Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-13 / 23. szám
vagyunk egynéhányan... Jöjjön csak velem. Bekukkantunk a harmadik emeleti pihenőszobába, biztosan találunk ott valakit. Már éppen indulóban voltunk, amikor a 18-as asztal melletti kezelőnő, Benko elvtársnő segítségét kéri. Mig Benkoné — hogy a kívülről hívó fél harcias vitáját türelemmel lezárja — akcióba lép, addig alkalmam nyílik a 18-assal összeismerkedni. — Chorvátová vagyok.- Fáradt? — Nem, csaaak... — a mondatot nyitva hagyja. Haját hátra simítja. Idegesen rándul keze. — Családja van? — Négy lányom. A legnagyobb kémiát tanul, negyed éves, a másik orvostanhallgató, a harmadik hatodikos, a legkisebb meg harmadikos. Jó gyerekek. A nagyobbak a házigondok zömét már levették a vállamról. Meg vigyáznak a kicsikre, nem kell miattuk izgulnom. És ez megnyugtató... De bocsásson meg vissza kell mennem a helyemre. Búcsúzom Chorvátovától a Benko elvtársnővel elindulunk a pihenőszoba felé. A teremből kiérve folytatjuk csak a beszélgetést. Baktatunk felfelé a lépcsőkön. A szoba egy emelettel feljebb van. — Sajnálomezta szegény asszonyt —szólalmegBenkoné —kórházban van az ura. Infarkt... Tele van bajjal, gonddal, de dolgozik, végzi a munkáját s a türelmetlenkedőknek mégcsak azt sem mondhatja: 1. A kapcsolótábla mellett nincs megállás, különösen a csúcsidőben nincs — és mégis mosolyog a sok fiatal. 2. Hát szabad ilyen fiatalasszonynyal, mint Hornyák Orsolya gorombáskodni? 3. Chorvátová, akiről a beszámolóban sok szó esik. 4. Sebnek Annii ÜB tag húsz perccel a délutáni műszak befejezte előtt: No lányok ma is megdolgoztunk, több mint 6000 hívást kötöttünk. 5. Fejükön a fülkagylóval, szájuk előtt a membránnal a drótszövevény,fénylő gombocskák és kapcsolók fölé hajolva mormolnak: Halló itt Bratislava, Halló itt interurbán. — amikor nála a teljesítményért járó jutalmazás felől érdeklődtem — olyan büszkén válaszolt, hogy meghatódottságomban kétszer is gratuláltam neki. Joggalvolt büszke ? Hát hogyne, hiszenaz|elmúlt hónapban fizetése 50%-nak megfelelő prémiumott kapott. A gyakorlat ugyanis az, hogy normatúlteljesítés esetén minden túlteljesített százalék után a fizetés 0,65 százalékát kapja a dolgozó. A premizálásnak ez a faja azért is szükséges, mert az összeköttetést teremtő telefonos ügyességétől, összpontosítottságától függ hogy egy órából csak 15 perc essen a manipulációra s a fenn maradt 45 percet beszélgetés töltse ki. — Azért — nevetnek rám Schnek Anna nagy szemei — én azt hiszem, ha a közönség tudná, hogy a kapcsolótáblák mellett nők, sőt fiatal nők ülnek, hát már két alapelvnél fogva is megváltozna a sokszor feszült viszony a közönség és az interurbán közt. De félre a tréfával: a telefonközpontban végzett munka komoly, felelős hivatás, tele akadályokkal és nehézségekkel, azért is kategorizálták a II. nehézségi osztályba, sőt egyes népi demokratikus országokban a telefonkezelők a nálunk tartó nyolc óra helyett már csak napi hatot dolgoznak. Podhorsky Stefan a telefonközpont kettőszáz egynéhány tagot számláló családjának egyetlen férfi tagja, beosztását illetően, amolyan „családfő“, tolmácsolta az „Interurbánosok“ ’legfontosabb üzenetét. „Ha a központ felkéri önöket, hogy várjanak a telefon mellett, vagy más esetben, hogy tegyék le a kagylót — úgy nagyon kérjük önöket, saját érdekükben, hallgassanak a szóra.“ NAGY JENŐ ITT NAGYVILÁG L. USiCKf felvételei „Ember, hát légy belátással, mint egy gép végzem a munkámat, töröm magam, ügyeskedem, hogy minél több hívófél kérését zökkenés nélkül elintézzem, közben férjem a kórházban, négy gyermekem van, ha a két nagyobb segít is azért mégis csak van velük gond, baj, nekem is el kellene már mennem arra a szedimentációs vizsgálatra az orvoshoz.” Mára is be volt jelentve, nem ment el, mert tudta, hogy ma sok lesz a munka. Mit tudja ezt az ügyfél? Ideges és mert ideges úgy gondolja goromba is lehet! Pedig ha tudná... — Ilyen jó véleménnyel van az emberekről ? — Nagy általánosságban igen. Persze a kivétel erősíti a szabályt. Az ügyfél és a telefonos közti összekoccanást illetően az a véleményem, hogy ha a központos kedves, akkor sokszor még az ingerült embert is le tudja fegyverezni. — Mi a véleménye, hogyan lehetnea kölcsönös kellemetlenkedéseket csökkenteni ? — Ha a nagy közönség többet tudna a munkánkról, nehézségeinkről! Amint látják kedves olvasóim míg felérkeztünk a pihenőszobába, jól kibeszélgettük magunkat. S igaza volt Benko Auréliának. Mert féltucatnál több lányt és fiatalasszonyt találtunk itt az alsó és felső teremből. Itt tudtam meg, hogy a kapcsolóknak műszakonként kétszer tizenötperces szabadjuk van. Cigarettára, frissítőre, feketére. Még megszeretném említeni,sőt felettébb szükségesnektartommondjukazt, hogy ide csak érettségizetteket vesznekfel,vagyazthogyigen egészséges premizálási rendszer alakult itt ki, amely mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fokozza a teljesítményt. Többek között a fiatal Schnek Annával, Hornyák Orsolyával is elbeszélgettem. Azért említem kettőjüket, mivel a gárda azon tagjaihoz tartoznak, akik — normájukat messze túlszárnyálják. Hornyák Orsolya
