Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-06 / 3. szám

A beduinok birkatenyésztés­sel foglalkoznak Több asszony gyer­meke egy bölcsőben. Hárembeli szétszed­hető bölcső Ez a kislány már írni, olvasni tanul Д Iraki Köztársaság népe nagy igyeke­­zettel építi felszabadult hazáját. A természeti kincsek kiaknázásával a mérhetetlen nyomor is enyhülőben van. Az iraki nőszövetség nagy munkát végez az asszonyok között, melyet nagyban gátol az iszlám vallás. Sok helyen még ma is háremek­ben élnek az asszonyok, de ne gondoljunk a török Aii pasa mesebeli háremjére, hanem egy sátorrészben összezsúfolt 3—4 asszonyra, akik minden munkát kénytelenek elvégezni, és eltűrni, amikor a „legkedvesebb” aján­dékot kap. Többnyire egynejűségben élnek az iraki férfiak, mert anyagi helyzetükből többre „nem futja”. A nőszövetség nehezen férkőzik a hárembeli asszony közelébe, mert az asszonyok csak avval beszélhetnek, akikkel férjük engedi. De ennek ellenére is egyre több asszony sza­badul fel az elnyomás alól és szabad munkás­ként dolgozik az ipartelepeken. Alábbi cikkünk írója négy hétig élt a be­duinok fő sejkjének Hisch’an al Fesal-i nagy központi sátortáborában. A Tigris és Eufrates folyók között elterülő sztyeppén sok régi és új, idejétmúlta és jö­vőbemutató dolgot látott. — Röviddel a központi sátortáborba való érkezésünk után a különböző sátrakból összegyűltek a hárembe a beduin nők, hogy ha­zánk és életünk felől halljanak. Mély hatást tettek rájuk azok a fényképek, amelyeket nagy gyárainkról, új lakótelepeinkről, gyö­nyörű parkjainkról, óvodáinkról láttak. Még jobban elcsodálkoztak, amikor hallották, hogy nálunk a férfiak és a nők egyenjogúak és minden foglalkozási ágban közösen dolgoz­nak. Újabb és újabb kérdéseket tettek fel. Minifa, vendéglátónk harmadik és legfiata­labb felesége, akiért a gazdag törzsfőnök menyasszonyi díjként 5000 dinárt adott, nagyon szerette volna tudni, hogy férjem mennyit fizetett értem. Válaszom, amelyben megmagyaráztam, hogy nálunk a férfit és a nőt a kölcsönös vonzalom, a szeretet és a megértés 'köti össze és azután mint házastársak együtt dolgoznak, hogy a lakásukat berendezzék — óriási csodálkozást keltett. Az araboknál a vőlegénynek egy bizonyos díjat kell fizetnie a menyasszony családjának. A beduinoknál az élet minden területén megnyilvánulnak a régi szokások. Ősidők óta szokás, hogy a fiatal ember apja testvéré­nek a lányát, vagyis a saját unokatestvérét vegye feleségül. S a lány csak akkor mehet máshoz férjhez, ha az unokatestvér erről a jogáról lemond. Ha a lány tagadja meg a férjhezmenést, akkor élete végéig pártában marad. Щ Az iszlám vallás szent könyve, a Korán, a férfiaknek megengedi, hogy egyszerre négy nőt vegyenek feleségül. iS Megismerkedtem négy asszonnyal, akiknek egy férjük volt. Gyermekeikkel együtt egy sátorban laktak, együtt dolgoztak. Néha egyetértésben, máskor veszekedéssel. Nagyon egyszerű náluk az elválás. Elég, ha a férj egymás után háromszor ezt kiáltja: „Kita­­szítlak”. Ezzel a válás meg is történt. Az elvált asszony rövid időn belül újra férjhez mehet. De az asszony hűtlenségét nagyon szigorúan ítélik meg. Ha tetten érik, visszaviszik apja házához, ahol apjának vagy fivérének meg kell őt ölnie, hogy „fekete arcát” tisztára mossák. Ugyanilyen szigorúan bírálják meg, ha egy lány férjhezmenetele előtt másállapot­ba kerül. S fájdalmasak és lealázóak az aszo­­nyok számára a gyásszal kapcsolatos szokások is. Egyik nap fölkerestünk egy tábort, ahol egy tekintélyes beduin halt meg. A sátorban az özvegye fogadott, akinek arca tele volt sebekkel. Ugyanis a gyász jeleként a család nőtagjai arcukat és mellüket éles tárgyakkal véresre karmolják. Kint a sivatagban a férfiak és a nők szo­rosabban együtt dolgoznak, mint a falvakban. Együtt fejik a birkákat, kecskéket, a vízhor­dás terhét is megosztják. A vizet rendszerint hosszú kilométerekről szállítják szamárhá­ton. Mialatt a beduin férj a nyájat őrzi és új legelőt keres, az asszony az otthoni munkát látja el és a gyerekeket gondozza. Már napföl­­keltekor kiül a gyékényre és a juhtejjel töltött edényt rázogatja mindaddig, míg a tej föle vaj­já nem áll össze. Az asszonyok készítik a hatal­mas kenyérlepényeket, melyet nyílt lángon aranysárgára sütnek és frissen fogyasztanak. A nők készítik a ruházatot is. Gyapjúból fonják a szálat és a legegyszerűbb szövőszé­keken szép szőnyegeket, öveket szőnek. Az egyik beduin táborban meglepően új dolgot láttunk. Egy fiatal tanító, akit az állam taníttatott, együtt vándorol a beduinokkal és sátoriskolában tanítja gyermekeiket. És a ta­nulók között egynéhány kislány is volt A beduinok történetében évszázadok óta először tanul a fiatal nemzedék írni és olvasni. S mindezt az 1958-as júliusi forradalomnak köszönhetik. Az Iraki Köztársaság kormánya gondot fordít arra, hogy a vándorló beduinok is képzett emberekké váljanak. E. T.

Next

/
Thumbnails
Contents