Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-24 / 2. szám
A z helyi nemzeti bizottság termében kel%. lemes a meleg. A régimódi kandallónak í álcázott kályhában barátságosan pat;og a tűz. Az asztalon párolgó tea, omlós sütemény. A fehér abroszokat vendégvárón lesimítja a nőbizottság elnöknőjének a keze. Borszká Mária egy csésze teára hívta meg a nőbízottság tagjait. Csoportosan érkeznek. Az óvoda alkalmazottai, Méhes Erzsébet és Kosa Margit, a Koíatex dolgozói, Gezo Helena és Takács Júlia, FupSová Tekla, Cira Zuzana, a szövetkezet tagja, a kommunális vállalat dolgozói. Lassan megtelik a szoba és a baráti beszélgetés csöndes hangjait csak néha szakítja meg a mosolygós Borszká Mária kínálása: — Tessék csak, vegyetek, fogyasszátok, úgy, mint otthon. Az asszonyok nem sokat kéretik magukat, jólesik nekik az egésznapos munka után az egy csésze forró tea, meg a szíves kínálás. — Minek köszönhetjük a megvendégelést? — kérdezik, mert megszokták már, hogy az ilyen családi hangulatú beszélgetés komoly határozattal ér véget. Sokszor megtörtént már, hogy a legnehezebb feladatokat nem hivatalos gyűlésen, felszólalások, beszámolók alkalmával beszélték meg, hanem így, „családi alapon”, közvetlenül. Készségesen hajolnak közelebb Borszká Máriához, hogy megértsék, mit, hogyan kell majd csinálniuk. Sok helyen kérdezték már tőlünk, mi az oka annak, hogy Somorján annyi asszony megy segíteni a nőbizottságnak, amennyire éppen szükség van. Ha délben megtudják, hogy este gyűlés lesz, akkor is ott vannak mind, pontosan. Talán nekik kevesebb a dolguk, mint a többi város, vagy falu asszonyának, hogy így „ráérnek” a társadalmi munkára? Nem, ezt egyáltalán nem állíthatjuk. Hiszen ha a nőbizottság összetételét nézzük, aktív tagjai csaknem mind az állandó munkaviszonyban lévő nőkből kerülnek ki. Azt pedig mindannyian tudjuk saját tapasztalatainkból, hogy egy dolgozó asszony házatáján sok a munka. A mosogatás, takarítás, főzés, a gyerekekkel való törődés — minden a „második műszak” -ra marad. Erő kell hozzá és jó beosztás, hogy mindent elvégezhessünk annak rendje-módja szerint. A somor. jai asszonyok pedig nemcsak ennyit csinálnak. Városuk, a közösség érdekében is fáradoznak. Az 1963-as évben például 19 akciót szerveztek meg és végeztek el, kezdve a Földművesasszonyok Téli Iskolájától a városszépítésig, az óvoda takarításától az énekkarban való szereplésig több mint 8 ezer brigádórát dolgoztak le az év folyamán. Teaestet, Katalinbált, mulatságot is rendeztek, kirándulni is voltak. Az egymáshoz tartozás, a segíteni akarás az a hajtóerő, amely a somorjai asszonyokat ilyen jó munkára serkenti. — Tessék, vegyenek csak, úgy, mint otthon — kínálja az asszonyokat Borszká Mária és közben megbeszéli velük a következő hét programját. Egy magára maradt emberről és családjáról kel? gondoskodni. Vállalják. Természetesen. Még megegyeznek, hogy egyik legrégibb tagjuknak egy cserép virággal kívánnak boldog születésnapot. Aztán búcsúznak. Az elnöknő, mint a háziasszony, az ajtóig kíséri őket. Patócs Mária és Méhes Erzsébet segít összeszedni a poharakat. Az elnöknő is felveszi a kabátját, őt is, mint az otthonuk felé siető asszonyokat az az érzés tölti el, hogy hasznos és kellemes volt ez a mai találkozás. Ismét tesznek majd valamit legközelebbi hozzátartozóik — a közösség — érdekében. M. E. — Tessék, vegyetek! — borszká Mária kínálja a vendégeket. Somorja főutcája. Jólesik egy csésze forró tea. ] ju 'S n 3L *VJ 2 —i 5
