Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-13 / 23. szám
A poiárrAo ,ó> HNB-on összejöttek ez aiszwipok — eon közöttük a. övetkezeti tag, tanító, orvos, elárusító, állami alkalmazott, de ott vannak a falu vezető funkcionáriusai is, Kristóf elvtárs a HNB elnöke, az EFSZ új elnöke Kubis elvtárs és a NB elnöknője Kluckáné —, hogy letárgyalják a ,,Tribün" pontjait. — Miért nem gondoskodik a HNB megfelelő lakásokról a tanítók számára? Miért nem engedélyezik, hogy továbbra is a mezőgazdasági iskolában étkezhessünk? — hangzanak el Szpolencsik Magda és Erdélyi Katalin fiatal tanítónők szavai. — Sokszor felróják nekünk, hogy nem foglalkozunk eleget a fiatalokkal, nem segítünk eléggé a CSISZ munkájában. Higygék el, nagyon örülünk a szombat délutánnak és vasárnapnak, hogy hazautazhatunk és legalább ez alatt a két nap alatt főtt ételt ehetünk. Szobánkban még egy kapcsoló sincs, így nem főzhetünk magunknak. Amíg ezeket a hiányosságokat nem orvosolják, addig ne csodálkozzanak azon, hogy sok fiatal tanító igyekszik elmenni a faluról, annak ellenére, hogy nagy lelkesedéssel és segíteni akarással jött ide. — Nagyon furcsa dolog, de nálunk nem becsülik a szocialista munkabrigádot. Én vagyok a vezetője a dohányoscsoportban. A büszke cím elnyeréséért sokat küzdöttünk, hogy magasabb hozamot érhessünk el. Minden egyes dohány levelét gondosan leszedtük, felfűztük és ha szükséges volt, este 8—10 óráig is dolgoztunk. Mikor már minden feltételt teljesítettünk, csoportunk nem kapta meg a szocialista munkabrigád címét. Jártam az összes felettes funkcionáriusnál, hogy intézzék el a cím elismerését, de fontosabb dolguk volt. A végén még gúnytárgyává váltunk munkatársaink szemében, borotva brigádnak kezdtek nevezni minket. Három hónap eltelte után végre sikerült megkapnunk a szocialista munkabrigád címét. Igaz, hogy ez a nap örökké emlékezetes lesz számomra. Valósággal odadobták nekünk. A vezetőség tagjai közül, úgy látszik fájt valakiknek, hogy időnként prémiumot is kapunk. A kertészet egyik csoportját amelyik 60—70 éves asszonyokból tevődik össze, gyorsan hozzánk csatolták. Ha ők nem teljesítik a tervüket, ti sem kaphatok prémiumot, mondta az agronómusunk. Hát ilyen nálunk a helyzet és így támogatják szövetkezetünkben a szocialista munkabrigád tagjainak jó és odaadó munkáját. — Gyakran hívnak bennünket különböző gyűlésekre. Hallgatjuk a beszámolókat, milyen jó miinkát Végeztünk. Pedig nincs nálunk bölcsőde, kicsi az óvoda, nincs napközi otthon. Úgy látszik csak az a fontos, hogy községünknek 4 vendéglője, illetve kocsmája van. Miért nem lehet ebből egyet átalakítani és odahelyezni a gyermekeket? — hangzanak Chovanec tanítónő szavai. — Két hónapja dolgozom Palárikovón, mint gyermekorvosnő. Jó szolgálatot szeretnék teljesíteni és elérni azt, hogy minél kevesebb legyen a beteg gyermekünk. Orvosi rendelőnk sajnos nem megfelelő. Mentőkocsink sincs, habár megígérték, ha két orvos lesz, kapunk egyet. Úgy látom azonban, hogy ez csak ígéret maradt, s így kénytelen vagyok 6—7 km-t kerékpározni a beteg gyermekekhez. Nehezíti a munkánkat az is, hogy éjjel nincs telefonösszeköttetésünk és ez sürgős esetben nagyon kellene. Szeretném még megemlíteni a palárikovói kenyeret. Azt hiszem, hogy az itteni pékek nem gondolnak arra, mennyi munkába kerül, míg az elvetett gabonamagból liszt, majd kenyér lesz. Ezt a nagy munkát tulajdonképpen ők teszik tönkre, mert nem sütnek jó minőségű kenyeret. — Szeretnék egyes felszólalásokra válaszolni — mondja Kristóf elvtárs a HNB elnöke. — A tanítók problémáit nagyon jól ismerjük. Sajnos a lakáskérdés nemcsak nálunk, de az egész