Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-21 / 4. szám
A Panamai Diákszövetség vezetői jól tud' jók. hogy az ország életének gyökeres átalakítása lehetetlen mindaddig, amíg Panama az amerikai imperialisták vadászterülete marad. A tanácskozó fiatalok mögött egy kis felirat: ,.Egyetemi eskü. Esküszöm, hogy minden erőmmel harcolok“És vajon miért? Alatta a nagy tábla szövege megadja a választ: Jenkik, menjetek haza! Görög , .stratégiai állás“ egy nicosiai háztetőn. Később elfoglalták az angolok PANAMA A közelmúltban a televízió képernyőjéről, a rádióból s a napi sajtóból is tudomást szerezhettünk, hogy az amerikai tengerész-katonaság tüzet nyitott a kikötő egyik épületének ormára nemzeti színű zászlót feltűzni akaró panamai diákokra. Ennek az összetűzésnek 23 halálos és többszáz sebesült áldozata volt. De lássuk csak, mi is a valódi oka ezeknek az összetűzéseknek. Panama Kolumbia szivében terül el, Közép-Amrikában. Az amerikai imperialisták több mint hatvan évvel ezelőtt államcsínnyel szakították ki Kolumbia államból, hogy az új diktátortól azonnal megvegyék ez{ a területet, mely pompás hajóúti összekötője volt a Karib-tengernek és az Atlanti-óceánnak. Itt azután kiépítették a 81 km hosszú csatorna-rendszert, ahol naponta 36 hajó is keresztül haladhat. Amióta az amerikai imperialisták ilyen csalással elvették a csatornát, számtalan tüntetésre és négy fegyveres felkelésre került sor. — A kis Panama állam dolgozóinak 10 százaléka munkanélküli s csak 55 százaléka járt alapfokú iskolába. Nagy nyomorrql küzdenek — ugyanakkor az amerika csatornatársaság évi 100 millió dollár jövedelmet élvez s ebből 2 milliót juttat Panamának. így az amerikai monopolisták befektetése nagyon kifizetődő volt. Most Panama kormánya követeléssel fordult az ENSZ-hez, vizsgálják felül az amerikai monopolisták szerződését és adják vissza a csatornát jogos tulajdonosának. Panama népének. CIPRUS A mondák szerint itt született a gyönyörű Aphrodite. Jelenleg azonban a háború istene köszörüli kardját, vagyis a NATO haderők készülnek a kis sziget lerohanására. Ezelőtt négy évvel véres harcok árán szabadult fel Ciprus szigete és az angol börtönöket megjárt és száműzetéséből visszatért Makariosz érsek vette kezébe a kormányzatot. Persze 1960-ban Anglia nem egykönnyen fejtette le koronájáról a ciprusi gyöngyöt, igazságtalan törvényeket kényszerítve az akkor vérző Ciprusra, a török kisebbségnek nagyobb jogokat biztosítva, mint a görök lakosságnak. Több mint valószínű azért, mert Törökország a NATO katonai blokk legerősebb keleti támasza s befolyásával visszaránthatja a békeszerető ciprusiakat bármilyen haladó megmozdulástól. Most is ez történik. Karácsony napján égő zsarátnokot dobtak о nemzetiségi gyűlölködők közé, — egykettőre lövések dördültek, — megindult az utcai harc, vér folyt Nicosia utcáin. Erre az alkalomra várt a NATO angol katonasága állig felfegyverkezve, hogy lerohanhassa az alig felszabadult kis szigetet. A ciprusi nép tömegesen jelentkezett a felkelők seregébe, hogy fegyverrel fogadhassa a betolakodókat, mert hazájukban ők maguk akarnak rendet teremteni. Ezalatt a NATO tagállamai a zöld asztalnál tárgyalnak, hiszen nem szívesen eresztik ki karmaik közül Aphrodite szigetét, különösen akkor nem, ha a nép önmaga akarja sorsát intézni. AFRIKA Harminc évvel ezelőtt készült térkép jutott kezembe — Afrika térképe —, ahol minden állam területe — egy pár kivételével — színesfoltokkal volt jelezve, aszerint, hogy milyen ország gyarmata volt. Összehasonlítottam az új térképpel«s most az arány éppen fordított, alig egy pár sötét folt jelzi a gyarmatosító elnyomást, az atomkorszak emberiségének szégyenfoltját. Ez a földrész mesés gazdagságot rejt magában és a most alacsony életszínvonalon élő lakosság számára a jövőben nagy fejlődési lehetőséget nyújthat, ha valóban a nép kezébe jut. Reméljük ebben az évben ez a néhány sötét folt is eltűnik Afrika térképéről.-Sze-H at órakor mindnyájan ott voltak a műhelyben. Szó nélkül, a szokott mozdulatokkal kezdték meg a munkát, néhány perc múlva felberregett a vágógép hangja. Az ablaksor elé a kora reggeli, álmos köd tolakodott. — Megint bonyodalmas lesz ez a mai nap — futotta át a mesternő a beavatatlanok számára titokzatosnak tűnő számjelzésű, sokféle ingmintát, amelyet ma kell előkészíteni és kiszabni. Lassan végigjárta az asztalokat. Hát persze, te ma vizsgázni mész — állt meg Máriánál és a többiek is felfigyeltek. — Szegény feje, milyen izgatott, — nézték bíztatóan és lassan halk zsongással telt meg a hosszú terem. — Jól figyelj a kérdésre, ha nem érted, kérdezd meg újból! — Nehogy szégyent hozzál a brigádra! — Ne félj, biztosan sikerül — bíztatták, kezük közben serényen rajzolt, szabott, vágott, ügyeskedett. — Majd én helyezem addig az anyagot — lépett helyébe a mesternő. Üzentek, menjen fel az igazgatónő szobájába. Ott ült össze a vizsgabizottság. Valahogyan elcsöndesedett a brigád. Hisz nem nagy dolog, szakvizsga csupán, dehát mégiscsak: együtt dolgoznak évek óta, mindegyik vizsgája ilyen izgalommal járt. Közösen járnak haza a munkából és együtt álltak meghatottan, sután, amikor megmondták nekik: kiérdemelték a szocialista munkabrigád címét. Ők a szabászati műhely brigádja. Észre sem vették, amikor visszajött. Pirosán az izgalomtól, kétszeres energiával látott hozzá az anyag hajtogatásához. — Olyan boldog vagyok, hogy sikerült mondta egyszerűen. — Micsoda nagy boldogság ? — nevetett fel két fiatal az ablaknál. Én aztán másképpen képzelem a boldogságot... — Hogyan ? Mondd meg gyorsan nekünk is, mit jelent számodra a boldogság — kérdezte valaki a hirtelen beállott csendben és a kimondott kérdés ott maradt köztük. A kék madár látomása átsuhant a munkaasztalok felett, beférkőzött a normákat, százalékokat teljesítő asszonyok szívébe. Odasettenkedett Gitához, aki a hatodik fizetési osztályba tartozik, amióta géppel szab és egyszerre csak nyugtalanítani kezdte Mártát, a brigádvezetőt is. A boldogság? — próbálta megközelíteni a fekete fiatalasszony. Ahogy egymásra néztek, érezték, a boldogságra gondolnak. Kinn oszladozni kezdett a köd.
