Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-21 / 4. szám
о. LU ы о < ADY ENDRE: Új várak épültek Még a máglyák, im, ki se hültek, Régi-zászlós még sok orom, Röpdös babona és turul, De az új várak felépültek. Az új várak: nagy, piros lelkek, Szándékok, célok és hitek, Vágyak, amelyek az avas Várakra villámmal tüzelnek. És a napok lángolva telnek, Az ó várak leomlanak, Csupa új vár lesz a világ, Hol győztes bárdok énekelnek. Február Tavaszt teremteni oly iszonyú munka, mint villanyt vezetni minden kis odúba. Felhevülten futok megújult erőben. fától-fáig drótot húzok az erdőben. Bánthat-é valakit az én játszi kedvem? Meglásd, mennyi fény lesz itt a kikeletben! Miroslav Florian Vladimír Reisel: MUNKÁSKÉZ (részlet) Ólompatínás, acélporírta gyönyörű munkáskéz, szoborszép veret, harmonikát játszat, mint a pacsirta, fáklyát gyújt, ha vesztő sötét fenyeget. Alakít, alkot, de mint a tagló, kemény; szerencsét tart, csokrot, és mennyköveket, állhatatos szíve fénylik a tenyerén, csillagos éjszaka, harmat és kikelet. ALKOSS Sipos Győző fordítása Mikor az élet már kivirágzik, s marékkai szórja a föld álmait, a nap izzik — kovácsolni lehet: gyűjtsd szivedbe a hevét, árny helyett. Fogj pörölyt és pendítsd meg az üllőt: vértezd fel, dalolva edzd a jövőt. Gyúrjad, formálj belőle kenyeret; egyetlenegy óriást, kereket! Ropogósát, s árasszon illatot: lágybélűt, egy ízletes holnapot; egy kacaj, máris kisült: törd ketté, belét ízleld, s tartsd a világ elé. Büszkén kiáltsd, ezt te teremtetted: szabadság mézével kelesztetted! — Lásd, hogy milyen erőt rejt két karod: s alkoss könnyből, mosolygó csillagot. u Trestyánszky András * MICHELANGELO BUONARROTI íi A hősi rabszolga. (Sorozatból Madonna — fej. (Részlet). A reneszánsz nagy mesterei közül is kimagaslik Michelangelo, akinek rendkívüli tehetsége már fiatal korában megmutatkozik. Keresi a művészi formát, amellyel benső feszültségeit, indulatait kifejezheti. Eleinte a rajzolásban véli megtalálni ezt az utat, majd az anatómia, az emberi test hosszas tanulmányozása után — melybe valósággal belebetegszik — vésőt fog és a holt kőből faragja csodálatos szobrait. Családja nem érti meg művészi hajlamait. Kiskorában sok fenyítést, szidalmat, gúnyolódást, verést kell elszenvednie, míg célját eléri. Édesanyját korán elveszíti, családtagjai közül mégis leginkább mostohája veszi védelmébe. Szerelmi téren sem szerencsés. Sok benső küzdelem, meghasonlás kíséri végig egész életén. És közben alkot fáradhatatlanul, fanatikus hévvel. Firenzében, a művészetpártoló Mediciek udvarában készíti első műveit, majd Bolognában, ismét Firenzében és Rómában él. Hatalmas márvány Dávid szobra, amely úgy tűnik, szinte megmozdul, szülővárosát, Firenzét szimbolizálja. Új utakat keres, szabadabban alakítja típusait, megrázó erővel tömören kifejezve. Márvány Mózese, rabszolgasorozata, nagyszabású síremlékei, Madonnái, antik szobrai döbbenetes alkotások. Művészete szinte egyedülálló. Mint építész és festő is halhatatlant alkot. A római szent Péter bazilika kupolája az ő tervei alapján készült. Csodálatosak a Sixtus-kápolna mennyezetét díszítő freskói is. Minden művében az emberi indulatot, érzelmet fejezi ki, a testek hatalmas arányaival is érzékeltetve. Halálának 400 éves évfordulóján emlékezünk Michelangelóra, aki alkotó zsenijének kincseivel gazdagabbá tette az emberiséget. bertháné s. ILONA MUNKÁCSY MIHÁLY születésének 120. évfordulója Munkácsy — valódi nevén Lieb — Mihály 1844. február 20-án (tehát épp 120 éve) született Munkácson és 1909 májusában halt meg. Korán árvaságra jutott, s már ifjú korában megismerte az akkori társadalmi viszonyok Kegyetlenségét. Asztalosinas kordban sokat szenvedett a testi-lelki fenyítéiektől. Nyomorúságos helyzetében egyetlen vigasztalója a rajzolás volt, legnagyobb öröme abban telt, ha mázolhatott. Egy cégfestő segédjeként tengődött, amikor felfedezték tehetségét, és megnyílt számára az út a művészi pálya felé. Ez az út azonban rögös volt, sok szenvedésébe, nélkülözésébe került, amíg eljutott a világhírig. Munkácsy Párizsban telepedett meg, de nem lett hűtlen hazájához, gyakran tartózkodott Magyarországon, és legkiválóbb müveinek tárgyát a magyar nép életéből merítette. Hatalmas vásznain megelevenedik a puszták világa, a nép érdekeiért küzdő szegény legény alakja (Siralomház), a szabadságharc kora (Regélő honvéd, Tépéscsinálók), különféle népszokások (Húsvéti locsolás, Kukoricapattogtatás, Lakodalmi hívogatok), népi alakok (Köpülő asszony). Vannak hatalmas történelmi ps bibliai tárgyú vásznai is: Honfoglalás, Ecce Homo stb. Munkácsy legszívesebben a nép életét ábrázolja, de a falu elnyomott népe mellett figyelemmel kíséri ,,a városiasodé” Magyarország s az akkoriban már rohamos fejlődésnek induló kapitalizmus jelenségeit is. Ilyen tárgyú festményei közül legnevezetesebbek a Zálogház és a Sztrájk. Az Ásító inas a művész elnyomott gyermekkorát, saját inaskorának szenvedéseit idézi. Ki sorolhatná fel Munkácsy gazdag életművének valamennyi kiváló alkotását, amelyek közt egyaránt találunk csoportképeket, arcképeket, tájképeket, csendéletet. Mindannyian alkotójuk hallatlan tehetségét, drámai erejét, életábrázolásának mélységét, emberszeretetét bizonyítják, és Munkácsyt a 19. század legnagyobb realista festői közé emelik. A nagy művész minden elismerés és világhír mellett sem volt magánéletében boldog. Felesége nem értette meg, egyetlen kisleányuk pedig egészen kis korában meghalt. Pedig Munkácsy egész életében vágyódott az apaság után, ,,piktorbabonája" volt a szöszke kisleány, akit minden képére odafestett első híres festményétől, a Siralomháztól kezdve. Munkácsy ,,utódai" — akiket ránk hagyott — örökértékű képei, amelyek a ma dolgozó embereinek közös kincseivé váltak, amióta a nagy művészek alkotásaiban mindenki gyönyörködhet. TOMASCHEK MÁRIA Köpülő asszony
