Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-06 / 5. szám
2 О 5 О «л N N у ос-О 5 Napsugár a te mosolyod Március, március, virágok hónapja, benne ragyog mosolyogva édesanyánk arca, benne zsendül a kikelet, a kikelet, a szeretet, amely őhozzá elvezet. Anyánk, a legszebb szót te mondtad el nekünk, remény virága vagy, s itt vagy mindig velünk, és kis kezünk is te fogod, arcunkra szíved csókolod, napsugár a te mosolyod. Köszöntünk tavaszi szép virágos ággal, hóvirággal, szegfűvel, kék ibolyával, szivünk minden melegével, napsugaras, fényes éggel, a tavasz üzenetével. Köszöntünk kedvesen, mint ahogy a rügyek köszöntik a napot, az édes életet, vezess minket tovább, tovább az elszálló éveken át, csókold ránk arcod mosolyát. Dénes György M Három gyerek azon tanakodott, hogy mivel lepje meg édesanyját a neve napján. — Virágot kellene hozni — mondta azegyik. — De honnan? — kérdezte a másik. Józsika mindjárt készen volt a felelettel: — Felülök a lovamra, elvágtatok a tündérek kertjébe és szedek ott anyámnak szép bokrétát. Csakhogy a tündérek kertjébe nem juthatsz be — állította Sárika nénje. — Miért nem? — Mert a kapujában ül a hétfejű sárkány. Józsika nagyon csodálkozott, hogy Sári ezt akadálynak tartja. — Sebaj! — kiáltotta. — Hát levágom a kardommal mind a hét fejét, s megvan! — Hja, ha te olyan nagy vitéz vagy, hát csak ülj a lovadra s vágtass a tündérek kertjébe. Hát te, Aranka, mit művelsz? A kisleány azt felelte: — A kocsiba ülök és elhajtatok a király kertjébe — Minek? — Ott szedek bokrétát anyámnak. — Jaj, de egy hegyes bajszú, haragos bácsi áll a király kertje kapujáoan! Aki be akar menni, azt keresztüldöfi a bajuszával. — Majd szépen megkérem a katona bácsit, hogy bocsásson be. De olyan szépen kérem, mint apát, mikor cukorra fáj a fogam. Sárika nevetett. — Ha te úgy le tudod venni a lábáról a katona bácsit is, mint apát. hát csak hajtass a király kertjébe. — Hát te honnan fogsz virágot hozni? — kérdezte Józsika és Aranka Sáritól. — Énnekem nincs paripám, hogy elvigyen a tündérek kertjébe, nincs kocsim, hogy elhajtassak a király kertjébe, hát csak a magam lábán elballagok a kertészhez s onnan hozok virágot. — Onnan is lehet hozni — mondta Józsika Anyukámnak Itt a tavasz, a szép tavasz. Rügyeznek az ágak Sok kis pajtás virágot gyűjt Az édesanyjának. Nyílik már a hóvirág, Sok a bimbó rajta Én ezt adom anyukámnak E szép ünnepnapra. BERTHA MÁRIA, IV. osztályos tanuló L. Lisicky felvétele Édesanyámnak Édesanyám, jól tudhatod, mennyire vártam e napot. Kigondoltam annyi szépet, hogyan köszöntselek Téged. Gondolatom más követte, melyik a szép szó legszebbje? A zord tél már vonulóban, virág int a foszlány-hóban, az első, fehér, a legszebb, és mintha Te súgnád: „Ezt szedd!” Teljesüljön kívánságod, szedem ezt a szép virágot. kicsi szívem fölé rejtem, harmatcseppjén kár ne essen. Édesanyám, Neked hoztam köszöntést a virágokban. — A sok gondolat nemjóját! Rebben, mint a riadt jószág! Most, hogy végre eléd állok, hallgassak, mint a virágok? Csak nehezen indul a szó: ...Édesanyám, Te szép, Te jó, azt kívánom ünnepeden, az életed boldog legyen!... Zala Jóisei —, ha nem is olyan szépet, mint a tündérek kertjéből. — Vagy a király kertjéből — tette hozzá Aranka. Felpattant hát Józsika a lovára, megsarkantyúzta és ezt kiáltozta: — Nyargaljunk lovacskám, egyenesen a tündérek kertjébe! Nyargalt a paripa. De ami a haladást illeti, hát negyedóra múlva is csak azon a helyen volt, amelyen akkor állt, mikor Józsi a hátára ült. Aranka is beült a kocsiba, mely elé egy nagyfülű csacsi volt fogva: ... Vágtassunk, csacsi, a király kertjébe! De bizony csak nem mozdult el helyből, pedig Aranka az ostorral is megcsípdeste a hátát. — így sohase jutunk a tündérek kertjébe aggódott Józsi. — A király kertjének még a tájékát se látjuk — gondolta leverten Aranka. Bezzeg eljutott Sárika a kertészhez, pedig csak gyalogszerrel ment. Vett is szép cserepes virágot, sőt köttetett egy-egy bokrétát testvéreinek is. Mikor hazatért, Józsit és Arankát nagyon elkeseredetten találta. Lusta a lovam, nem akar a tündérek kertjébe nyargalni — panaszkodott Józsi. — Csökönyös a csacsi, nem akar a helyéből kimozdulni — újságolta búsan Aranka. — No, majd mindjárt megindítom én őt — mondotta Sári. Ezzel elkiáltotta magát! — Hipp, hopp! Nyargalj, Józsika lova! Vágtass, Aranka csacsija! Már meg is érkeztek. Itt a bokréta a tündérek kertjéből, itt a másik a király kertjéből! Ezzel átadta meglepett testvéreinek a bokrétákat. Bezzeg vígan sarkantyúzta most már a hintalovat Józsika, Aranka pedig cukorral kínálta a csacsit. De hát, már be kell menni anyához. A gyermekek boldogan, szívdobogva közeledtek ahhoz a szobához, melyben anya tartózkodott. Ki mondja el először a köszöntőt? Javában tanakodtak ezen, mikor Józsika egyszerre berohant a szobába, felugrott a zsámolyra és forrón megcsókolta anyát. Ez volt a legszebb köszöntő, még a tündérek bokrétájánál is szebb volt. De azért verset is mondott mind a három, mikor átadta a virágot. (KOOMos СС Baud) i^tééUtüm 1 ШШШ и mi mm víz oá мт' амт.: ■ ... MKuL_____. PULltöp...«ECiTI {ШИШОМ, Утшт. Ш ÍZ ж/ трЩиШеШ шит.тшй шШутт. A LOCO шит. ЩшШШм- яйпжпгт л ш-ШШо1 it ТОЛ- ЩТ.?!ЩА Ш/ALATIt штщв&пг osczcmaujm.. r~f/f tZAL r^l '--------------------тшШуШЙШ 1Noо<Ш4Ш,т& тики) (jvuk та m
