Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-27 / 24. szám
Az akció szervezőinek figyelmébe — Még mindig nem késő Ml LEGYEN A TOVÁBBI LÉPÉS? A Dolgozó Nő Tribünjének első fontos részét — a Tribün szervezését már magunk mögött hagytuk. A Tribün kérdéseit — a kiadott irányelvek alapján ez év október végéig minden munkahelyen úgy kellett letárgyalni, hogy konkrét intézkedések történjenek az ezidei feladatok teljesítésének biztosítása, a dolgozó anyákról és gyermekeikről történő fokozottabb gondoskodás érdekében. A nők javaslatait és hozzászólásait — melyek megoldása ez évben kivitelezhető — meg kell valósítani, a többit a kollektív szerződésbe foglalni. Az üzemek többsége betartotta a megadott határidőt. Élénk viták, értékes felszólalások jellemezték a Tribün kérdéseiről folytatott beszélgetéseket és ma már a válaszok osztályozása és összefoglalása folyik. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságai és az üzem vezetősége ugyancsak állást foglalt az egyes kérdésekkel kapcsolatban és az összüzemi gyűlésen nyíltan megmondták, melyeket valósítják meg azonnal, melyek kerülnek a kollektív szerződésbe vagy a távlati tervekbe, melyeket továbbítják elintézés végett a felsőbb szervekhez. Ml TÖRTÉNJÉK AZONBAN OTT, AHOL MINDEZT NEM TETTÉK MEG? Miután a FSZM üzemi bizottságainak 1964 január 15-ig kell beküldeniök a Tribün értékelését az illetékes Járási Szakszervezeti Tanácshoz (egy másolatát a Központi Szakszervezeti Tanácshoz!), még mindig nem késő jóvátenni az elmulasztottakat, bár egy fontos tényező már nagyon sürget, mert határidőhöz kötött: biztosítani, hogy a hozzászólások bekerüljenek a kollektív szerződésbe. Ebben az értelemben kell tehát eljárniok azoknak, akik eddig nem tettekeleget kötelességüknekaTribün szervezésében.Szerencsére még nincs annyira késő, hogy legalább némileg ne tudnák behozni a lemaradást. Nem szabad megfeledkezniök arról, hogy a hozzászólásokat és feleleteket írásban dolgozzák fel s hogy minden összejövetel, melyen a Tribün pontjait vitatják meg, fontos tényezője lesz a végleges értékelésnek. A Járási Szakszervezeti Tanácsnak minden munkahelyen elő kell segíteni a Tribün teljes kibontakozását és útbaigazítást adni mindazoknak, akik a Tribün megszervezésében nem rendelkeznek megfelelő gyakorlattal. A Tribün Központi Bizottsága Nemcsak a jelentésről van szó A komáromi Járási Szakszervezeti Bizottság elnöke — több más elnöktől eltérően — komolyan veszi a Tribünt. Segítő kezet nyújtott a női komisszió megalakításánál is, amely járási méretben az üzemekben szervezi a Tribünt. Figyelemmel kíséri a lezajlott beszélgetésekről kapott jelentéseket. Kár, hogy a jelentések sorai mögé nem lehet betekinteni. Az írás szerint ugyanis a Komáromi Hajógyárban már tartottak egy beszélgetést és most már a második, kiértékelő beszélgetésre került sor. A valóságban azonban milyen beszélgetés volt ez ? 1. Az üzemben dolgozó hétszáz asszony közül vagy ötven jelent meg az ülésteremben. Nagy hajsza és kérés után eljött az üzemi bizottság elnöke és az igazgató egyik helyettese, akit csakhamar kihívtak, mert —amint mondották — egy váratlan prágai utazásra kellett előkészülnie. És mintha ő adta volna meg a jelt — utána az asszonyok is egyenként kiszállingóztak a teremből. Némelyek nyomban azután, hogy hozzászóltak az itt felvetett egyetlen problémához: a gyermekbölcsőde kérdéséhez. S egy óra múlva mi volt a helyzet? Az elnöki asztalnál nyolc, az ülésteremben hét ember ült. 2. — Miként lehetséges ez? A hajógyári asszonyoknak a bölcsődén kívül nem volna semmiféle problémájuk? — kérdeztük az esztergapadnál dolgozó Jozefka Sokolovát. — Nem tudott volna annyi időt szakítani, hogy eljöjjön a gyűlésre ? — Nem is tudtam róla — válaszolta a fiatalasszony. Pedig vannak dolgok, amelyeket jó lett volna szóbahozni. Ami bántja őt. Például a munkahelyén uralkodó rendetlenség. A raktárból -kihozzák a fémdarabokat megmunkálásra. Aztán ott hevernek egy ideig, semmi nem készül belőlük, végül is a vashulladékba kerülnek. Pedig használható darabok — mondja bánatosan. És persze őt is érinti a bölcsőde problémája. Férjével ellentétes műszakban dolgoznak és így felváltva vannak a kicsivel, ők persze csak ünnepnapon találkoznak. Nem messze tőle Ambrus Edit dolgozik a marógépen. Ő sem tudott a Tribün-gyűlésről. Sem az elsőről, sem a mairól. Amint kitűnt, csak az adminisztrációban propagálták, pedig a termelésben dolgozó nőknek is lett volna mit mondaniok! Itt van például az ő és Sokolné esete. Mindketten egy műhelyben dolgoznak. Ambrus Editnek a szocialista munkabrigád tagjaként egyetlen egy kritikus megjegyzése sincs, ami a munkaszervezést illeti. Amint mondja: „olyan jó csoportvezetőnk van, hogy a föld alól is előteremti a munkát!“ Ugyanakkor Sokolné gyakran órákon át munkára várva áll tétlenül. — Ez azért van —magyarázza Ambrus Edit — mert egyedül dolgozik és senki sem törődik vele. És hogy nem akad probléma a gyárban. Hát erről nem kellett volna beszélni ? Hisz a szocialista munkabrigád tagjainak sem lehet közömbös a műhelyükben uralkodó helyzet. A problémák egész sora került volna bizonyára napvilágra, ha lett volna, aki beszéljen róla. Mert ez lett volna a fontos. Nemcsak a jelentés. G. KASSAYOVÄ
