Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-13 / 23. szám
GOETHE: Nő írja, ki szeret A perc, amíg szemed szemembe mélyedt, a csók, mit ajkad égetett a számra: ki ezzel ismerős, mi jóra várna? Mily gyönyört adhat annak még az élet? Te messze vagy, én idegenben élek. Mélázón száll az elmém messze tájra, s míg boldog órám benne föl-föléled, az egyetlen, — elönt a könnyek árja. RILKE: llátás JEVGENYIJ VINOKUROV: Válás De könnyem elszívárog észrevétlen, hisz lelked, érzem, elhat ime e csöndbe, s lelkem a messzeségen át ne törne? Ó vedd e sóhajt, benne szívem küldöm. Nincs vágyam más, csak te vagy minden üdvöm, s hogy vonzódol felém. Egy jelt adj nekem! LÁNYI VIKTOR fordítása Ó, hogy éreztem egykor, mi a válás. Most is tudom: egy szörnyű, bús, megoldott valami, mely a régi és a hálás múltat mutatja s széttépi a csokrot. Ó hogy bámultam búsan-elfogottan, azt, mi maraszt és híva is meneszt, mint hogyha minden asszony állna ottan, s kicsiny, fehér, nem láttam mást, csak ezt: egy intést, amely már nem is nekem szól, és int tovább —, a messze és a döbbent távol ködét — tán a szilvafalombról egy gyors kakukfit, amely tovaröppent. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása FELESÉG PUSKIN: Villám gyűl megint, az égre barna fellegraj kúszik; végzetem vak rendelése régi bánattal búsít. Lesz-e bennem dac, keményen sorsom, véled víni még? most, hogy meglassul a vérem, s szenvedélyem is kiég. Hány vihart megvívtam én már! Orkántól sem rettegek. Bárkám biztos part felé száll, futnak szét a fellegek. Am szívembe nemsoká új, Egyenes úton gördül életem. Hogy innom adjon, felkel egyszál ingben az asszony, aki örök-egy velem kétségeimben és félelmeimben. A sötétben is meglel a pohár. Alszom tovább. Takaróm összedúlva, a földre csüng. S szólítom újra már. Csak őt. S mezítláb felkel értem újra. Kiáltok. De már álom nehezül reám, új álom-szálak lebegőben. ő tud rólam mindent, ő egyedül. Ki rám kíváncsi — kérdje őt felőlem. Rab Zsuzsa fordítása éles fájdalom hasít: lám, a lágy öböl kitárul, s ott utunk szétágazik. Add kezed, súgd: „Isten áldjon!“ Gyönge tested mint remeg! Rebbentsd rám mégegyszer áldón tündöklő tekinteted! Bár erőm megtörve régen, hogyha csak rád gondolok: vérem felgyűl, s szenvedélyem ifjan, újra fellobog. Képes Géza fordítása ▲ — Én mondom neked, hogy az én mamám kiabál hangosabban! I — Képzeld anya, mégsem a vakbelemmel volt baj... — A férjem mindenáron fiút akar — Ne tápláljon hiú reményeket, Károly! Csak azért ültem ide, mert a kőpad még túl hideg!
