Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-07 / 3. szám

[KORMOS Ei BOHQ)

\\ts£ «

SZEGE'MY KORMOS DE JŐ VOLNA SEGÍTENI КАЛА.

rOROKGYUumSA

VAN, PAR NAPIG FEKÜDNIE KEIL, ADDIS lä LATOGATOT MEEMEPJÍ^ - ,VEA HOZZA'' '

AZ NEM ÖAJ, HOGYHA KESERŰ, E2 SEGÍT ШЕР

HOGY HAMAROSAN FíLKH HESS £'í MEGGYÓGYULJ!

(IVEM ЩАТНА'М МЕС EH A EBLE ORVOSS4'- tí szép тиирГШг. шме шуетт?

pe TE ATTÓL ВЕГЕО Li/rvé'L, pöÄMds\]

—мХРЕРТО A/EM gyógtulma heg. az (utasi'ta'st be kell

T*—KXZAKTAA/TLS

Ы-ОЕ

JESENÜl

B. RADÓ LILI

&éőtika babái

Három babám van nekem, három baba-gyerekem.

Klárika, a csinos barna, a holmiját anyu varrja; csöpp kalapját, szép ruháját az utcán is megcsodálják.

Második a Morgó Medve. Ha lefekszik, víg a kedve, de ha felkel, akkor morog. Öltöztetni nehéz dolog, nagy a hasa, s vastag lába nem fér be a harisnyába.

Hanem aztán itt van ám az én kedves Pannikám! Meg is mondom kereken! ő a legszebb gyerekem.

Szőke haja volt régen, de azt egyszer letéptem, sajnáltam is akkor őt, s varrtunk egy szép fejkötőt, így hát semmi baj se lett, fejkötőt hord haj helyett.'

S nem lehet az okát tudni, félszemmel tud csak aludni. Kicsit bizony lóg a karja, de a ruha eltakarja.

Arról pedig nem tehet, hogy az orrát a múlt héten betörte egy rossz gyerek.

Azért nekem mégis drága, ágyam mellett áll az ágya, s megmondom én kereken: ő a legszebb gyerekem!

JÁTSSZUNK A BETŰKKELl

[DE HOGYAN'!

Tizenegy kérdésünkre a feleletek öt-öt betűs szavakból állnak. A tizenegy megfejtés kezdőbetűit úgy kell összeraknotok, hogy annak a nagy költőnek a nevét kapjátok, akinek születési évfordulóját február 2-én ünnepeljük.

Küldjétek be tehát:

1. A 11 kérdésre a választ.

2. A költő nevét.

3. És az évszámot, amikor született.

Rajta, kezdjük a játékot a betűkkel:

1. Ax első munkdsállam vezére

2. A Bánk bán című opera zenéiét szerezte

3. Görögország fővárosa

4. Ml az ország vége

5. Nagy település

6. A leggyakoribb nyári eső

7. Mesebeli,,nagyember“

8. Ennek a közlekedési eszköznek a megjelenését Petőfi versben köszöntötte

9. Ilyen „házakból“ állnak a pionírok nyári sátorvárosai

10... György. Lapunk gyermekrovatában gyakran olvashatjátok a verselt II. Kína után a föld legnépesebb országa

A megfejtéseket „Gyermekrejtvény’’ elmen legkésőbb 1964. febr. 23-ig küldjétek be szerkesztőségünkbe, öt jutalomkönyvet sorsolunk ki a jó megfejtők között.

Móricz Zsigmond: ÉGI MADÄR

41

Fodor András:

Ha Mssmol

Ha messziről rá gondolok, emléke mindig mosolyog.

S bármerre járok, véd, kísér. Aranyderüt varázsol télre, nyárra, a szőke haj fonatba szőtt sugára.

És néz felém két tiszta szem csorduló fénytől könnyesen.

Cirógatása meg-megérint.

A csiklandó kis rezdülést is érzem a finom ajkak kettős tűhegyében. Miféle ösztön, mily tudás ez, melytől minden moccanás derűt szalaszt a kerek arca?

EJ nem fogyó hulláma honnan árad a gyermek-titkú lélek mosolyának? Honnét e fénylő oltalom, mely átragyog a bánaton?

Kérdezhetem, de meg nem értem. Csodálva nézem, mint a szép jutalmat, szelíd erővel vértezett hatalmad.

Ha ég a szélben integet, idézi könnyedségedet,

karod hajlékony mozdulását. Vacogtató fagyok ha utolérnek, testemben hordom lágy melengetésed. Köszönem ezt, hogy általad a mindenség lett boldogabb,

hogy bárhol járjak, látom, érzem, akár az éggel boltozott világot, szerelmesen mosolygóitisztasdged.

— Ne pogánykoggyon, Miska... Magának inkább lehet búsulni!

— Mér?... Fiúgyerek vagyok, én mindenkor... Nincs nekem mér búsulni!

— Igaz.

Miska halk kis hetvenkedéssel szólt:

— Ügy kirepülök én ebből a világbul, ebbül a falubul

Panni komolyan elgondolkodott/

— Persze. Mehet maga más faluba is.

A legény mormogott.

— Nem megyek én faluba. Megyek én, ha megyek, városba! Pestre megyek én. Kapok én munkát akárhol.

— Mi jen munkát?

— Akármijét... Ahun az utcát ásik... vagy építenek... De aztat mégse szeretném... Villanyoskalauz, a nagyon szeretnék lenni.

Mi a?

Úr!... Vót egy katonacimborámnak egy testvérje, mikor a felgyütt Pestre, csak ojan csizmás paraszt vót, mint akárki. Osztán mikor felvették, mingyán úr lett. Kalauz úr... A felesége kalapba jár... Mint itt a jedzőné

Ezen Panni eltűnődött.

— Kalapba ?

■ Mondom, mint a jedzőné..

• Majd kalapba jár a maga felesége is, — mondta csöndesen.

— Hát a bion abba jár.

— Jól jár.

— A jól.

Soká hallgattak. Erősen virradt, egyre jobban látták egymás arcát. Panni belülről könyökölt a sövényre. Miska kívül álldogált.

De én is jól jártam, — mondta fáradtan az asszony Miska elnézett másfelé.

— Jutok azér én néked az eszedbe.

Panni kis tűnődés után szólalt.

— Majd elfelejtem...

— El... De addig sokat fogsz sírni.

15-