Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-27 / 24. szám
I У edves stúrovói lány! §\ Tizenhét éves múlt és el szeretne kerülni hazulról, I \ mert szülei nagyon rossz házaséletet élnek.,,Szeretnék megismerkedni olyan fiúval, — írja — aki egy lánynak egész életen át szeretetet és boldogságot tudna nyújtani. Mást nem tudok tenni, mert iskoláimat nem végeztem el. Ezért nem tudok elhelyezkedni sem. Ráadásul még tizennyolc éves sem vagyok”. Kedves kislány! Nagyon csodálkoztam levelén és szomorúan ülök most felette. Hát igazán úgy képzeli, hogy helyzetéből egyetlen kiút a házasság? Hisz ez egy életreszóló, komoly dolog, nem pedig szükségmegoldds. Úgy véli, jön majd egy férfi, aki nagylelkűen bevezeti otthonába, melynek királynőjévé teszi?Talán еду-két évreez megoldás is lenne. Tartósságában azonban engedje meg, hogy nagyon kételkedjünk. Mégha olyan férje is lenne, aki szívesen dolgozna a családjára. Mert igen, arra is gondolnia kell, hogy egy családhoz gyermekek is tartoznak, s ki tudja, miként állna helyt mint anya — gyermekei nevelője, — ha ilyen nézetei vannak? Akkor pedig már késő lenne tanulni, keseregni elrontott, fiatal életén. Miért nem gondolt például arra, hogy egy tanoncotthonba kérje a felvételét? Ott nemcsak otthont és anyagi gondoskodást találna, de megszerezné azt is, amire szerintünk elsősorban szüksége volna: a szakképzettséget, tapasztalatot. Az már természetes, hogy a munka és tanulás mellett olyan fiúval is megismerkedne, aki talán beváltaná a ,,tartós szeretethez és boldogsághoz” fűzött reményeit. Annál is inkább, mivel sosem vethetné szemére — ami viszont az első esetben nagyon gyorsan bekövetkezhetne — hogy mentőangyalként lépett az életébe, ha magára dolgozik. S ki tudja, nem ismétlődne-e meg a sors és nem írna-e ismét levelet egy tizenhét éves lány, aki szabadulni akarna az otthonából, mert szülei nagyon rosszul élnek. S ez annál keserűbb lenne Maga számára, mert rádöbbenne, hogy nemcsak ja saját életét rontotta el, de esetleg a lányáét is. Gondolkozzék tehát a dolgon, Stúrovói kislány, és ha megírja a címét, szívesen válaszolunk levélben is, esetleg segíthetünk, hogy valóban meggondolt és okos megoldással az életét egyenesbe terelhesse. Üdvözli: VÉDEKEZÉS: Sajnos, az utóbbi időben egyre szaporodik a csigolyaközti porcogólemezzavarok következtében munkaképtelen dolgozók száma. Pedig a rendszeres, helyes irányban vezetett testnevelés csaknem elegendő ahhoz, hogy e betegség kifejlődését túlnyomó részben megelőzzük, — és a férfiaknők nagy számát megóvjuk a legkínosabb fájdalmak egyikétől. Tudnunk kell azonban egyet-mást a betegség kifejlődésének a folyamatáról. Az, ami a páciensnek a leggyötrelmesebb órákat okozza, tulajdonképpen nem más, mint a gerincoszlop résein áthaladó, érző ideggyökerek izgalma a reájuk nyomódó, helyéből kimozdult csigolyaközti porcogólemez (latinul röviden diszkusz) irritáló hatásának a következménye. Ez a diszkusz biztosítja normális körülmények között, kötőszövettel védett lágy, ruganyos magva segítségével, a gerincoszlop fájdalommentes hajlékonyságát, rugalmasságát. Igaz ugyan, hogy előrehaladottabb korban bizonyos elváltozások lelhetők fel a diszkuszokbdn, de ez rendszerint nem jár kellemetlen szubjektív tünetekkel. Ahhoz, hogy a diszkusz kificamodjék, rövidebbhosszabb