Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-16 / 8. szám

Elégtelentől а csillagos egyesig Nem, Itt valami nincs rendben 1 Ez nem Igazság! Itt van, fehéren-feketén, hogy a galAntal Járás a vágsellyel szövetkezet következő dolgozóit javasolja a „példás fejönö“ kitüntetésre: Major Teréziát, Belovlcs Erzsébetet, Hla­vat? Annát, Mlskovlcs Máriát, Jobbágy Fran­ciskát, Horváth Máriát, Zsltnyák Piroskát, Baluslk Rozáliát. És még néhány név... de sehol sem találjuk, amit keresünk, még utalást sem arra, emit a helyszínen tapasz­taltunk. Mert nézzük csak közelebbről az 1600 hektáros vágsellyel szövetkezet Istállóit! Példás rend mindenütt. A falak fehérek, pókhálómentesek, a tehenek tiszták, a fejő­gépeket kifogástalanul kezelik, a padló, a törlők frissen mosva, minden dolgozón kék munkaköpeny, lábukon gumicsizma, amit munka végeztével levethetnek, hiszen van hol elhelyezni. A hideg-tmeleg víz pedig nemcsak mosakodást, a zuhanyozást Is le­hetővé teszi. Mindenki nyugodt, senki sem panaszkodik fájós, kérges kezére. — A feltört kéz? Már el is felejtettük, hogy olyan Is volt — mutatja ujjait Jobbágy Franciska, a szövetkezet egyik legrégibb állattenyésztési dolgozója. — Ml fejőgéppel fejünk. Már tizedik éve — mondja Horváth Mária, aki huszonkét tehénnel ugyancsak megklnlódhatna gépek nélkül. — Könnyebb géppel... — bólintott Hla­vat? Ferenc Is, aki tizenhárom éve eteti a teheneket és saját karján, derekén érzi a különbséget. A sellyel szövetkezni lejönül már rég­óta fejógóppel dolgoznak. Hlavatá Anna azt állítja, 6 már el sem tudná képzel­ni a munkáját nélküle. f No­lf Fr. Spicli felvételol Oláh József elégedetten pillant végig tér sál és a maga ruháján, ügy mondja: —- Már öt éve a szövetkezet vásárolja ne­künk a csizmát és a munkaköpenyt. Ez a kék köpeny nagyon jó. Egy hétig kitart, akkor meg hazaviszük kimosni. Hét végén. Nem mondhatom, hogy az a ruha, amiben Ide jövünk, teljesen tiszta marad, de még­sem ragad a piszoktól, nem megyünk trá­­gyaszagúan haza. Hát Itt a csomó — amit a kákán keres­tünk! Hogy kitüntették a legjobb fejőnőket, akik az előző évhez viszonyítva 1964-ben több mint háromszáz vagy kétszáz literrel növelték az egy tehénre eső átlagos tej­­hozamot, s higiénikusan kezelték a tejet, tisztán tartották munkahelyüket. De — ki gondolt arra, hogy megdicsérje annak a szövetkezetnek a vezetőségét, amely munka­ruháról, csizmáról gondoskodott dolgozói számára? Hát nem érdemelné meg a vág­sellyel szövetkezet, hogy elismeréssel mél­tányolják: ez Igen, Így kell! így kell, Így kellene! Várjunk csak... hogyan is van ez tulajdonképpen? Ök érde­melnek dicséretet, hogy természetes és ma­gától értetődő kötelességüket teljesítik, hogy gondoskodnak dolgozóik Jó munkakö­rülményeiről vagy a többi szövetkezet, ahol ezt nem tették meg — érdemel elmaraszta­lást? Ritka még az Ilyen szövetkezet, mint a vágsellyel, ahol úgy Igyekeznek gondoskod­ni a dolgozókról mint az Iparban és ahol nem okoz munkaerőhiányt — a sok munka­­lehetőség között olyan kecsegtető hely sem, mint a Duslo. Ezért Itt a dicséret csak ked­vet adhat a munkakörülmények további Ja­vításéhoz. Mert úgy vagyunk vele, hogy ahol jőt látunk, ott szeretnénk, ha még jobb len­ne minden. Tehát ha már megvásárolják a munka­köpenyeket, nem kerülne olyan sokba az sem, ha a szövetkezet mosatná azokat. És ha már van egy helyiség, ahol fogason el­férnek a ruhák, vehetnének szekrényeket. Az a cementpadlós szoba pedig, ahol nyáron kézi tussal zuhanyozhatnak a dolgozók, kis beruházással még Jobban átalakítható lenne erre a célra. A cementpadlóra legalább fa­rács, a falakra —■ legalább egy sarokba — csempe kellene, néhány álló zuhanyozó, és természetesen — fűtés. És a többiek? Hát, ha azt mondjuk, hogy a sellyelek dicséretesen gondoskodnak az állattenyésztési részleg dolgozóiról, de még rengeteg a tennivalójuk, hogy minden te­kintetben csillagos egyesre vizsgázzanak — akkor mit szólhatunk azokhoz a mezőgazda­sági üzemekhez, ahol még a mosdótálat és a söprűt Is sajnálják megvenni és az Istálló melletti helyiségben rozsdásodni hagyják a fejőgépeket. Akkor ezek még az elégte­lent sem érdemlik meg! Mit mondhatunk nekik? Esetleg annyit, hogy sürgősen kö­vessék a sellyel példátl H. mészáros e. ló ériéi az ulaök kö­zött lenni — mon­dotta Mlskovics Má­ria a példái lejönök egytka. 