Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-02 / 7. szám

Kabáth Gabi és Svarba Ferenc fgy riport folytatása , December volt, amikor arra jártunk, és Nagy Lászlótól a lévai színjátszók tevékeny rendezőjétől megkérdeztük, miért maradtak el a múlt évben Ko­máromból? A jól ismert és sokat kifejező kéz­­legyintést kaptuk feleletül, amit ta­pasztalatainkból kiindulva, rögtön meg is fejtünk. — Mivel a Csárdáskirálynővel nem lehet eljutni oda... — Nagy elvtárs csak a tekintetével válaszol, de azután mégis hozzáteszi: — Hatvanszor játszottuk . . . Anna Frankot ötször .. . Hát igen, a számok beszélnek, nem is feszegetjük tovább ezt a fájó pon­tot, fogvacogva a színpad felé fordu­lunk, ahol Tabi László: „Esküvő“ cí­mű vígjátékának ismétlőpróbái foly­nak. Esküvő itt, esküvő ott . . . Esküvő mindenütt! Zselízen azt mondták: — Kell a komoly darab ■ után a változatosság, Rimaszombaton még annyit se mond­hattak, mert ott az „Esküvőt’, a „Nad­rág" előzte meg. Szerencsére a lévaiak felismerték a darab valódi értékét és azzal egyidejűleg Candoni Luigi, olasz drámaíró „Szombat esti vágy“ című drámáját is betanulták, sőt azóta bi­zonyára a bemutató előadáson is si­keresen túljutottak. Minden város életéhez szervesen hozzátartozik a kulturális mynka. Lel­kesíti, fűti mindazokat, akik azzal foglalkoznak. Léván erre a belső tűzre szükség van, legalább is télvíz idején, amikor a fűtetlen teremben új bemu­tatóra készülődnek. Mi is dideregtünk, amíg ott ültünk, hát még mikor hírül vettük, hogy a színházterem átfűtése minden alkalommal kétszázhatvan ko­ronába kerül és sokáig tart a bemele­gítése. Előfordult, hogy a nyitrai szín­­társulat emiatt dolgavégezetlen fordult vissza, sőt a komáromi Területi Szín­ház le is mondta a téli időszakra eső vendégszereplését. Hiába biztattuk magunkat és a színjátszókat, hogy Déryné korában bizony rosszabbul is volt. . . azt a választ kaptuk, hogy akkoriban még nem léteztek közpon­tilag fűtött kultúrotthonok. Sándor Károlytól, az Irodalmi Szín­pad vezetőjétől reméltünk ezután vi­gasztalást. Benne nem is csalódtunk. — Megünnepeltük mi is a Madách­­évfordulót. Most újabb összeállításon dolgozunk. Húsz év lesz a címe, és az utolsó húsz esztendő történetéből merítjük a tartalmát is., Minden, ami a színpadon elhangzik, a húszévesek látószögéből nézve. Azon keresztül vetül vissza múlt, jelen, jövő, amely a mi részünkre bizakodás. Ezt monda­nia sem kell, mert eszünkbe jut, hogy a múlt évi, Juhász Gyula költészeté­ből összeállított műsorukkal — mellyel Komáromban is szerepeltek — már hitet tettek fiatalságuk mellett. Tervek? Elképzelések? —- Tóth Ká rolytól, a népművelési osztály vezető­jétől, a Csemadok járási titkárságának elnökségi tagjától vesszük a választ. — Népi akadémiákat rendezünk és mezőgazdasági politikai és ökonómiai előadásokat. „Szülők akadémiája" cí­men rendezvényeket tartunk. Az elmúlt évben, azaz 1964-ben összesen 86 elő­adásunk volt, mintegy 1826 hallgató számára, s ezért a kiértékeléskor a legjobbak köze sorakoztunk. Beszélgetés közben pillantásunk a fényképes falitáblára téved. — A lévai Csemadok életéből — hirdeti egy fel­irat. Az üveges szekrényből egy ezüst kupa is előkerül és „fényesen“ tanús­kodik a színjátszók múltjáról, munká­járól. Hát igen! Hideg, fűtetlen terem, de forró belső láz! Itt a tavasz, reméljük a belső tűz közben nem hunyt ki, ha­nem lobog és melegít Léván a fűtő­test helyett is. DAVID TERÉZ Esküvé itt... Esküvé ott. .. Esküvé mindenütt A telefonnál Mészáros Zoltán Nagy László rendez R. Kedro felvételei A „Pygmalion“'ból készült somos Agnes (Második rész) Julie negyvennyolc szörnyű órája 1956. január 3-án megkezdődtek a próbák. De hat nap után jött a ka­tasztrófa!'