Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-16 / 8. szám
ю *5Z а 'О о_ Í2 э "О к. о ■5 'ф *о а» Ф С 'Ф _Ф О N «/> Z Z ш BRATISLAVA felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából nagygyűlést rendeztek, amelyen részt vett a párt- és kormányküldöttség A. Novotny elvtárs köztársasági elnök vezetésével. A helyes út Egyik legkedvesebb emlékem Leninnek az a beszéde, amelyet 1922 márciusában mondott el a vasas szakszervezet V. országos kongresszusának kommunista küldöttei előtt. Akkor ebben a szakszervezetben dolgoztam, s nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy fogadjam őt. Mondanom sem kell, mennyire izgatott voltam, amikor a moszkvai Szakszervezetek Házának bejáratához gördült a gépkocsi, s kilépett belőle Lenin meg Krupszkaja. Felmentünk a terembe. S Lenin már ott is állt a szónoki emelvényen, helyesebben egy kis dobogón, szinte közvetlenül a küldöttek sorai előtt. Jegyzetek nélkül beszélt, állandóan mozgott közben: lépett néhányat, majd megállt, egész törzsével előredőlt, mintha még közelebb akarna férkőzni hallgatóságához. V. I. Lenin beszéde Lenin a szovjetköztársaság nemzetközi és belső helyzetéről beszélt. Egész beszédéből áradt az optimizmus, a szovjet állam és a szovjet nép erejébe vetett mélységes hit. Nem félt tőle, hogy teljes nyíltsággal feltárja a háborús dúlás okozta nehézségeket. — Ismerjük ezeket a nehézségeket — mondotta —, tudjuk, milyen óriásiak. Nem félek kimondani, hogy szinte felmérhetetlenek. De bennünket ez cseppet sem ijeszt meg. Ellenkezőleg, abból merítjük erőnket, hogy nyíltan beszélünk róluk a munkásokkal és a parasztokkal... Az ország bonyolult nemzetközi és belső helyzetben tért át a szocialista építésre. Az imperialisták egyáltalán nem mondtak le alattomos terveikről, hogy megsemmisítsék a szovjet rendet, de most már a gazdasági blokádot választották eszközül. L. Smatyko festménye A háború következtében tönkrement gazdaság helyreállítása óriási erőfeszítést követelt a párttól és a néptől. A nehézségeket még súlyosbította az 1921. évi rossz termés. Az üzemek többsége nem dolgozott. Az országban szép számmal maradtak ellenséges érzelmű elemek is. Ezek mindent elkövettek, hogy akadályozzák a szocialista építést. Újra támadásba lendült Trockij is. a vele egy nézetet vallókkal együtt, azzal a céllal, hogy megbontsák a párt egységét. Szembefordultak a szakszervezetek szerepére vonatkozó lenini koncepcióval, vitát kényszerítettek a pártra, s emiatt .nem lehetett minden erőt a gazdasági bomlás leküzdésére összpontosítani. Lenin a rá jellemző eréllyel és következetességgel fordult szembe az ellenzékiekkel. Forradalmi szenvedélytől áthatott s ugyanakkor logikusan felépített beszédei ízzé-porrá zúzták az ellenzék „plattformját". A szakszervezet — mondta Lenin — nem állami szervezet. Nem a kényszer szervezete, hanem nevelő szervezet, „a tömörítés, az oktatás szervezete, iskola, az igazgatás iskolája, a gazdálkodás iskolája, a kommunizmus iskolája". A későbbi események megmutatták, hogy a Lenin által megtalált egyedül helyes megoldás teljesen bevált. Lenin úttörő munkát végzett mint az első marxista, aki elméletileg megalapozta a proletár állam gazdasági politikáját a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. Alekszandr Durmaskin John Heartfield Fordert: Verbot der Atomwí A háború utáni Németország hálával adózik sok ezer német férfinak és nőnek, akik a nácik ellen harcoltak. Ők voltak azokf akik j a vasúti forgalmat szabotálták, hátráltatták a hadianyaggyártásf, összeköttetést tartottak fenn a megszállt területeken illegálisan működő bajtársakkal és különféle előkészületeket tettek, hogy ha eljön az ideje, megtisztíthassák az országot a fasisztáktól. A háború befejezése óta már húsz esztendő telt el, ennek ellenére mindnyájan tudjuk, hogy a német imperializmust és fasizmust még nem sikerült teljesen letörni. Éppen ezért olyan jelentős John Heartfield, fasiszta ellenes német művész kiállítása, amely — Még mindig — jelszó alatt járja az országot. Heartfield alkotásai közül nem egy mozgatta meg a világ lekiismeretét. John Heartfield, a német történelem legsötétebb napjaiban segített menteni nemzete becsületét. Fényképsorozatai és egyéb művészi alkotásai nemcsak a haladó szellemű német polgárokat, de a csehszlovák népet is arra ösztönözték, hogy egyre határozottabban harcoljon a náci, cseh és szlovák reakció és fasizmus ellen. John Heartfield, aki 1933-tól — amikor Hitler elől menekült hazájából, egészen 1938-ig, amikor utói érte a német megszállás — hazánkban működött, harcostársunkká vált, szoros kötelék fűzi a csehszlovák néphez. Az 1964-es év végén Prágában, Bratislavában és Brnoban, 1945 áprilisában Kassán már találkozhattunk rendkívül aktuális, müvészet-politikailag kiemelkedő alkotásaival. John Heartfield művészi alkotásai világméretben is nagy jelentőségűek és méltó elismerést érdemelnek. Művészete a világ minden nyelvén beszél. 1957-ben kulturális és irodalmi téren kifejtett tevékenységéért német nemzeti díjjal, és 1958-ban újságírói munkásságáért a Fr. Mehring éremmel tüntették ki. Az igazi művészi alkotás azonban nem veszít tartalmi és művészi értékéből, mindig időszerű marad. Ezek közé az alkotások közé tartoznak John Heartfield művei is, melyek hűen tükrözik a fasiszta ellenes harc majdnem valamennyi jelentős formáját, egészen a neofasiszta katonai tervek elleni küzdelemig, hogy megvalósulhasson egy valóban demokratikus, szocialista Németország. Ma is — amikor John Heartfield már 74 esztendős és, amint mondja, harmadik ifjúságát éli — lankadatlan erővel küzd a világbékéért, a nemzetek közötti barátságért. Blüh Irén