országban gondot okoz. Azt nem ígérhetem, hogy azonnal jobb lakást biztosíthatunk tanítóink számára, de a kérdést megoldjuk majd. Az óvodával kapcsolatban annyit: tudjuk, hogy a ,,Z" akció keretén belül felépült és már csak a szakmunkák befejezését várjuk, amit a járási építkezési vállalat terve alapján október 15-ig kellene befejezniök, a belső munkákat pedig a téli hónapokban. Az iskolai napközi otthon helyisége is megvan. Már csak az átalakítása és a berendezése a probléma. A Járási Iskolaügyi Osztállyal tárgyaltunk ebben az ügyben, most már csak rajtuk múlik a rendezése. Ami a kenyér minőségét illeti, két ellenőrzés is volt itt a napokban a KNB és a JNB illetékes szakosztályáról. Az ellenőrzésre úgy látszik naponta szükség lenne, mert akkor jó volt a kenyerünk. Intézkedni fogunk, hogy ezen о téren is javulás álljon elő. Ott ahol 180 nő dolgozik tagként a szövetkezetben, fontos lenne, hogy a vezetőségben is képviselve legyenek az asszonyok, akkor bizonyára nem fordulhatott volna elő, ami a dohányos csoport szocialista munkabrigád tagjaival történt. Remélem azonban, hogy a szövetkezet új elnöke, Kubis elvtárs megtesz mindent, hogy a brigádok fejlődjenek és mint élcsoportot megbecsüljék őket. A ,,Tribün" Palárikovón is megmutatta azt, hogy az új falut nemcsak a szövetkezeti gazdálkodás és az új házak Jellemzik, de az emberek gondolkodás módja is, akik minden hibát észre vesznek, de nem azért, hogy a kákán is csomót keressenek, hanem azért hogy segíteni akarással közösen kiköszörüljék a csorbát. * /Т'fiWfi TRIB“N PAlAR,K0VÖN 8 SZLOVÁK MAGDA Amikor a nővér felébresztette a hőmérővel, hirtelen nem tudta, hol van. A halk beszédfoszlányok zűrzavara lassan kitisztult és felismerte Teréz nagymama hangját. — Sosem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Visszaadták a szemem világát. — Hisz maga nem volt vak, nagymama, csak szürke hályog volt a szemén — kapaszkodott a szavakba a komáromi diáklány. Már annak a hangját is felismerte. Igen. Most már tudta, hol van, mi történt. Tegnap délelőtt operálták, s úgy látszik, az injekció hatása alatt átaludta mély, kába álomban az egész napot és éjszakát. Tehát reggel van. Péntek. Furcsa érzés. Hallja a hangokat, de nem lát. Sűrű kötés választja el a napvilágtól. Elképzeli, hogyan ül a három idős néni, sötét szemüveggel a mély karosszékben. Kezük az ölükbe ejtve, mely már nem a reménytelen várakozást fejezi ki, hiszen néhány nap múlva megkapják a szemüveget és látni fognak. Szürke hályogtól szabadultak meg. A szomszéd szobában felsírt egy gyerek. Talán az a kisfiú, akit tegnapelőtt hoztak be. Kapszlit robbantottak és a szemébe vágódott. Vajon tudja már, hogy ezentúl fél szemmel nézi majd a világot ? Hogyan is gondolt volna ilyen borzalomra, amikor hozzálátták a „kitűnő“ szórakozáshoz ? Egy kicsit ügyetlen így mosdani, reggelizni, de az ember lassan megszokja, hogy ne a szemével, hanem a tapintásával igazodjék. Ügy látszik, szép idő van kinn — érzi az ablakon keresztül a késő őszi nap simogató melegét, amíg visszafekszik az ágyba. Mert most következik az a csöndes beszélgetés, melyben letárgyálják, mi történt az osztályon, milyen új betegek érkeztek. Egyszóval mindent megbeszélnek, amíg ideér a vizitet tartó orvosok sora. — Egy hétig nem ment orvoshoz. Pedig akkor nyomban még ▲ Édesanya, mi a jobb: a szemüveg viselése vagy, hogy a gyermek látása teljesen rosszabbodjék? — hangsúlyozza naponta Mudr. Niederlandová a szemüveg viselésének fontosságát L. Lisicky felvételei A két szem együttműködését különböző gépberendezéseken gyakorolják <* gyermekek Sondejová nővér felügyelete mellett