1 HOSUDIl ÉVFORBlllÜ jegyében Még egyetlen évben sem volt olyan bensőséges és mégis ünnepélyes a nemzetközi nőnap, mint az Idén. Htszen minden nöbtzottság, a dolgozó asszonyok és az édesanyák Idén számvetést tet­tek. Felmérték, mit kaptak szabad életünk húsz esztendeje alatt. A bölcsődék, óvodák, napközt otthonok, üzletek, közszolgáltatási üzemek százai, a férfiakéval egyenlő munkalehetőségek, a meg­szaporodott fogok és kötelességek, az egyre főbb élet- és munkakörülmények azt bizonyítják, hogy az asszonyok társadalmunk megbecsült, öntuda­tos építőivé váltak. Ezért születtek az Idei már­cius nyolcadlkán fogadalmak, és vállalások, hogy a nők kifejezzék hálájukat, köszönetüket, hogy munkájukkal bebizonyítsák, méltók a gondosko­dásra, megbecsülésre. Ezek a kötelezettségválla­lások, amelyek a huszadik évforduló tiszteletére születtek, ígéretet Jelentenek, asszonyaink ígére­tét: Továbbra ts az első sorokban küzdenek, dol­goznak a még boldogabb Jövő megteremtéséért. G or tv a: A nőnap alkalmából esztrádműsor köszöntötte a falu asszonyait. A sokgyermekes édesanyák pedig kitüntetésben részesültek. A sok szép köszöntő és a vtrág viszonzásaképpen a nő­­bizottság vállalta, hogy kétszáz óra társadalmi munkával Járul hozzá a falu szépítéséhez. A mező­­gazdasági munkák elvégzéséhez háromszázötven brtgádórával Járulnak hozzá. A felvásárlási fel­adatok biztosításában is segítenek. Terven felül ötezer tojás felvásárlását biztosítják. Hozzájárulnak a falu kulturális életének fellendítéséhez és védnökséget vál­lalnak a mezőgazdasági iskolát végzett fiatalok felett. (Gurcslk Mária, Gortva] Bart: A szövetkezet kertészetében dolgozó asszonyok munkáját, szorgalmát a vezetőség, a közös összes dolgo­zója nagyra értékeli. Ezt bizonyítja, hogy nemrég pré­miumot szavaztak meg számukra. Szalma Ilona 1500 korona, Hegedűs Mária 1000 korona, Horváth Ilona 500, Komáro'mi Emerencla 300 és Krátky Márta 100 koronát kapott. Így aztán nem csoda, hogy a barit asszonyok lelkes munkája nyomán egyre Jobb eredmények szü­letnek. (Kovács Katalin, Bart) Z sár nő: Szaxony Márta a tornaváraljai ÁG zsarnól részlegén dolgozik. FeJOnő. Két évvel ezelőtt 2701 llte­­teres tehenenkéntl fejésl átlagot ért el. Azután a fejőcso­port vezetője lett. Tapasztalatait megosztotta társaival. Az elmúlt évben egy tehéntől átlagosan 3110 liter tejet fejt. Ezért köszöntötték március nyolcadlkán a Járási nemzett bizottságon, a kassai Járás egyik legjobb dolgo­zójaként. Az ünnepi ülésen Szaxony Mária kijelentette, hogy a télt iskola szocialista munkaversenyében az idén Is a legjobbak közé szeretne kerülni. (I. S.) Nagyfödémes: Ebben az évben sem maradt el községünkben az immár hagyományossá vált nőnapi kö­szöntés, még annak ellenére sem, hogy a száj- és kö­römfájás miatt nem volt szabad összejöveteleket tartani. Az iskolások virágcsokorral és verssel kedveskedtek az édesanyáknak, asszonyoknak. Mindenkit felkerestek a 7 л n/n (B. L.) К e le n у e: Községünk azelőtt nemcsak a losonci já­rás legkisebb, hanem a legelmaradottabb falvat közé Is tartozott. Az utóbbi hat esztendőben azonban hatal­mas fejlődés állt be Kelénye életében. Egész sor új középület és lakóház épült és a szövetkezet is a Job­bak közé emelkedett. Az édesanyák, a szövetkezetben dolgozó asszonyok azonban annak örülnek a legjobban, hogy óvoda létesült a faluban, ahol a gyermekekre szakképzett tanerők vigyáznak és egésznapos ellátásuk­ról ts kitünően gondoskodnak. Majer Magdolna és Budai Ernőné óvónő a negyven gyermek szellemi fejlődésével törődik, a konyha vezetője, Forgács Jánosné pedig a táp­láló ételeket készíti. Minden faluban ilyen példásan törődhetnének a dol­gozó édesanyák tehermentesítésévelI (Csáky Károly, Keiemye] N a s z v a d: Nálunk március hetedikén tartották meg a nőnapi ünnepséget. Bárd Márta, aki már hosszú évek óta elnöke a nőbtzottságnak, köszöntötte az asszonyokat és a HNB vezetőit, valamint a szövetkezet elnökét. A falu vezetői ugyants eljöttek, hogy átadják a sok­­gyermekes édesanyáknak az anyasági érmet és az aján­dékot. A nőbtzottságnak, és a szövetkezetben dolgozó asszonyoknak pedig megköszönték, hogy fáradhatatlan munkájukkal hozzájárultak a szövetkezet gyarapításához, a felvásárlást feladatok biztosításához. A helybeli ma­gyar és szlovák Iskola tanulói verssel és énekkel kö­szöntötték az édesanyákat. A gyűlésen részt vevő asszo­nyok végül felajánlották, hogy a huszadik évforduló tiszteletére bekapcsolódnak a faluszépltést és tisztasági versenybe. (Dobosi József, Naszvad) f f 5

Next

/
Thumbnails
Contents