Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-20 / 6. szám
A «КАИШERRŐL Ha egy szovjet ember a karrierjéről beszél, honfitársai körében több mint valószínű, hogy csodálkozva hallgatják. — Hogyan? Karrier egyéni érdekből? Egyéni hírnévről ábrándozni ? A Szovjetunióban ugyanis bármilyen területen dolgozik is valaki, munkája mindig szoros kapcsolatban van a társadalom érdekeivel. A tanulóéveket, a képzettség megszerzését — s ez a „karrierhez“ nélkülözhetetlen — rendszerint minden szovjet ember úgy tekinti, mint szakmai felkészülést, ami nem csupán saját egyéni céljait és érdekeit szolgálja, hanem önmaga és honfitársai közös ügyét. Nem egyéni dicsőségről ábrándozott például Róza Eldarova sem, amikor egy eldugott kis hegyi faluban tanítónősködött. S nem egyéni hírnévre gondol most sem, amikor a Dagesztáni Autonóm Köztársaság elnöke.' Gondolta-e valaha Jadgar Naszriggyinova, hogy egykor az Üzbég Köztársaság feje lesz, és dolgozószobájában olyan híres politikusokat fogadhat, mint például Nehru? Bizonyára nem is álmodott erről. A szocialista társadalom azonban olyan területre küldte ezt a még ma is fiatal asszonyt, ahol kialakulhatott és érvényesülhetett. a tehetsége. Jadgar Naszriggyinova építészmérnök volt, s építőanyagipari miniszterré nevezték ki. E magas állami tisztségben még fokozottabban érvényesültek nem mindennapi vezető képességei s előbb az Üzbég SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese, majd a köztársaság Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke lett. „Karrierjét“ népe figyelemmel kísérhette. A karrier nem mindig s nem csupán magas és felelősségteljes tisztség elérését jelenti. Nemrégiben megismerkedtem Irina Antonovával, az egyik legnagyobb moszkvai múzeum, a Puskin Képzőművészeti Múzeum igazgatójával. Nincs még negyvenéves, és rendkívül értékes képzőművészeti alkotások kincsestárát bízták rá. A múzeumnak mintegy háromszáz dolgozója van. — Ön bizonyára értelmiségi családból származik? — kérdeztem a bájos arcú, barna asszonytól, amikor tölgyfaburkolatú dolgozószobájában ültünk. — Nem mondhatnám — felelte elbűvölő mosollyal. — Apám pétervári szövőmunkás volt, tevékenyen részt vett az az 1917-es Októberi Forradalomban. A szovjet hatalom természetesen lehetőséget nyújtott neki a továbbtanulásra, s üvegipari mérnök lett belőle. Én már jóval könnyebben és a szokásos módon szereztem meg a felsőfokú képzettségemet (középiskolába jártam, majd elvégeztem a moszkvai történelem-, filozófia- és irodalomtudomány főiskolát, mely a háború elején beolvadta Moszkvai Egyetembe4!. Ezután kutatómunkát végeztem, az olasz reneszánsz kései időszakával foglalkoztam, könyvet írtam Paolo Veronéséről, hosszú hónapokat töltöttem Olaszországban, ahol 1960-ban a velencei nemzetközi kiállítás szovjet pavilonjának voltam a vezetője. Egy év múlva kineveztek e múzeum igazgatójává. Szeretem a múzeumot, szeretem a munkámat 5 mindazt, ami vele kapcsolatos: a gyakori kiküldetéseket, a kiterjedt levelezést meg a személyes kapcsolatokat. a külföldi kollégákkal, s mindenekelőtt a fiatalokkal való foglalkozást. Irina Antonova nem csodálkozott, amikor megjegyeztem, milyen szokatlan számomra, hogy egy fiatal nő tudományos és adminisztratív munkát egyszerre igénylő magas tisztséget töltsön be. Ügy látszik, már találkozott ilyen véleménynyel az Egyesült Államokban is, ahol nemrégiben járt. — De miért is ne lehetne? — kérdezte. — Hát nem tudja, hogy a Szovjetunióban a műtörténészek többsége nő? Miért ne lehetnének nők is múzeumigazgatók ? Igaza van. De vajon sok hasonló esetet találunk-e mondjuk Angliában vagy Franciaországban? S ha találunk is ott ilyen asszonyokat, hányán kerültek ki közülök munkáscsaládból ? Hadd mondjam el még egy kedves fiatal ismerősöm történetét. Jelénának hívják. Gyermekkorában geológus szeretett volna lenni. A körülmények azonban úgy hozták, hogy Jeléna nem került a Moszkvai Egyetem geológus-szakára. Harcoló asszonyok A legnagyobb sértés Dél-Vietnamban. Saigoni főiskolás diáklányok heves tüntetésen követelték, hogy az egyik napilap vonja vissza felháborító állítását, miszerint professzoruk Diem-barát lenne. A lányok a tájékoztatásügyi minisztérium elé vonultak. Villáminterjú Ma thi Chu asszonnyal, a dél-vietnami Felszabadító Nemzeti Front Központi Bizottságának tagjával. — Milyen szerepet vállalnak a dél-vietnami nők az imperialista-ellenes harcban? — A dél-vietnami nők tevékenyen részt vesznek az amerikai megszálló csapatok és hazai bérenceik ellen vívott elszánt harcban. Küzdelmük egyik formája a tömegtüntetés. Nincs olyan tiltakozó gyűlés a megszállók megtorló intézkedései ellen, amelyen ne venne részt a dél-vietnami nők hatalmas tömege. Mondhatnám úgy is, hogy a tüntetők tömegének 80 százaléka nő. Az ország függetlenségéért harcoló partizánok között is sok asszonytársunk piálható. Ezenkívül a Felszabadító Nemzeti Front ellenőrzése alatt álló területen, a katonai egészségügy területén is sok nő dolgozik. A FNF első kongresszusán sok nőt tüntettek ki áldozatos és forradalmi magatartásért. — Van-e szervezetük a dél-vietnami nőknek? — Igen, van. Asszonyaink és lányaink szervezete a Dél-Vietnami Nők Felszabadító Szövetsége. Tevékenységüket illetően elmondhatom, hogy valóban nagy részt vállalnak a felszabadított területeken folyó nevelési és agitációs munkában. A dél-vietnami nők az utóbbi hetekben eredményes agitációs tevékenységet fejtettek ki az amerikaiakat támogató bábhadsereg katonái között — fejezte be rövid nyilatkozatát Ma thi Chu asszony. -gy i„Büntetett 1 rr rl . /tU eioeletu A képen látható büszke tartásával, megnyerő arcával erélyt és értelmet sugárzó asszony, kerítése rácsai mögött tölti az éveket. A Dél-Afrikai Köztársaság kormányának szándéka szerint még négy évet kellene házifogságban töltenie a hazaárulással vádolt Helen Josephnek. Az angliai Sussexből származó s a londoni egyetem diplomájával rendelkező tanárnő, már többszörösen „büntetett előéletű”: fehér bőrű értelmiségi léiére, a faji megkülönböztetés hírhedt „apartheid” törvénye elleti harcol, azért, hogy Dél-Afrika, sötét bőrű őslakóinak ne börtöne legyen, hanem minden ottélő becsületes, dolgozó ember szabad hazája. Mint a Dél- Afrikai Nők Szövetségének és az Emberi Jogok Bizottságának
