Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
botfáidnak száz éves évfordulóján ,.Sírom kint álljon a szabadon, Honnan messzi, messzi látni, Nap sugára, éj vihara Járjon azt meglátogatni." A szelíd dombokkal körülvett kis völgy lejtőjén nyugszik, a családi park végében, Alsósztregován, születési helyén. Négyes sorokban, hpsszan kígyózó menet vonult csendben, magyarok és szlovákok, küldöttségek, pionírok, Alsósztregova lakosai éssokan mások, kb. kétezren, hogy halálának száz éves évfordulóján koszorút helyezzenek Madách Imre sírjára. Október elejei napsütésben ragyogtak a környező erdők sárguló lombjai és aranyos fény csillant az emlékmű Ádámot szimbolizáló, magasba törő bronzalakján.Mintha maga a természet is ünnepelni akarta volna a költőt, aki halhatatlan művet alkotott. A Madách* ünnepség résztvevői a síremlék körül Tanácsa tagjával, aki a magyar Országos Béketanács nevében szólalt fel, köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az ünnepséget megrendezték és lehetővé tették a Madáchkastély rendbehozatalát és múzeummá alakítását. Ezt megelőzőleg az SZNT iskola- és kulturális ügyi megbízottjának helyettese, Princ mérnök, és a Szlovák írószövetség képviseletében Milán Pisut, egyetemi tanár mondott beszédet. Az írószövetség magyartagozatának nevében Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője szólalt fel: — Az évfordulók a múltat visszhangozzák és rádöbbentenek a ma élő írók felelősségére — mondta többek között. Dr. Szabó Rezső, a CSEMADOK vezető titkárának szavaival zárultak az ünnepi felszólalások. A síremléknél tartott ünnepség után, a Madách-múzeum felé tartó sokaságba vegyülve, egy szerényen öltözött, 73 éves asszony lép— Minden remekmű nemcsak irodalmi érték, hanerp minden kor emberéhez is szól. Ilyen mű Az ember tragédiája is, — mondta Darvas József, kétszeres Kossuth díjas író, a magyarországi küldöttség vezetője a síremléknél, aki méltatta Madách művét. Mihályfi Ernővel, a Magyar Népköztársaság Elnöki S^O V Ш \ * h) Ш £ £ A Madách Imre dédunokája, dr. Ficzekné, lányával és unokájával a közönség soraiban delt, Madách dédunokája, dr. Ficzekné Reinhardt Alice, lányával és unokájával. A múzeum ünnepélyes átadása után, a költő dédunokája felélénkülve járt körül a szobákban. — Nagyon jól visszaemlékszem, mi hol volt, hiszen sokszor heteket töltöttem itt Aladár bácsiéknál (Madách fia) — mondta és nagy érdeklődéssel szemlélte a beszerzett dokumentációs anyagot, amely dédapja életére, művére vonatkozik. Sorban végignézte a családi képeket. Fráter Erzsiénél hosszabban időzött. Üveglap alatt elhelyezett levelét olvasgatta, melyet anyósának írt: „Bocsánatért esd bánatos lelkem" — ismétlődnek e sorok, csakhogy visszatérhessen családjához. Jolán nagyanyám (Madách lánya) sokat mesélt nekem édesanyjáról, Fráter Erzsébetről. Egy ideig vele élt Nagyváradon, de aztán vissza kellett jönnie ide, a kastélyba, szigorú nagyanyjához. — így emlékezett a régmúlt időkre a költő dédunokája, akinek azorjban ez még eleven valóságot jelentett, míg az ő unokája számára mindez már csak irodalomtörténet. Előző este, okt. 3-án a losonci Poíana üzem klubházában ünnepi akadémiát rendeztek. Sajnos, az est műsorösszeállítása nem volt szerencsés. Az ünnepi szónok beszédének tolmácsolását kínos volt végighallgatni. Egy-két műsorszám. pl. a tréfás bordal, nem illett be az ünnepség keretébe. Ami miatt azonban az ünneplő közönség kissé keserű szájízzel távozott az estről, az a MATESZ szereplése volt. A martini Tajovskyszín ház színészei Az ember tragéd iájának egyik jelenetét (a párizsi] színt) átéléssel mutatták be, ezzel szemben nagyon rosszul hatott, hogy a Magyar Területi Színház művészei olvasták a szerepüket.