tartamú, szokatlan erejű vagy irányú sztatikus vagy dinamikus nyomás szükséges. (A degenerálódott diszkusz esetében elegendő aránylag kis nyomás is.) Ha azonban erős kötőszalag védi adiszkusz magját és a gerincet mozgató izomzat sem ernyedt, akkor megszűnik az összenyomódás által előidézett gyötrő ideggyökérfájdalom veszélye. Tehát lényegesen fontos, hogy mennyire 22 fejit... Majd elfelejti akkor a disznó fene rukkolásokat, meg az egyest, kikötést, meg hogy kellett a kukoricanadrágot a patakba mosni, szappan nélkül... A szokott csöndes tréfálkozásból egy kis komolyan suttogó hangba csapott. — Osztán láddi, milyen jó vóna most. Most lehet házasodni a szegény legénynek. Jó világ járja. Forintot kapok én, ha dógozni megyek, pedig még csak tavaszmunka van... Te is kapnál hat hatost. Nyócat is, mert igen jó dógos vagy... Nem kék félni a téltül... Még szerezni is lehetne valamicskét... Egy kis malacot, egy kis bocit... hogy örülhetne a szívünk, ha látnánk... Panni csendesen szólt rá. — Hát mér nem házasodik meg? Miska hallgatott.- Egyen meg a fene, — morogta aztán, — te piszok, te mondod ezt nekem? Pannit váratlanul érte a legény felháborodása. Láng futotta el tőle a képét. — De fogd be a szád- Hát mi lesz velem, hát mit szántál nekem?- Hogy ?-Vén ember felesége! Hogy gondoltad? Panni kiegyenesedett. — Mars ki az udvaromból... — kiáltott rá. — Nem sül ki a szemed előttem?... Pénzér el tudtad magad adni... te utolsó... Köszönd meg, ha egy tisztessséges legény elfogad szeretőjének... Panni lángvörös arccal állt s némán bámult a fiúra, úgy, hogy az szinte megszelídült. — Felelj, felelj, no, — noszogatta komiszkodva. ■ Majd felel az uram. • Az ? — Az bizony! Éppen az!. Miska nagyot pökött. — Ilyen ember az urad... Tudod mit felel: jójó csak ne az utcán csinájjátok. Panni fuldokolva rikácsolt. 23-Majd meglátod, mit felel. Majd megfogja a gégádat... — Az?... — s Miska újra egyet sercintett. — Majd meglátj uk este a bálba. Avval sarkon fordult s elment, amerre jött. Panni úgy nézett utána, ahogy lement a kerten, ki a kerti kiskapun, le a víz felé, nem tudta, mit szeretne tenni, megfojtani s bedobni-é a vízbe, vagy utánarepülni... Ahogy hátrafordult, a ház felé, ott látta a szüleit, akik megdöbbenve nézték őket... VI. Az ura jött meg. Sötét arccal jött a falu felől, az öreg azonnal eldugta a szivart a szájából a zsebébe, csak épp az ujjával törte szét a hamvát. — Ki vótitt? — kérdezte a gazda, ahogy belépett az udvarra. — Ki lett vóna ? — színeskedett az öregasszony. A gazda gyanakodva nézett rájuk, megérezte rajtuk a hazugság szagát. — Én nem láttam senkit, igazhogy most gyüttem, — mondta az öreg. Panni erre a szóra jött le hátulról. — Itt vót, — vetette oda a2 urának. Ez sötéten, fellobbanva pillantott rá. — Nem szeretem, ha sokan járnak itt, —* mondta — ha nem vagyok itthon. Feltolta a tokáját s elnézett, — Akinek seftje van velem, jöjjön olyankor, mikor itt vagyok. Panni oldalról villantotta rá éles szemét, ahogy befelé ment a konyhába s a hangja felcsattant. — Szeretőjének akar... Erre a szóra mind megkövült. A gazda, az öreg, meg a vénasszony egyformán elállóit lélekzettel bámultak rá a fiatal menyecskére, akinek egy láng volt az arca, s valami kevély büszkeség lobogott rajta. Mit ordítasz így?! — mondta az öregember a lányára. 16
