Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-21 / 4. szám
C Ü li fl «i и , s* “2 4J a с >N Э cc 'O > Si о — о г >0 о Irt 0),űj н 0 V si ■si к V C'S ~ О) *5 ■Is £.S Két óra a fodrásznál A két bizottsági tag rangrejtve ült be a fodrászhoz és árgus szemekkel figyelte a kiszolgálás minőségét, a megszabott árak betartását. Az ott töltött idő meghozta eredményét. Észrevették, hogy a törzsvendégeket sokkal udvariasabb bánásmódban részesítik, jobb minőségű munkával szolgálják ki, hiszen ezeknél előrelátható a borravaló mennyisége. De ami a legsúlyosabb hiba, az az ádrágítás és a hiányos blokkolás volt. Egy csapásra kettőt csaptak be: a vendéget öt koronával, a vállalatot tizenkettővel. A vezető ugyanis nem blokkolta le a számlát és a pénzt csak látszólag tette a pénztárba. JamriSková és Kunovská elvtársnők Caloková elvtársnőnek jelentést tettek. Ennek nyomán a bizottság megtette a javaslatot: leváltani a vezetőt és a bűnös fodrásznőket megfeddni, vagy pénzbírságra ítélni. A felülvizsgálat a két ellenőr igazát bizonyította és az igazgatóság foganatosította a bizottság javaslatát. Nagy halom akta kerül Caloková elvtársnő, a bratislavai Kommunális Üzemek népi ellenőrző bizottsága elnökének íróasztalára. E szürke papírok egy év tartamának szorgalmas és fáradhatatlan munkáját rögzítik, s arról tanúskodnak, hogy a bizottság tagjai kiérdemelték a választók előlegezett bizalmát. Nagy önfeláldozást követel ez a ténykedés, hiszen ezeknek a dolgozóknak szabad idejük nagy részét kell rászánniuk e társadalmi munkára, hogy végeredményben mi, mindnyájan, jobb minőségű közszolgáltatásban részesüljünk. — Havonként egyszer ülésezünk — magyarázza Caloková elvtársnő —. Ezeken a gyűléseken felosztjuk egymás között a munkát, s egyben itt számolunk be az elvégzett feladatokról, tapasztalatokról. Majd az összegezett határozati javaslatokat előterjesztik az üzem vezetőségének, s így közös erővel távolítják el a felmerülő hibákat. — Talán kicsiségnek tűnik a fodrászokról említett példa — folytatja Caloková elvtársnő—, de nagyban előrelendítette vállalatunk tervteljesitését. Huszonhat üzletben naponta sok pénz folyt ki a pénztárból, s pontosan ezek az egységek panaszkodtak arról, hogy tervüket nem tudják teljesíteni. Hasonló eredményeket értek el a mosodák ellenőrzésénél. A részlegvezető például csupa kényelemből nem osztotta ki a műszakokra a mosóport. A munkásnők szabadon meríthettek a hordókból és ennek következtében anyagpocsékolásra került sor, vagy az előírt mennyiségnél kevesebb jutott egy-egy adag ruha kimosására. Az ellenőrzés eredménye: anyagmegtakarítás és tisztább ruha. így sorolhatnánk számos esetet, fogyatékosságot, amelyeket az üzemi ellenőrző bizottság jó munkája révén kiküszöböltek. — Sok időt vesz igénybe ez a munka — mondotta búcsúzóul az elnöknő—, de örömet is szerez az embernek, mert nap mint nap megmutatkozik az eredmény. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk, hiszen közszolgáltatásunkban még számos fogyatékosságot kell felszámolnunk. 16 (big) Sikerült! A legtöbb osztályozó konferencián hevesen vitázunk egymással a tanulók jegyének végleges megállapítása előtt. A számtantanárok panaszkodnak a legtöbbet, hogy nagyon sok tanuló azért kap gyengébb osztályzatot, mert nem tud önállóan gondolkozni. Ha a táblánál felelnek, amikor a pedagógus segít, kettes-hármas osztályzatokat is elérnek a gyengébb tanulók is, de a dolgozataikat, amelyeket önállóan kell elkészíteniük, csak elégségesre, sok esetben pedig még ennél is rosszabbra tudják elkészíteni. Ilyenkor nem kapnak segítséget senkitől, ezért tanácstalanok. De nemcsak ezen a példán, sok máson is láthatjuk, hogy gyermekeink nem önállóak. És ez a szülők hibája. Ha megfigyeljük, a háromnégy éves gyermek már mindent önállóan akar elvégezni. Csakhogy a legtöbb szülő türelmetlen, nincs ideje, hogy kivárja, amíg a gyermek egyedül elkészül az öltözködéssel, mosakodással, cipőfűzéssel. Megfosztja a gyermeket az önálló munkától, ő végzi el helyette: — majd én, nekem gyorsabban megy. Te csak piszmogsz! Később, amikor a gyermek iskolába kerül és házi feladatként színes papírból csillagot, házat kell kinyírnia, a szülő egy ideig nézi, hogyan ,,ügyetlenkedik” a kicsi, aztán közbelép: — mutasd, majd én segítek! Ez a segítség pedig abból áll, hogy ő végzi el gyermeke helyett a munkát, ő készíti el a feladatot. Nem is gondol arra, hogy megfosztja a dolgozni tanuló gyermeket az alkotás örömétől. így van ez a nagyobb tanulókkal is. A sajnálkozó édesanya felvarrja a műhelygyakorlaton kézimunkát tanuló fia helyett a gombot, megkezdi a kötést, stb. Amíg egyszerűek a feladatok, úgy tűnik, minden rendben van. De a matematika leckéket ma már új, más módszerek szerint tanítjuk, mint régebben és a szülők itt már nem tudnak segíteni. Aza tanuló, aki megszokta a „segítséget”, aki leszokott az önállóságról, nem tudja otthon megoldani a feladatát, hát lemásolja az osztálytársakéról, és az igazság csupán a dolgozatírásnál derül ki. Minden szülőnek tudnia kell, hogy csupán következetes neveléssel lesznek a gyermekekből munkájukat szerető felnőttek, hogy a munkára nevelés az önállóságra nevelésnél kezdődik. A szülőnek okvetlenül segítenie kellgyermekétatanulásban, de nem úgy, hogy a feladatot elvégzi helyette, hanem csak útbaigazítással, a munka helyes menetének megállapításával, az elkészített feladat ellenőrzésével. A gyermekeket otthon is meg kell bízni önálló feladat elvégzésével. Ilyen a rendszeres bevásárlás, pénzesutalvány kitöltése, csomag feladása, de lehet az a háziállatok gondozása, itatása, etetése, a zöldséges kapálása, virágok öntözése, takarítás, stb. Örömmel vállalják a kislányok, fiúk egyaránt az egyszerűbb ételek elkészítését is. Ha elkészül a lecsó, vagy a rántotta, ha jól elvégzik a rájukbízott munkát, boldogan jelentik, hogy: sikerült! És így nekünk tanítóknak, meg a szülőknek is sikerülni fog, amit akarunk: Ha gyermekeink kikerülnek az életbe, nem lesznek tanácstalanok, s nem várják, míg a sült galamb a szájukba repül, hanem a felmerülő nehézségeket egyedül is leküzdik. SZABÓ S Andor, Ipolyság GYERMEKEKRŐL