Ádám alakítója a fáraó szerepében különösen gyenge volt. Nem ismerjük a komáromi színészek fellépésének körülményeit. Annyit azonban elvártunk volna a kultúra terjesztőinek elitgárdájától, hogy szívvel-lélekkel, kiváló színészi teljesítménnyel tolmácsolják a költő halhatatlan művének egyik részletét. E néhány zavaró körülménytől eltekintve, igazán elismerést érdemelnek mindazok, akik időt, fáradságot nem ismerve, lelkesen közreműködtek, hogy az emberiség kultúráját gazdagító mű költője, Madách Imre halálának 100 éves évfordulójáról méltóképpen megemlékezzenek. BERTHÁNÉ S. ILONA Sok szülőnek okoz gondot, adjon-e gyermekének zsebpénzt, mennyit adjon, milyen életkortól, helyes-e, ha a gyermek anyagi ügyeit a szülő intézi, milyen pontosan számoltassa el őket, stb. Járni csak az tanul meg, aki sokat gyakorolja — régi szólásmondás. A pénzzel való bánásmód is a gyakorlaton alapszik. Három-négy éves gyermek névnapjára pénzt adni mégis nagyon helytelen. Hiszen a kisgyermek még nem ismeri a számokat, fogalma sincs a pénz jelentőségéről. Tehát zsebpénzt csak olyan kortól adhatunk gyermekünknek, amikor az már érett arra, meg tudja számolni a pénzt, tisztában van az értékével. Természetes, hogy a hét-tíz éveseknek még csak nagyon kis összeget lehet adni, amivel ők maguk rendelkeznek, és azt az önrendelkezést is irányítani kell, míg meg nem győződünk róla, hogy gyermekünk helyesen és jól osztja be a reá bízott pénzt. A gyerek boldog, hogy saját pénze van, de még jobban örül, ha édesanyjával, édesapjával megbeszélheti, hogy mire költse a kis perselybe gyüleA ZSEBPÉNZ kező filléreket,koronákat.,.Saját pénzén" akaratlanul is könnyen megtanulja a f i llérekátszámítását koronára, azok összeadását, a koronából a fillérek kivonását. Ezáltal saját maga fejleszti gyakorlati tájékozódását. Ha pedig azt is tudatosítjuk bennük, hogy „sok kicsi sokra megy", akkor egyúttal takarékosságra is neveljük. Azt, hogy mennyi pénzzel rendelkezzék gyermekünk, legalább három tényező gondos figyelembevételével kell eldöntenünk. Ezek: a szülők anyagi helyzete, a gyermek érettségének, ítélőképességének foka, s az álalános társadalmi helyzet. A zsebpénz semmiképpen sem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a szülő minden megerőltetés nélkül, rendszeresen juttathat. Lágy szívű szülők hajlamosak arra, hogy kendőzzék a gyermek előtt a család anyagi helyzetét, s túlméretezik a zsebpénzt. Ez helytelen, mert a gyermeknek tudomásul kell vennie, mit engedhet meg magának a családban, anélkül, hogy a többieket megrövidítené. Természetes, hogy a gyermeknek kötelességei A múzeum egyik szobája ÍTK felvételei teljesítéséért (mert egyest kapott, vagy mert fát hozott be, elmosogatott) nem adunkpénzjutalmat. Fejlett arányérzékkel kell megállapítanunk, mekkora az az összeg, amit nem léphetünk túl. Helytelen, ha nagyjövedelmű szülők iskolás gyermeküknek annyi zsebpénzt adnak, osztálykirándulásra költőpénzként, amennyire egyáltalán nincs szükség, de annál inkább felkelti a többi gyerek irigységét. Ne csodálkozzék az ilyen szülő, ha a túlzott bőkezűséggel ellátott gyermeke egyre nagyobb követelésekkel áll elő, amelyre már nem mondhatják, hogy ,,telik, rá, van miből". A költekezéshez hozzászoktatott, ,.nagylábon" élő gyerekekről lesznek a becstelen úton pénzt szerző fiatal korú bűnözők. A gyermekekből csak akkor nem lesznek önző, nagyigényü pénzzsarnokok, ha következetesen betartjuk a helyes mértéket és nem engedjük ,,meggyőzni", félrevezetni magunkat gyermekeink által vagy hiúsági érzésektől indíttatva. Gondoljunk arra, hogy a könnyelműségből, lágyszívűségből elkövetett hibákat később igen nehéz vagy teljesen lehetetlen helyrehozni. Németh D.
