Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-16 / 23. szám
oan“ mutatkozik. A haik, akárcsak a djellabah,tetőtőltalpig takarja viselőjét, de talán egy kissé ízlésesebb viselet, mint a marokkói nők ruhája. Hogyan lehetséges, hogy abban az országban, amelynek népe hét esztendeig harcolt függetlenségéért, még nem törölték el a nők alsóbbrendűségének jelképét ? Ugyan . a megváltozott körülmények hatására már itt is levetették a haikot. Egy fiatal értelmiségi erre vonatkozóan a következő magyarázatot adta: A felszabadítási harcok során nem egy asszony állt fegyverrel a kezében a férfiak sorába Ezek a nők levetették a haikot, nemcsak azért, mert abban nem lehetett szabadon mozogni és harcolni, hanem mert puskával a kezükben férfibajtársaikkal egyenjogúaknak tartották magukat. Az asszonyok másik részének elsőbbrendű volt saját kényelme, mint a felszabadítási harc. Ezek a nők is levetették a haikot, hogy a legújabb nyugati divat szerint készült ruhákban tündököljenek a szórakozóhelyeken, ahol „barátaik“ társaságában a twistnek hódolnak. A fiatal, tanulni vágyó, öntudatos lányok, akik a haikot az elmaradottság jelképének minősitik, csinos, európai öltözékben jelennek meg az iskolában, az előadásokon. Algíri tartózkodásom alatt megismerkedtem Fatima Egyenjogúság Khemisti asszonnyal, nemzetgyűlési képviselővel, Mohamed Khemisti, a fiatalon orvul meggyilkolt külügyminiszter özvegyével. A bájos huszonhét éves özvegy röviden elmondta, mi mindent élt meg élete 27 esztendeje alatt. Tanulmányait izlám felekezeti iskolában kezdte, később a francia líceum növendéke lett. Itt kitűnően elsajátította a francia nyelvet. 1956-ban Tlemencben katonai szolgálatra jelentkezett, hogy részt vegyen a felszabadítási harcokban. Bátyja oldalán, puskával a kezében harcolt és ápolta a sebesülteket. Édesanyját, aki nagyon nehezen viselte el leánya távollétét, az aggodalom és a bánat megölte. Fatima Khemisti asszony az egyik ütközetnél megsebesült, a marokkói kórházba szállították. Felépülése után visszatért Algírba. Rövidesen képviselővé választották. Csillogó szemekkel, titkolt büszkeséggel beszél arról, hogy sikerült megszavaztatnia az új törvényt, amely kimondja, hogy 16 éven alulilányok nem köthetnek házasságot. Ezzel a törvénnyel elejét veszik annak, hogy a hozományéhes szülők öregedő férfiakhoz adják férjhez gyermeklányaikat. A közeljövőben egy másik új törvény lép életbe, amely kimondja, hogy a férj önszántából nem űzheti el feleségét. Beszélgetésünk végén a „fátyolra“ terelődött a szó. Khemisti asszony elmondotta, milyen nehéz egy ilyen megrögzött régi hagyományt egyik napról a másikra eltörölni. Először a nők írástudatlanságát kell felszámolni, hiszen az asszonyoknak csaknem 80 százaléka analfabéta. A műveltség elsajátításával arányosan az asszonyok önbizalma is növekedni fog és majd önmaguktól vetik le alsóbbrendűségük utolsó bizonyítékát, a haikot, hogy ezután ízlésük szerint öltözködjenek. A nők helyzete Tuniszban A „fátvolügyet“ vitathatatlanul Tuniszban oldják meg rekord idő alatt. Burgiba elnök személyesen foglalkozik ezzel a problémával. Amikor a város utcáin sétál, meg-megáll a lefátyolozott nők előtt és fellibbenti arcukról a fátylat. Ezt, a máskülönben szigorúan tiltott tenet a polgárok szó nélkül tűrik, mert az elnök kivételes tekintélynek örvend. A kormány hathatósan támogatja a Tuniszi Nők Nemzeti Szervezetét. A munkából nagy részt vállal Radhi Haddad asszony, aki minden nagyobb városban megalapitotta a szervezetet és jelentősen bekapcsolódik a szociális és politikai munkába. Nagy érdeme van abban is, hogy elfogadták a nők védelméről szóló új törvényt, amely szerint szigorúan tilos a többnejűség és aki megszegi a törvény szabályait, azt pénzbírsággal és egy évi börtönbüntetéssel sújtják. A bűnrészes nőt is elítélik. A törvény a továbbiakban nem engedélyezi a válásnak azt a módját, hogy a fér j egyszerűen elkergesse feleségét — mint a múltban a legtöbb esetben, — mert új asszonyt akar a házhoz hozni. A jövőben a feleség és a férj egyenlő jogokkal rendelkezik. Sőt a törvény egyes pontjai arra engednek következtetni, hogy a nők követeléseit előtérbe helyezik. Ezzel szemben a törvény nem engedélyezi, hogy az ország határain kívül tanuló ösztöndíjas diáklányok tanulmányi idejük alatt külföldön férjhez menjenek, mert abban az esetben ösztöndijukat elvesztik. Haddad asszony azonban nem elégedett meg ennyivel és követeléseit egy kissé túlzásba vitte. A továbbiakban szót emel a vegyes házasságok ellen és azt javasolja, hogy a kormány fogadjon el olyan törvényt, amely a tunisziférfiaknak megtiltja, hogy külföldről válasszanak maguknak feleséget. Ugyanis a vegyes házasságokkal az ország sok devizát veszít, mivel az idegen nők saját hazájukban akarják tölteni a szabadságukat. Javaslatának alátámasztására még azt is megjegyezte, hogy a vegyes házasság rossz vért szül, hiszen a kormányelnök ellen elkövetett összeesküvés tagjai közül kilencnek idegen származású felesége volt. Talán mondanunk sem kell,hogy ez a drákói szigorúságú javaslat a kormány tagjai között nem talált megértésre. Szociális téren igen tevékeny munkát végez Burgiba asszony, aki maga is egy bölcsőde vezetője A kormánynál szorgalmazza, hogy nagyobb súlyt fektessenek a tanítás színvonalának emelésére és arra törekszik, hogy minél előbb eltűnjenek az utcákról a koldulásra kényszerült gyermekek. Az ifjúságvédelmi minisztérium a közelmúltban külön „gyermekfalut“ létesített az elhagyatott gyermekek részére, ahol a kicsinyek a legnagyobb gondoskodásban részesülnek. A marokkói kismamák egészségügyi oktatáson vesznek részt m Шт