... Kiderült, hogy Julie Andrews, bár kitűnően táncol és éne­kel, színészi képességek dolgában nem kimondottan „first-class“, első osztályú. Nem az adottságai hiányoz­tak, hanem a színpadi rutin. A társa­ság a fejét fogta és valami csodára várt. S a „csoda“ el Is érkezett. Moss Hart, a rendező személyében! Ez a magánéletben kedves, szelíd, joviális bácsi, „kezelésbe vette“ Julle-t és negy­vennyolc órás expressz színi-iskolát három nap alatt végigjárta New York összes állatkereskedését. A negyedik napon Lerner kis ün­nepségre hívta össze a társulatot. For­más beszédet mondott, majd egy fur­csa formájú csomagot nyújtott át ajándékként a meglepett Rex Harri­­sonnak. A csomag tartalma pedig nem volt más, mint egy kitömött, valódi pingvin! Harrison jót kacagott az ötleten, s másnap otthon hagyta a kis köny­vecskét. Szent volt a béke! Riadó a fürdőkádban A New York-i Broadway Íratlan sza-Egy kép Pascal Gábor 1938-ban készített „Pygmalion“ filmválto­zatából. Higgins pro­fesszor szerepét Leslie Howard, a virágárus­lányt pedig Wendy Hiller alakította. nyitott számára. Mondatról mondatra, szóról szóra, szótagról szőtagra, újra és újra átvette vele a szöveget. Üvöl­tött, mint egy rabszolgahajcsár, s nem hatották meg őt Julie őszinte, keser­ves könnyei sem! Julie sírógörcsöt kapott, Moss Hart nem engedett. Julie elájult, Moss Hart fellocsolta, s foly­tatta vele a munkát. Voltaképpen nem tett mást Julie­­vel, mint a darabban Higgins profesz­­szor Elizával. És az eredmény Itt sem maradt el... Amikor hétfőn reggel Julie megje­lent a próbán, Rex Harrison hirtelen megállt a szövegmondásban, rábámult és így kiáltott: — Úgy látszik, maga mégiscsak szí­nésznő, Julie! A pingvin-probléma Moss Hart már a próbák kezdetén csúnyán összeveszett Rex Harrison­­nal. A viszály oka egy szerény köny­vecske volt, amelyet a férfi főhős ál­landóan a zsebében hordozott, unos­­untalan elővett. Belelapozott, rá hi­vatkozott. Ez a könyv egy úgyneve­zett Pingvin-kiadású „Pygmalion“ volt, s Rex Harrison, vele született preci­zitásával és aggályoskodásával, buzgó hittel védte Shaw minden szavát, ki­tételét, még a vesszőket, pontokat is. — Shaw-t nem szabad meghamisí­tani! — ez volt a csatakiáltása, Moss Hart pedig válaszul becsapta maga mögött az ajtót. Lerner úgy érezte, cselekednie kell, másképp a viszály a munka rovására megy. A harmadik próbahét után ti­tokzatos útra küldte titkárnőjét, aki bályai szerint, egyetlen új darabot sem mutatnak be vidéki elő-premier nélkül. A „My fair lady“ elő-pre­­mlerjére New Havenben került sor. A vasárnapra hirdetett bemutató előtt Rex Harrison bejelentette Levin-nek: nem vállalja az előadást félkész da­rabbal, hiszen a nézőtéren ott ülnek majd az elő-premierek hiénái, a New York-i kritikusok is. Tegyék át a be­mutató időpontját hétfőre.,. Levin beleegyezett, de amikor va­sárnap délután a színház igazgatójá­val közölte elhatározásukat, az rend­őrséggel, bírósággal fenyegetőzött. Alig néhány órával a kezdés kitűzött időponja előtt nem lehet az előadást lemondani, mert a nézők szétverik a színházat! Együtt szaladtak Harrisonhoz, aki — mikor meghallotta érveiket — csak ennyit mondott: — Rendben öregem, akkor ját­szunk! Könnyű volt ezt mondani, de annál nehezebb megvalósítani. Az összes többi szereplő, a technikai személy­zet, szerte a városban élvezte a sza­badnap örömeit. Elkezdődött a riadó­zás! Telefonon hívták össze az embe­reket a moziból, a szállodából, kocsi­val szedték össze őket az éttermek­ből, a fodrásztól. Volt, akit a fürdő­kádból húztak ki! Az előadás jóval később kezdődött, de a nézősereg nem vett észre sem­mit, mert Moss Hart a függöny elé lépett és szellemes előadást tartott a darab születésének mozgalmas tör­ténetéről. Amikor pedig néhány perccel éjfél után elhangzottak az utolsó szavak, dörgő tapsvihar indította el a világ­siker útján a „My fair lady“-t!

Next

/
Thumbnails
Contents