit. Ez is — valódi ukrán specialitás! Hozzák a tányért, mindenki lesi a hatást. Nem értik, miért mondom olyan hangon, mint aki ismerősével találkozik, hogy: túrós derelye tejföllel nyakonöntve! Persze, ennyi specialitáshoz sok pohárköszöntőre van szükség. Poharat lehet emelni a barátságra, egészségre, gyermekeinkre, a viszontlátásra. Csípős hajnali szél kószál az utcákon. Az irigy sötétség még eltakarja a fákat, tereket. Hiába, menni kell. Szőrmecsizmás, Szibériába induló férfiak, Ogyesszában tanuló diáklányok várnak a repülőgép indulására. Sietős kézfogások, még egy pillantás az utolsó képre, amely a városhoz tartozik: a repülőtér várótermére, és búcsúzóul, kissé rekedten, de frissen felhangzik a hangszóróban a Kijevi keringő dallama. HARASZTINÉ M. E. utcán egyetlen ház sem volt üzleti kirakat nélkül. Szinte minden harmadikban bőségesen kínálták a narancsot, a mandarint, az almát, a citromot. Meglepett bennünket, hogy szabót semerre sem találtunk. Ennek az az oka, hogy mind a férfi, mind a női konfekció nagyszerű árut kínál és úgyszólván minden testalkatra akad megfelelő öltöny, ruha. Az esetleg kívánatos kisebb átalakításokat az áruházakban alkalmazott szabók végzik el. A gépkocsivezetők nagyon vigyáznak a járókelők testi épségére. Amikor az útkereszteződéseken felvillan a szabadot jelző zöld fény, a táblán finnül és svédül megjelenik ez a szó: „Gyere“ (mármint a túlsó oldalra) és egy hívó ujj int feléd. A finnek általában nyurga termetűek. Ezt elsősorban okos táplálkozásuknak köszönhetik. Főtt és sült tésztával, cukrászsüteménnyel, annak ellenére, hogy világszintű ellátásban' volt részünk, egyszer sem találkoztunk. Annál több volt a gyümölcs, amely meglepően olcsó. Rengeteg zöldséget fogyasztanak. Húsféle, beleszámítva a halakat is, nagy mennyiségben kerül a finnek asztalára. Sok a tejtermék, a sajt. Elenyésző a kifli- és zsemlyefogyasztás, annál több fekete kenyeret esznek. A finnek nagyon edzettek és ennek egyetlen magyarázata a szauna. Háromhónapos koruktól halálukig igénybe veszik ezt a csodálatos „gyógyszert“. A mértékletes és helyes táplákozás mellett egészségüknek ez egyik legbiztosabb bázisa. Egyébként hogyan lehetne bírni a hatalmas és hosszan tartó telet, hisz még Finnország déli részén is csak plusz öt fok az évi átlagos hőmérséklet. A szauna száraz gőze, forró levegője, majd a jéghideg zuhany vagy a tavak, folyók vize, a nyírfakorbács bizsergető ütései pezsdítik a vérkeringést és izzadság, verejtékcseppek formájában szabadítják meg az emberi testet minden felesleges salakjától, teszik rendkívül szívóssá, ellenállóképessé. Kevesen tudják, hogy a finn nők már 1897-ben követelték a választójogot, s azt 1906-ban a parlament jóvá is hagyta, így Európában a finn nők rendelkeztek elsőként szavazati joggal. A finn nők a szakszervezetekkel karöltve, ma is nagy tevékenységet fejtenek ki, hogy az ingyenes orvosi és kórházi kezelést a dolgozók minden családtagjára kiterjesszék. Egyes politikai pártok szerették volna csökkenteni a családi pótlékot, de a finn parlament női képviselőinek egységes fellépése ezt meggátolta. A finn nők arca ápolt benyomást kelt. Ezt egyrészt a szaunának köszönhetik, amelyet akárcsak a férfiak, hetente kétszer, háromszor látogatnak. A fiatalabbak festik a felső szemhéjukat, s ennek színe általában megegyezik a szem szivárványának a színével. Általában halvány rúzst használnak, s látszólag púdert nemigen. A szaporulat elég gyér. Többnyire egykét gyerek van vagy még annyi sem. A lappoknál viszont tíznél is több gyerek van egy-egy családban. A magzatelhajtást szigorúan tiltják és büntetik, de akinek elég pénz áll rendelkezésére, ezt is megfizeti. Minden finn gyereknek nyolc évig kell iskolába járnia. Az alapfokú iskolások száma mintegy 700 000-re tehető. Az iskolaév két egyenlő részre osztva, összesen kilenc hónapig tart. Az osztályozás is érdekes. A legjobb jegy a 10-es, a 4-es már bukást jelent. A tanítás szüneteiben a tanulóknak az iskolaudvaron kell tartózkodniuk, hogy minél többet legyenek a friss levegőn. A gyerekek már kis koruktól kezdve sportolnak. A hosszú tél és a sok hó lehetővé teszi, hogy korán elsajátítsák a sízés csínját-bínját. Szabad idejüket szüleik társaságában a szabadban töltik. A kultúra, a szórakozás minden válfaja Könnyű ennek a kislánynak az ezer tó országiban. Elég viz van a mosáshoz aránylag drága. A finn családnak nagy tehertételt jelent a lakbér, amely egyeseknél a kereset egy negyedét is kiteszi. A család anyagi helyzete a családtagok egészségi állapotától is függ, a már említett okok miatt. A finnek természete különben hűvös, akárcsak a skandináv éghajlat. Nem idegeskednek, nem hangoskodnak. Nem barátkoznak gyorsan, de a nagy haragtartás is ismeretlen náluk. Nem közlékenyek. Csak a feladott kérdésre válaszolnak. Feltétlenül igazat mondanak, de szűkszavúak. Azt hiszem, talán említenem sem kell, hogy Finnországban a lopás ismeretlen fogalom. Finnországban mintegy két lakosra esik a napilapok egy példányszáma és finn családot könyvtár nélkül éppúgy nem lehet elképzelni, mint a szauna használata nélkül. ZALA JÓZSEF Az egyik általános Iskola épülete Tamperében
