Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-16 / 23. szám
nem tudott bejutni, az a mezőgazdasági iskolába kerül. Sok esetben még így sincs meg a létszám, így aztán azok is ide kerülnek, akik eredetileg máshová jelentkeztek, mint Vajda Éva esetében. Ez is egyik oka annak, amiért aztán otthagyják a mezőgazdaságot. Nem akarom ezt általánosítani, mert a valóság az, hogy a mezőgazdasági szakiskolából sok fiatal szakember, köztük nem egy nő kerül ki, aki derekasan megállja a helyét. A másik ok a tanonciskolák alacsony színvonala, továbbá a szülők nézete, hogy én dolgoztam eleget, a gyerekemnek ne kelljen, és mindent elkövetnek, hogy a fiatal más pályát válasszon, még akkor is, ha a mezőgazdasághoz van kedve. A legtöbbet emlegetett probléma az iskola elvégzése után kezdődik. Ezt szintén néhány levél bizonyltja. Pató Szilvia ezt írja: Igyekeztem, dolgoztam. Természetesen, mint kezdő. Nem rendelkezhettem annyi gyakorlattal, mint aki már öt-hat éve a termelésben dolgozik. Munkatársaim nem törődtek velem. Magamrá maradtam. Végül azt mondták, sajnos, elvtársnő, önt csak mint brigádost vettük fel, о brigád letelt. Kérem, itt az elszámolás. Kiss Lajosné Csicsóról a következőket írja: A vezetőség igyekszik a szakiskolát végzett fiatal, tapasztalation lányokat olyan helyre tenni, ahonnan idővel megszöknek. Miért? Talán nincs szükség szakemberekre? Dehogy nincs? Csak mi lesz akkor, ha pár év múlva a kezdő szakemberből csoportvezető, a csoportvezető János bácsiból meg sertésgondozó lesz? Kiss Lajosné helyesen látja, hogy az eddigi általános tapasztalat szerint a szakképzett fiatalokat azért nem helyezik vezető beosztásba, mert nincs elég gyakorlatuk. Más esetben pedig azért, mert a szakképzettséggel nem rendelkező idősebbek nem szívesen engedik át a helyüket a fiataloknak. Ha pedig egy-egy fiatal vezető beosztásba kerül, nem kap elegendő segítséget és végül keresi a lehetőséget, hogy megszabaduljon munkahelyétől, nem ritkán a mezőgazdaságtól és más szakmában helyezkedik el. A tilinai járásban nem vártak a problémák hivatalos részről történő megoldására. Minden tanító és előadó védnökséget vállalt a gyakorlatba kikerült fiatalok felett és havonta legalább egyszer meglátogatják, tanácsokkal látják el őket, segítenek az egyes termelési problémák megoldásában a fiatal szakemberre bízott munkaszakaszon. Ezek a problémák fokozatosan megoldódnak. Többek között olyan helyeket létesítenek majd, ahol a szakiskolából kikerült tanulók mint gyakornokok dolgoznak a legjobb szakemberek felügyelete mellett. így nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tudással is felvértezve kerülnek a szövetkezetekbe, állami gazdaságokba. Az ankét keretén belül sokan hozzászóltak még Bielik Mária, diószegi asszony esetéhez is, aki elvégezte a modra-harmóniai mesteriskolát és a szövetkezetben mint csoportvezető dolgozik. A vitázók legtöbbje egyetértett azzal, hogy Bieliknének a szövetkezet vezetőségében is helye lenne. Itt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül Bielikné kijelentését, hogy: többet nem mennék tanulni. Nem éri meg. Úgy dolgozom, mint azelőtt, annyit keresek, mint az, aki sose járt iskolába. Ezzel a nézettel nem érthetünk egyet. Hiszen a közeljövőben minden egyes vezető állás betöltéséhez a szakmai tudás lesz az előfeltétel. Igaz, hogy a mezőgazdaságban még nagyon kezdetleges a jutalmazásnak az a formája, ami megkülönbözteti a szakmai tudással és alapossággal, vagy az anélkül végzett munkát, de az illetékesek már komolyan foglalkoznak ennek a megoldásával is és merem állítani, hogy a közeljövőben itt épp úgy megoldják a jutalmazás kérdését, mint a nemzetgazdaság többi ágazatában. Tehát itt is törvényszerűen érvényesül majd a szakképzettség elismerése. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fiatalok elhelyezésének kérdését sem, és о többit, ami ezzel összefügg. A közlekedés, lakás, étkezés, kultúra problémáját a nemzetgazdaság többi ágazatában már megoldották. A mezőgazdasági dolgozók lakáskérdését az utóbbi időben elég gyors ütemben meginduló szövetkezeti lakásépítés segít kiküszöbölni. A kultúra — szórakozás és művelődés feltételeinek megteremtésére minden mezőgazdasági üzemnek lehetősége van és a fiatalokon is múlik, hogyan élnek vele. Értékelésünk pem lenne teljes, ha a fennálló okok és hiányosságok mellett nem említenénk meg az iskolából kikerült fiatalok téves nézeteit, hibáit. Vannak esetei, ami kor a fiatal nagy reményekkel indul el, de a legelső nehézségektől meghátrál, anélkül, hogy segítséget kérne, reményét vesztve odébbáll. A kiutat legtöbbjük nem a nehézségekben keresi, hanem a mezőgazdaságban. Olyanok is vannak, akik túlbecsülik tudásukat, képességeiket és nem veszik figyelembe az idősebbek gyakorlati tapasztalatait. Természetes, hogy ilyen esetben ellentét keletkezik. A vége rendszerint megint csak a megfutamodás, nemcsak a munkahelytől, hanem a mezőgazdaságtól is. Az ankét során felvetett problémákat csak közösen, mindannyiunk jóakaratával és igyekezetével lehet megoldani. A szövetkezetek, állami gazdaság ok vezetői, a falu funkcionáriusai részéről megértésre, segíteni akarásra, a fiataloknak pedig nagyobb kitartásra, több szerénységre van szükségük. És mindenekelőtt széles látókörre, amellyel tudatosítják, hogy a társadalom adta tanulási lehetőséggel nem szabad visszaélni, hanem úgy kell kihasználni, hogy mindannyiunk számára gyümölcsözzön. Ha így néznek majd о dolgokra, így indulnak az életbe és így fogadják őket, akkor о legközelebbi érettségi találkozón nem hangzik el ilyen mondat: Kalauz vagyok, pincér vagyok... és nem lesz több briliáns a kötényzsebben. A Az értlkkoléeen rétit vettek: L. Drábková, a Csehszlovák Nflbizottság mezőgazdasági albizottságának tagja, Zlatica Funke vá, az elnökség tagja, Kajtár Ern«, a SZKP KB mezőgazda sági szakosztályának! dolgozója, a Dolgozó Nő főszerkesztője és munkatársai. A fiatalok értékes hozzászólásain kívül értékelésünkön kötelezettségvállalás is született: a dunaszerdahelyi és a losonci járás nőbizottságai elhatározták, hogy védnökséget vállalnak a szakiskolából kikerült fiatalok felett. Fr- Spáíil felvételei 5
