Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-12-28 / 26. szám
A HADAK ÚTJÁN JÖTT EL ^ Rimaszombat húsz esztendeje ... Ш yr Ezt az írást — akarva akaratlan — kis magánjellegű visszaemlékezéssel kell elindítanom, mert ez év novemberében múlt éppen huszonegy esztendeje, hogy lopakodva és üldözötten érkeztem — a müncheni egyezség alapján, akkoriban Magyarország területéhez tartozó kis határvárosba — Rimaszombatba. S ahogy most odafelé gördült velem a kocsi, elhagyva falvakat, városokat, füstölgő gyárkéményeket, letarolt mezőket és felszántott barázdákat, elém vetítődön ismét a hajdani utazás képe, Bratislavától... Garamberzencéig. A régi város képe is újra megelevenedik, noha nem időztem ott soká, igyekeztem tovább kerülni... ami sikerült is, hiszen itt vagyok. Itt vagyok ismét a városban, mely kissé a szülővárosom is, mert itt nyertem el akkor másodszor... az életet. Úgy jöttem hát vissza, mint aki 20 évi távoliét után hazaérkezik. Akkor, egy holdvilágos éjszakán kutyaugatásfogadott valahol a temetőkert környékén s most, amikor más irányból másfajta célok vezetnek...a napsütötte novemberi délelőttön frissen érzékelem azt az éjszakát... s ezért amerre járok, kutatom a múltat... félve, remegve, hogy jaj... meg ne találjam! Ezután természetes, hogy siettem megkeresni azt, amiért odamentem... a jelent! És a közbeeső húsz esztendőt... Meg is találtam. Ott nőtt ki a földből, nem messze szállásomtól, csak éppen meg kellett előbb kerülnöm néhány sáros utcát. Tíz épülettömbből álló települést láttam magam előtt, a legmodernebb stílusban épülő tízemeletes bérházat,összesen 460 lakásegységgel. Három háztömbben már laktak, dúsan redőzött csipkefüggönyök győzelmi lobogókként hirdették a bevonulást... frissek voltak, mint a lakások birtokosai... akik többnyire ifjú házasok. A jövő költözött be ezekbe a szép és modern épületekbe — gondoltam: mint ahogy a jövőt hirdeti már a 250 milliós befektetéssel épülő és 1965-ben üzemeltetésre kerülő hatalmas „Élelmiszer-kombinát" is, mely négyféle üzemegységre oszlik: a cukorgyárra, sörgyárra, malátagyárra és konzervgyárra, összesen mintegy 5—600 embernek, főképpen nőknek nyújt majd kereseti lehetőséget és a fenti állandó létszámon kívül alkalmi munkásokat is foglalkoztat majd. A csaknem teljesen automatizált üzem — szakemberek véleménye szerint — a legmodernebbül felszerelt ilyenfajta ipari egység egész Közép-Európában. A Svéd-, Francia és Nyugat-Németországból érkezett gépek szerelési munkálatait, francia és nyugatnémet szakemberek végzik. A konzervgyári részlegben hatalmas kísérleti csarnok készül, ahol a munka teljesen új módszerekkel folyik majd. Jó érzésem csak fokozódott, amikor megpillantottam a 2 milliós költséget felemésztő, befejezés előtt álló új Mezőgazdasági Technikum épületét, melyet Szintén a jövő évben adnak át rendeltetésének. Az eddigi 265 bennlakó tanuló helyett, ezután kb 600 diák számára nyújt .férőhelyet a modern berendezésű internátus. Ez a szép, új iskola, amely folytatása az 1892-ben Kuzinecben megalakult intézetnek, folyamatosan módosuló munkatervével, kezessége egy új, fejlődésben lévő tanítói és vezetői karnak, akik ápolni kívánják a régi kuzineci iskola bejáratára vésett jelmondatot: „Ne a munkát szaporítsuk, hanem a termést, hogy egy kalász helyén kettő teremjen". A jelent dicséri és a jövőt ígéri a rimaszombati Dohánygyár is, ahol mintegy 180—200 személyt foglalkoztatnak. Az utóbbi húsz év alatt 300 szép, kis családi ház épült fel, 271 szövetkezeti lakás, és 355 állami épület. És eltűntek... eltűntek végre a régi macskaköves utcák. Illetve... csupán a macskakövek cserélődtek fel aszfaltra... A régi szűk utcák megmaradtak és igen sok gondot okoznak a város vezetőinek. Indokoltan, mert például a keskeny, túlterhelt főutcán visz keresztül a Kassa-Zvo-Akilc 20 év múlva lesznek 20 évesek és Drahomíra Halajová, ápolónővér, aki éppen annyi A mezőgazdasági iskola hallgatói A jövő — a Cukorgyár len-i országút is. Beütemezték ugyan egy új országút építését valahol a város határában, de következetes következetlenséggel, ebből a tervből az új cukorgyárhoz vezető út bekapcsolása kimaradt. A város vezetői nagyobbára új emberek, de a régi tapasztaltak is megfeszített erővel igyekeznek megvalósítani, amit elterveztek. Meri terv, készülődés az van bőven... Valami mégis hiányzik. De senki sem tud rámutatni konkrétan, hogy mi! Csak éppen kevesen értik, s nehéz is megérteni — hogy egy 12 000 lakost számláló városkában pl. miért létezik csupán ötven gyermek számára napközi otthon? Holott az erre irányuló kérvények száma havonta meghaladja az ötvenet! Hogy nincs bölcsőde, óvoda, játszótér, testgyakorlási és sportolási lehetőség. A tizenkétéves általános iskolában van a város egyetlen tornaterme. Ott gyakorol a Csemadok tánccsoportja is, mert Rimaszombat látképéből, bármennyire kutatunk utána, hiányzik a kultúrház, vagy a színház épületének körvonala. Már két tervezetet dolgoztak ki, az egyiket 80 000 a másikat 220 000 koronás költségvetéssel. Nem tudni milyen okból, a felettes hatóságok mindkettőt elutasították. így fogy Rimaszombatban a káposzta és marad éhkoppon a kecske is. ...Holott kevés város található már hazánkban kultúrház nélkül. De még a járásban is akad kettő-három, mint pl. Feleden, Hnusfaniban, Tamásfalán... Hja, igaz! Tamásfala... A szombatiak odajárnak, ha valamit látni vagy előadni óhajtanak. Tamásfalát 1949-ben csatolták a városhoz... köz-
