Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-10 / 1. szám

■Й

р

щШШ

ктшш

I • *А

i

i

ä

»

ШяВтг

LAKODALOM

Az ünnepi díszterem folyosóján embergyűrű hullámzik. Hirtelen elcsitul a halk zsongás, kíváncsi pillantások szegeződnek a kijárat felé: Jönnek... jön...

Es megjelenik az ifjú pár, az örömszülők, a vendégkoszorű.

— Jaj, de szépek! — Milyen szép a menyasszony! — hallatszik a meghatott sóhaj és megkezdődik az esküvői szertartás.

5SS

Az utánjárás, izgalom, gond, amely ezt a meghatott, ünnepi percet megelőzte, egyszerre eltűnik. Mert bizony, nem kicsiség egy esküvő előkészülete, beleértve a menyaszszonyi ruhát is.

— Milyen legyen? — nyugtalanítja a kérdés a menyasszonyt és az egész családot. Jön a sok tanács. Legtöbbje aztán mégiscsak a hosszú, fehér ruha mellett dönt. És a mai praktikus menyasszonyok mindjárt arra is gondolnak, hogy ez a ruha ne csak életük nagy eseményének kísérője legyen, hanem ezt — egy kis módosítással afarsangban is felhasználhassák mint báiozó fiatalasszonyok.

Persze, nagyon fontos, hogy a szép ruhát és fejdíszt egyszerű, de ünnepi hajviselet egészítse ki és hogy a másik „főszereplő”, a vőlegény öltözéke is összhangban legyen a menyasszony megjelenésével. Ez a követelmény az esküvői vendégek öltözékére is vonatkozik.

Most pedig már nincs más hátra, mint bemutatni a szebbnél-szebb menyasszonyi ruhákat, hogy megkönnyítsük az esküvőre készülők egyik gondját.

18