Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-06 / 5. szám
dzetetiek Nagymama, mért vagy te nagymama? A mama sokkal nagyobb már nálad. Ha ágaskodók, meg is ölellek, Én elnevezlek téged kismamának. Tudom ha jól eszem, úgy megnövök s akkor egyformák leszünk mi ketten, én fogok főzni, mosni meg varrni s te fogsz játszani majd én helyettem. A csibecombot csak neked adom, a tortából dupla adagot vágok, s ha beteg leszel ápollak, ne féljt Szóval úgy teszek, ahogy te csinálod. Hogy ősz a hajad? Hisz karácsonykor az ezüsthaj a legszebb az ágon. Homlokod ráncos? Megcirógatom, s újra sima lesz, akár a bársony. Mért sírsz? Hiszen én nagyon szeretlek jobban szeretlek mint bárkit talán, azért szórok virágot öledbe s csókolom kezed, édes kismamám. Fr. Spáéil felvétele SIMKO MARGIT MENNYIT ÉR Ezt talán csak az tudja pontosan, akinek nincsen. Ahol a nagymama már idős és nem csinál „semmit“, ott is elkészíti a reggelit, a tízórait, elmosogatja a vacsoraedényt, befejezi a takarítást, meggyújtja a kályhában az előre bekészített tüzelőt, elviszi a javításra váró cipőket, megmelegíti a gyerekek ebédjét, kivasalja a kisebb ruhadarabokat. Ennyi mindent ellát, és a munkából hazatérő fiatalasszony mégis így kesereg:,,Mennyi a dolgom! Vásárolni kell, főzni kell, meg kell nézni a gyerekek füzeteit, ki kell porszívózni a szőnyegeket, mosni is kell hetenként, kéthetenként.“ — Ahol viszont a nagymama mindent önállóan lát el, ott a fiatalok hiányolják az önállóságot, sokallják a konyhapénzt s megállapítják, hogy a gyerek „teljesen el van rontva.“ Csak ahol nincs nagymama, ott tudják, hogy mennyit érne — ha volna, ha néha este el lehetne menni hazulról, ha nem találnák a reggeli kapkodásban vetetlenül maradt ágyat délután is bontva, ha volna aki vigyáz a gyerekre, amikor elrontja a gyomrát és nem mehet napközibe, ha egyáltalán bárkire egy kicsit támaszkodni lehetne. Kétségtelen, hogy a nagymamák túlnyomó része elkényezteti unokáit — ennek valószínűleg az az oka, hogy saját gyermekeinek nem tudott soha zavartalanul örülni, mert anyagi gondok között nevelte őket, mert magán hordta életük egész felelősségét, s most az unokával kárpótolja magát; övé az öröm — a szülőké a gond. Bármennyire „ráér“ is a nagymama, bármennyire kis unokájának szenteli is minden napját, egész életét, nem szabad az egész gondot ráhagyni. A gyerek nevelésében meg kell határozni az anya és apa feladatkörét, mindennapos kötelességét is. Le kell ülni nem egyszer, nem kétszer, hanem többször is — ha szükséges —, és meg kell beszélni a nagymamával a gyerek nevelésének kérdéseit. Az apróbb feladatokat is szét kell osztani, például ki az, aki ellenőrzi, hogy a gyerek megmosta-e a fülét, kitisztította-e a cipőjét, és ki az, aki naponta átnézi a füzeteit, iskolaholmiját és ellenőrzi, készült-e ? Gyakori, hogy a gyerek szövetkezik a nagymamával a mama ellen, vagy a mamával a nagymama ellen. Sokkal okosabb, sokkal helyesebb, ha inkább a mama és a nagymama szövetkeznek — a gyerekért, hogy együttesen életrevaló, becsületes és szorgalmas embert neveljenek belőle. A nagymamák általában többet költenek a konyhára, mint amennyi a fiatalok szerint szükséges lenne. Ennek megvan az oka; vagy az, hogy amikor a nagymama a maga gazdasszonya volt, mindig „fogához kellett vernie a garast“, és most örül, hogy van miből gazdálkodnia, vagy az, ami ugyancsak nem ritkaság, hogy a fiataloknak fogalmuk sincs a háztartás költségeiről. Gyakori panasz, hogy az öregek „mindenbe“ beleszólnak, amihez — a fiatalok véleménye szerint — nem is értenek. Nos, bizonyos, hogy csakis a jószándék vezeti őket, és mivel több az élettapasztalatuk, egyáltalán nem biztos, hogy