Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-12-28 / 26. szám
ségpolltikailag. De a távolság ettől nem fogyott. Már pedig ez a kultúra fejlődésének rovására megy. Jelenleg... — s talán éppen emiatt — mondják az illetékesek, csupán a Csemadok fejt ki említésre méltó igyekezetét. És a Mezőgazdasági Technikumban létesült szépen működő Irodalmi Színpad. De aki se ide, se oda nem tartozik, annak csak a mozi vagy a televízió marad szórakoztatóul. No meg a 250 személy befogadására elégséges kávéház, ahol szombat-vasárnap esténként a fiatalok csacsacsát járnak..." Az új település építkezésénél is megfeledkeztek a kultúráról. Mert különben nem ott fejeznék be a munkát, ahol kezdeniük kellett volna. A napközi otthon, bölcsőde, óvoda, tornaterem építésénél. Ennek a tervezett épületegységnek a helyén, egyelőre az építkezéshez szüksé ges panelkészítő részleg dolgozik. A szép új modern lakások fiatal tulajdonosainak tehát egyelőre nincs más választásuk, mint a türelem. Szép, szép a haladás Rimaszombatban is... csak ott kicsit hosszadalmasabb az útja. Meg sárosabb. Nyáron bizonyára könnyebb lesz. A jelen: Nemsokára költözünk A múlt Igaz viszont, hogy a hírek szerint nyáron is akad bökkenő. Nyáridőben — például — az a bökkenő, hogy Rimaszombatban nem létezik strandfürdő. Ami volt, azt egészségügyi okokból sürgősen bezárták. Ezek után persze borús a szombatiak kedve, amikor távlati terveik után érdeklődünk, és érthető fáradtság vibrál hangjukban. A dohánygyárat szándékoznak kibővíteni. 1966-ban egy új település építkezéséhez kezdenek, a hozzátartozó közszükségleti üzemekkel együtt. Tanonciskolát is akarnak létesíteni, meg ipariskolát, ezek megvalósításához már komoly előkészületek történtek. Azután villanyvilágítást is terveznek a Múzeum elé. Szép neonvilágítást. Erről jutott eszembe, hogy Rimaszombat az egyetlen város — odavezető utam közben — ahol nem találkoztam ostornyélre szerelt neonfénnyel. Igaz... autópark sincsen, ami van, az kicsi és a célnak nem megfelelő. Azért sorakozik autók, autóbuszok hosszú sora parkolásra tilos és veszélyes helyeken, megnehezítve a forgalom lebonyolódását s szaporítva a rendetlenséget. Modern nyomdát ütemeztek be, mintegy 8 milliós költségvetéssel, víztároló medence építése is tervbe van véve Klenovcén. És a nők részére? — hogy erről is halljunk valami konkrétumot. A nők számára ez még nem is terv, csupán elképzelés... jól jönne egy könnyűipari gyár, ahol nemcsak idénymunka folyik. A rimaszombati nők — a város elöljárói szerint — aktívak és minden munkába bekapcsolódnak. A most létesített modern mosodában és tisztítóüzemben is szívesen dolgoznak. A városszépítést is tervbe vették... amivel szerintünk kicsit már el is késtek. Hát így... így élnek a rimaszombatiak húsz évvel azután, hogy a háború szele végigsepert a világon. Tele gonddal, tervvel, problémával, de gondjukat, bajukat a fejlődést követelő igyekvés teszi és problémájuk a teremtő alkotó ember örök problémája. Lehet, kicsit megkéstek... kicsit lemaradtak... ha előbb kezdik és jobban szorgalmazzák, biztosan messzebb tartanának már... Ám de akarni sohasem késő. Azzal még az időt is meg lehet rövidíteni. összegezve a látottakat... Rimaszombat él és birkózik. Birkózik önmagával saját előbbrejutásáért. Száz év alatt nem építkeztek annyit itt, mint az elmúlt húsz esztendő alatt — mondja valaki — aki ott élte le az életét és sokkal több tavaszt számlál mint húszat. De egyszer majd megszólalnak azok is, aki к ma... igaz erről majdnem megfeledkeztünk... Egy városnak nemcsak épületei, gyárai, utcái és üzletei vannak. De élnek ott emberek is, akik mindezt csinálják és akikért minden történik. És húsz év múltán, amikor majd őket kérdezik... de miért is ne kérdezhetnénk rögtön? Azonnal? A kis emberkéket, akik húsz év múlva lesznek húsz évesek... mit mondanak vajon a máról? Egyelőre, doktor Jozef Miklusica, a rimaszombati gyermekkórház igazgató főorvosa válaszol helyettük. De ő is a múltnál kezdi... 1946-nál, amikor a bratislavai gyermekkórházból odakerült. Fr. Spá£il felvételei Akkor, a rimaszombati gyermekkórház egyetlen szobábó I állt, amit a sebészettől kaptak. Teremről teremre kellett megszerezni a régi ideggyógyászat helyiségeiből azt az épületrészt, amelyben doktor Miklulica ma már 90 ágyacskával őrködik a jövő felett. Ebből 30 a szülészeten vár a koraszülött emberkékre. A jóságos „doktor bácsi" kis páciensei kedvéért magyarul is megtanult, hogy közelebb férhessen ápoltjai leikéhez... és a szülőkhöz is,-hogy minden bajukat őszintén megbeszélhessék. Vendégei között mintegy 14 százalék a cigány származású betegek száma, akiknél főképpen az elégtelen higiénia miatt van baj. A főorvos főleg ápoltjai miattfogott hozzá a cigánykérdés tanulmányozásához. Gondja van elég... orvos viszont, aki segítsen, kevés... a kollegák nem igen sietnek ebbe a gömöri kisvárosba. Az idevalósiak annál többet köszönhetnek doktor Miklusicának. Tekintetünket végigjártatjuk az üvegfalú, világos, tiszta, szinte átlátszó helyiségeken... pillantásunkkal megsimogatjuk az eljövendő húszéveseket, akik egyelőre sírva nevetve ismerkednek a csodával, aminek neve „élet"... Azután elköszönünk, mert megérkezett a magyar tanár, aki az ápolónővéreket is megtanítja a magyar nyelvre... arra a nyelvre, amelyen Rimaszombat nagy szülöttje, a csizmadia fia, a klasszikus magyar irodalom elégikus lelkű dalnoka, Tompa Mihály írt és álmodott. Még egy tisztelgő látogatást teszünk a városi parkban emelkedő szobra előtt és visszafelé indulunk... ...Előttünk magaslik az épülő cukorgyár kéménye... mögöttünk az új település sziluettje... még felvillannak a város fényei... a városé, ahol néha még viaskodva, de végül is győzedelmesen formálódik a jelen köré a jövő képe is. DÁVID TERÉZ 5
