Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-06 / 5. szám
Kedves Zita! 3 — Milyenek a nők? Hogyan öltözködrfek?_^^kérdezgetjük ismerőseinket, ha külföldtől visszatérnek. A noSTurmepe alkalmából fellapoztuk a külföldi divatlapokat, hogy egy kis nemzetközi divatbemutatót rendezhessünk olvasóinknak. 1. Párizsban Annie Rose a menyasszonyi ruhák költője. „Költemény“-ét nem kell külön dicsérnünk, ugy-e ? 2. Alkalmi ruhának is elegáns ez a szovjet modell, amely teltebb alakú nőknek előnyös. 3. Az olasz lányok a divatos műbőrkabátkákban és kosztűmben várják a tavaszt. 4. A különleges vonalú, kávébarna ingruhát a magyar divatlapban láttuk. 5. A lengyel fiatalság szívesen viseli a kétrészes, sportos ruhát. 6. Svájci divatlapból közöljük ezt a sima vonalú tavaszikabátot. A gombok, a hosszabb ujjú pulóver, a táska és kesztyű fekete. 2 Először a nyár elején figyeltem fel rád, nem sokkal azután, hogy az utcánkba költöztetek. Két barátnőddel összefogózva, feltűnően hangos nevetgéléssel mentetek, házunk előtt megmegállva élénken tárgyaltatok valamit, egymás szájából kapkodva a szót. Nemcsak hangoskodásotokkal, de a külsőtökkel is feltűnést keltettetek. A túl magasra tupirozott frizura alatt erősen árnyékolt szem és ruzsos száj virított, s ruhád alig fedte a térdedet. Barátnőid semmiben nem különböztek tőled. Azóta gyakran látlak. Nyitott ablakomon sokszor behallatszik hangos szavad és jellegzetes nevetésid. Jókedved kiapadhatatlan, ha társaid közt vagy, de annál nagyobb az ellentét, ha édesanyáddal mégy. Ha ritkán együtt látlak benneteket, szótlanságodat eleinte arra magyaráztam: az édesanyád iránti tisztelet indít arra, hogy mellette csendes Hiedelemmel járj. Csakhamar észre kellett vennem, hogy valami más ok tesz szótlanná vele szemben, és éppen ezért figyeltelek. A jelek szerint nem szívesen jársz édesanyáddal. Ha mégis együtt mentek, te mindig jó néhány lépéssel mögötte vagy inkább előtte haladsz, arcodról lerí a durcás kedvetlenség. Ha édesanyád szól hozzád, félvállról válaszolsz. Egy alkalommal az utcán mögöttem jöttetek s így tanúja voltam beszélgetéseteknek. Megütközve hallgattam szavaidat és nem akartam hinni, hogy édesanyádhoz szólsz ilyen hangon. Megdöbbentett a hangsúlyod, amikor ezt mondtad: „Már mondtam, hogy ha velem jössz, ne vedd fel ezt az ócska kabátot.“ Édesanyád szelíden válaszolt, hogy bevásárláshoz ez is megfelel. Te tovább kifogásoltad öltözékét és szörnyen hangzott, amikor azt mondtad: „Azt hiszed, most is falun vagy ? Miért kötöd be a fejedet ? Olyan vagy mint egy boszorka, szégyellek veled menni.“ Édesanyád válasza csak egy nehéz sóhaj volt. Kedves Zita! Bármennyire egyszerű legyen egy anya és bármennyire tanult is a gyerek, soha nincs joga kritizálni, legkevésbé ilyen tiszteletlen, durva hangon. A gyerek soha nem tudja meghálálni mindazt, amit édesanyja érte tesz, míg ápolja, gondozza, felneveli. Ha egysze-18 rü is édesanyád ruhája, — hisz mindent csak gyerekeire áldozna — a szíve annál gazdagabban ékes a szeretettől, amellyel az övéit szolgálja. Bizony, akkor is titeket szolgált, amikor a nehéz bevásárló táskát cipelte, de neked bírálás közben eszedbe sem jutott, hogy segíts vinni azt, aminek az elfogyasztásából majd bizonyára te is kiveszed a részed. Nincs jogod lenézni édesanyádat, ha nincs olyan divatosan öltözve mint te. Lehet, hogy csak meggondolatlan nyegleség az oka magatartásodnak, de minden esetre jó, ha elgondolkozol ezen és megpróbálsz szeretettel közeledni édesanyádhoz, akire még sokszor szükséged lesz az életben. Eleinte talán nehéz lesz legyőzni magadat, mert ma vidám gondtalan vagy, de jöhetnek az életben még nehéz és szomorú percek, amikor az édesanya megértő szíve és szerető, simogató keze nyugtai meg. Üdvözöl