soha nincs igazuk. Becsüljük meg a nagymamát. Ne felejtsük el, hogy a mai legfiatalabb asszony is nagymama lesz, akinek éppen olyan jólesik majd a fiatalok megbecsülése és szeretete, mint amilyen jólesik ez a mai nagymamának. Happy-end a bíróságon Éva csukott szemmel feküdt a kockás takarón' Élvezte a szabadságot, a napfényt, a vizet és azt, hogyha egy picit kinyújtotta a kezét, Gyuszi kezébe ütközött. Az első este mindjárt megtetszettek egymásnak. Azóta egész nap együtt voltok. Gyuszi vidámsága, kellemes modora még Magdit is elbűvölte, pedig őt férfigyűlölőnek csúfolták a hivatalban. Most szó nélkül tűrte, hogy barátnője Gyuszi kedvéért elhanyagolja. A két hét elszaladt, elérkezett a búcsúeste. Az üdülőben a közeli városka zenekara játszott. Gyuszi Évával táncolt, azután Magdit is felkérte. Éva előttmeghajolt a szomszéd osztóinál ülő férfi. Táncoltak. Az asztalhoz visszatérve, Gyuszi szemrehányással fogadta. Éva megsértődött... Összevesztek. Fent a szobájukban Magda Évának adott igazat. Ne hagyd magad — mondotta —, mit képzel ez a fiú... Talán ez is közrejátszott abban, hogy reggel, elutazás előtt, a közeledéssel próbálkozó Gyuszit Éva mereven elutasította. A lányok felszálltak a bratislovai gyorsra, az ellenkező irányba induló fiú ott állt a szerelvény előtt, de Éva ki sem tekintett az ablakon. I Megkezdődtek a munkás hétköznapok. A mindig mosolygó Évát azonban, mintha kicserélték volna. Zárkózott lett és kedvetlen. Hiába hívta Magdi vagy más pajtása, ismerőse moziba, táncolni, szórakozni, ezer kifogást talált és nem ment. Néhány hét múlva Magdi elővette: — Mi van veled Évi? — kezdte a faggatást. Beleszerettél abba a fiúba? írt már egyáltalán? Éva csak a vállát vonogatta, végül mégis kibökte, hogy Gyuszi azóta sem jelentkezett. — Ezen ne búsúlj — vigasztalta Magdi — az ilyen üdülési ismeretséget igazán nem szokták komolyan venni. — De én komolyan vettem! — zokogta Éva. ■ Annál inkább, mert tudd meg, hogy állapotos vagyok... — Még ilyet! Ezt jól megcsináltad! Most mi lesz? írjál neki! Válasz azonban nem érkezett. Éva kétségbeesett. Magdi műtétet ajánlott, amiről Éva hallani sem akart... Március elején megszületett Zsuzsika. Évának nem voltak szülei, így bizony a gyermek érkezése sok problémát, gondot okozott, anyagi gondokat is az egyedülálló lánynak. Magdi hosszas unszolására azután mégis rászánta magát és bemondta Gyuszi adatait a gyermektartással kapcsolatban. Rettenetesen félt a tárgyalástól, a megaláztatástól, ki tudja Gyuszi hogyan fog viselkedni... A bíróságon találkoztak. A fekete taláros fiatal bírónő nézte az egymástól tisztes távolságié ban ülő feleket. Igazán csinos pár lenne belőlük — gondolta. És feltette az első hivatalos kérdést. Éva csak feszengett a széken, rá sem mert pillantani Gyuszira. Akkor kapta csak fel a fejét, amikor a fiú a bírónő kérdéseire válaszolva ezeket mondotta: — Igen, abban az időben kapcsolatom volt B. Évával. Természetesen vállalom a következményeket és őszintén sajnálom, hogy az események így alakultak. Ha idejében tudtam volna a dologról... — De hiszen tudtál, megírtam neked — szaladt ki Éva száján. — Nekem?! Mikor? — csodálkozott a fiú. A bírónő látva, hogy itt nem árthat egy kis kimagyarázkodás, fontos ügyre való hivatkozással egy fél órára félbeszakította a tárgyalást. A folyosó egyik homályos sarkában Éva és Gyuszi komoly beszélgetésbe mélyedt. Azután a bírónő beszélgetett velük külön-külön. Mint kiderült, M. Gyula mérnököt közben áthelyezték Bratislavába, Éva levele valószínűleg о régi munkahelyén elkallódott. Három hét múlva о bírónő asztalán ott feküdt a házassági értesítés... Zsuzsika első szava ez volt: Apu Skalina Katalin
