Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-16 / 23. szám
Találkozás az olvasókkal Dróbek Viktor olvcórs, a SZKP KB tojtóosztólyának dolgozója i* fölszólalt galántai gyűlésünkön Szerkesztőségünk számára mindig öröm a lap olvasóival való találkozás, hiszen ha véleményüket hallgatjuk, mintha tükörbe néznénk, meglátjuk, mit csináltunk jól, mivel kell még többet és jobban foglalkoznunk, hogy a Dolgozó N6 teljesítse küldetését: a csehszlovákiai magyar asszonyok nevelését. Ilyenkor, év vége felé azonban kétszeresen fontos számunkra, hogy közvetlenül meghallgassuk olvasóink javaslatait, tanácsait, hiszen tervkészítés előtt állunk. Már most biztosítanunk kell jövő évi munkánk menetét, azt* hogy olvasóink egyre növekvő igényeit kielégítsük és egyre jobb lapot adjunk a kezükbe. GALÁNTÁN Olvasóink, a járás nőbizottságainak elnöknői, tanítónők, szövetkezetben dolgozó asszonyok gyűltek össze, hogy megvitassák a női lapok szerepét életükben, nevelési kérdéseikben, és hogy véleményt mondjanak lapunkról. Egyetlen részvevő sem hagyta ki hozzászólásából azt a kérést, hogy a Dolgozó N6 váljon hetilappá. Ez is egyik feltétele annak, hogy átfogóbban és mélyebben foglalkozhasson az asszonyokat érintő problémákkal mondották a felszólalók. NYÁRADON BRATISLAVÁBAN A szapi és a nyáradi nőbizottsági tagok, fejőnők, a szakadó eső ellenére is eljöttek, hogy találkozzanak velünk. Szarkáné Lévay Erzsébet, a Dolgozó Nő főszerkesztője a sok érdeklődő kérdésre válaszolva lapunk terveiről beszélt. Elmondotta, hogy 1965 január 1-től a Dolgozó Nő nagyobb, 27x36 cm-es alakban jelenik meg. Az új forma lehetővé teszi a bővebb tartalmat is, és a szerkesztőség mindent megtesz azért, hogy a Dolgozó N6 minél előbb hetilappá válhasson. Az olvasók, a lappal kapcsolatos értékes javaslataikon kívül kérték, tegyék lehetővé számukra az előfizetést, amit eddig a posta korlátozott. Azt akarjuk, hogy lapunk minden asszony kezébe eljusson. Nem kevés ugyanis még azoknak az asszonyoknak a száma, akik egyáltalán nem olvasnak, vagy csak néha-néha vesznek a kezükbe újságot, könyvet. Éppen ezért elfogadjuk az új megrendeléseket és külön jutalmazzuk azokat, akik segítenek lapunk terjesztésében. A legtöbb előfizetőt szerzők között október 7-én ajándéktárgyakat osztottunk ki. Száraz Mária és Szaniszló Sándor karórát kapott, Illés Paulina. Szűcs László, Koreny Margit, Tóth László, Hajtmann Béláné és Bartók Matild értékes festmény-reprodukciót, Mókusz Ferencné, öllős Márta, Vendel Elvira, Danczi Johanna. Takács Erzsébet, Fekete N.. Forgács Mária, Gombkötő Júlia, Kotrusz Anna, Tuiná Margita, Gól Júlia, Kolláth Erzsébet és Rákos Irén iparmüvészi tárgyakat kaptak. MÉG EGYSZER a BRILIÁNS-ról Október huszonkilencedikén tartottuk meg hagyományossá vált rovatunk, az Ifjú szemmel keretében rendezett Briliáns a kötényzsebben című vitánk értékelését, amely a mezőgazdasági szakiskolát végzett fiatalok, főleg a lányok problémáival foglalkozott. Mezőgazdaságunkban kevés a fiatal szakember és még a szakiskolát végzett fiatalok közül is nagyon sokan otthagyják a mezőgazdaságot, főleg a lányok között vannak sokan, akik mezőgazdasági szakérettségivel a kezükben pincérnek, kalauznak, adminisztratív munkaerőnek mennek. Kajtdr Ernő, a SZKP KB mezőgazdasági szakosztályának dolgozója a dunaszerdahelyi, nagykaposi és a komáromi mezőgazdasági technikum tanulóinak és tanárainak, a járási női albizottságok titkárnőinek, a nőbizottsági elnöknőknek, tanítóknak, a mezőgazdaságban dolgozó fiatal szakembereknek a részvételével értékelte az ankétot. Kivonatosan közöljük vitazáró beszédét: „A szövetkezetekben és állami gazdaságokban nem kielégítő a mezőgazdasági szakiskolákból kikerült fiatalokról való gondoskodás, pedig ennek a kérdésnek a megoldására született 1963 decemberében az 1093-as kormányhatározat és az EFSZ-ek VI. kongresszusának határozata. Sajnos, ezek a gyakorlatban lassan valósulnak meg. Ezért indult vita a Dolgozó Nő hasábjain ez év júniusában Briliáns a kötényzsebben elmen. Hogy az ankét elindítása helyes volt, azt legjobban a szerkesztőségbe érkezett sok levél bizonyltja. A vitaindító cikkben egy érettségi találkozóról olvashattunk, amelyen Katica ezt mondta: Ilyen speciálisan mezőgazdasági munkát mint én, egyiketek sem végez. Villamoskalauz vagyok! Ha az összes mezőgazdasági iskolában rendeznénk érettségi találkozót, sokan hasonlóképpen nyilatkoznának: Pincér vagyok, elárusltónő vagy ok, adminisztratív munkaerő vagy nevelő vagyok. Nem akarom százalékban kifejezni, de a mezőgazdasági szakképesítéssel rendelkező fiatalok nagy része így válaszolna. Mi az oka ennek? Sokan megírták véleményüket Vajda Éva esetéről, aki pincérnő lett. Pató Szilvia helyesli Éva cselekedetét. Véleményét saját sorsának alapján mondta ki. Szintén mezőgazdasági technikumot végzett, nagy reményeket fűzött jövendőbeli munkahelyéhez, rövid idő után azonban mégis más pályát választott. Trestyánszky András Komáromból, Évát hibáztatja, miért nem ment más iskolába szülei akarata ellenére is, ha nem volt semmi kedve a mezőgazdasághoz. Fiusz Mária a tanítókban keresi a hibát, akik nem segítettek Évának a pályaválasztásban. Vegyük tehát sorjában. Az első hibás lépés a pályaválasztás előtt és a pályaválasztáskor történik. Nem egy eset van, mint ahogy azt Kiss Lajosné is Irta Csicsóról: — Megkérdeztem az egyik kislányt, mi szeretne lenni. Azt felelte, hogy tanítónő, de a tanító néni azt mondta, akinek rossz jegye lesz, az csak mezőgazdasági iskolába nehet! Hát ez nemcsak Csicsón van így. Sajnos, sok konkrét példát tudnék felsorolni, ahol az ilyen helytelenül előkészített tanulókat ugyanaz a tanító igyekszik később megnyerni a mezőgazdasági iskola számára, önként persze nem jelentkezik senki, mert oda csak a rossz tanulók mennek. De a feladatot teljesíteni kell. Kezdődik a meggyőzés, minden módon. Az eredmény az, hogy aki iskolai eredményei alapján más helyre tényleg
