Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-06 / 3. szám
щШ у.Жт im Sza Gap anyó az idén töltötte be hatvankettedik évét. Mély ráncoktól barázdált homloka és kissé hajlott háta idősebbnek mutatja éveinél. Szellemi frisseségét azonban jól megőrizte, s mozgékonyságban sem marad el a fiatalok mögött. Derülátó, beszédes kedvű asszony. Nagyon szeret tréfálkozni. Sokan azt gondolják, hogy azért vidám, mert ilyen a természete. De nem így van. Sza Gap nem emlékszik, hogy Korea felszabadulása előtt valaha is mosolygott volna. Tizennégy éves kislány volt, amikor hatvan phjonért eladták egy gazdag embernek. De Sza Gap nem hagyta megalázni magát. Sötét éjszaka elhagyta szülőfaluját, keresztül-kasul bejárta az országot, majd átlépte a kínai határt, s néhány évig bolyongott Kíná-41 Г ТО A finom koreai selymet gyűjtik össze a szövetkezeti tagok megfiatalodik A népi demokratikus Korea is áttért a nagyüzemi termelésre ŐTK felvételei ban, hogy menedéket keressen magának. Aztán elcsigázva visszatért Koreába, Szangéba, ahol férjhez ment. Sza Gap és férje szegényparasztok voltak, s a foldesúrtól is csupán egy darabka terméketlen parcellát kaptak fent a meredek hegyoldalban, ahol a madarak fészkelnek. Sza Gap gyermekével a hátán mindig korán reggel indult a mezőre. A fáradtságtól nehezen vonszolta magát felfelé a meredeken. Csak déltájban érkezett meg a földre. Ott egy övvel a fenyőfához kötötte kisfiát, mert félt, hogy az legurul a meredek lejtőn. Egyszer egy kibírhatatlanul meleg augusztusi napon Sza Gap a földjén gyomlálgatott. Ki akarta egyenesíteni meggörnyedt derekát, de a föld és az ég hirtelen forogni, örvényleni kezdett előtte. Összeesett. Hát ilyen életkörülmények között mosolyoghatott akár csak egyszer is Sza Gap? Aztán eljött 1945. augusztus 15-e, a felszabadulás napja. A szabadság fénye felragyogott abban a távoli, hegyi falucskában is, ahol Sza Gap lakott. A néphatalom földet osztott, boldog életet teremtett. Sza Gap most Csengők faluban a termelőszövetkezeti bolt vezetője, s a kerületi népi bizottság küldöttjévé, valamint a nőbizottság tartományi vezetőségének tagjává választották. A legidősebb fia, aki olyan sokat szenvedett, szintén üzletvezető a kerület egyik legnagyobb boltjában. Sza Gap lánya középiskolai tanárnő. Gyermekei jól keresnek, mellettük tehát gondtalanul élhetne, ő azonban ma is fáradhatatlanul dolgozik. Az elmúlt év áprilisában, a kereskedelem kiváló dolgozóinak országos értekezletén Kim ír Szén elvtárs elbeszélgetett vele az ülések közti szünetben. — Kedves Sza Gap néni, múlnak az évek. Gondolom, most már pihennie kellene — javasolta neki. — Elnök elvtárs! Még az étel is ízetlennek tűnik majd a számban, amikor már nem dolgozom — felelte Sza Gap. Az anyó valóban szívvel-lélekkei dolgozik. Nem elégszik meg azzal, hogy az üzletben kiszolgálja a vásárlókat. Napról napra járja a veszélyes hegyi ösvényeket, amelyeknek régebben még az élelmes sókereskedők sem igen mertek nekivágni, és a távoli falvak lakóit is ellátja a szükséges árucikkekkel. Ellátogat a szövetkezeti tagok házába, és mintha anyjuk volna, figyelmesen érdeklődik életük iránt. Állandóan gondja van rá, hogy kielégítse az ötszázhetven szövetkezeti tag vásárlási igényeit, és előteremtse a szükséges árucikkeket. Amikor Sza Gap elmegy a kereskedelmi áruelosztóraktárba, gyermekjátékot is visz magával onnan. — Ez bizonyosan megtetszik majd a kis Szun Nyónak — állapítja meg. Vagy kézbe vesz egy darab maradék selymet, s halkan latolgatja: — A kút melletti házból férjhez megy a lány... Ez a szoknyára való éppen jó volna neki! „Jön az anyó! Itt az anyó!“ — hangzik mindenütt, ahol megjelenik árujával. A régi ismerős érkezésének mindenki örül: a nők, az őszhajú öregek, a gyermekek is. Sza Gap anyót munkája elismeréseként a múlt év áprilisában a „Nemzeti Lobogó“ érdemrend második fokozatával tüntették ki, majd hamarosan elnyerte az élmunkás emlékérmet is. Az anyó egyik ruhája a legjobb selyemanyagból készült, Kim ír Szén elvtárstól kapta ajándékba. A kiváló kereskedelmi dolgozók országos értekezlete alkalmával — Sza Gap hatvanadik születésnapján — azon az estélyen adta át a kormányfő, amelyet az ő tiszteletére rendezett. Az anyó ezt a ruhát csak ünnepnapokon veszi fel. Ilyenkor úgy érzi magát, mint aki megfiatalodott. — A mesében szó van egy virágról, amely nem engedi megöregedni az embereket — mondja Sza Gap. — Nálunk most beköszöntött az örök ifjúság ideje! Kim Ben Dzsu A múltkoriban egy kisebb társaságban beszélgettünk és az egyik jelenlevő így szólt: — Hát mondhattok amit akart-зк. Svájc egy kis sziget a világban, ahol mindent mérlegelnek. — Sajnos sokan vannak, akik azt hiszik, hogy az un. semleges államok politikája, légköre is semleges. A Tátrában nyaraló svájciaktól hallottam a következő, annyira Jellemző kis történetet. Egy berni gyáros a nyári üdülés tervét beszélte meg a feleségével és mint rendszerint, nehezen tudtak zöldágra vergődni. — Menjünk idén a Fekete-tenger partjára, Szocsiba, vagy Szuhumiba — ajánlotta az asszony — ott még nem jártunk. — Megőrültél a vasfüggöny mögé menni nyaralni? — Csak neked akartam kedveskedni — mentegetődzott az asszony, — hiszen két héttel ezelőtt azt mondottad, ragyogó üzletet kötöttél az oroszokkal. — Az más, más az üzlet és más a politika. Igen, Ilyen hangulat uralkodik főleg a német Svájcban, Zürichben és Baselban. A polgári sajtó, a rádió és televízió rosszindulatú uszítása valósággal kommunistaellenes hisztériát teremtett. Az emberek nagy része fenntartással beszél és nem mer őszintén nyilatkozni. Tévedés ne essék, nem rendőri terrorról van szó. Ilyesmi nincs Svájcban. Hanem attól a maroKnyi körtől tartanak, melynek a gazdasági hatalom a birtokában van. És mindenkit kommunista ügynöknek tartanak, aki a haladásért a maradi konzervativizmus ellen szót emel. Például a világhírű szovjet művész, Ojsztrah koncertjét nem engedélyezték Svájcban és a svájci filmstúdió „vasfüggönyön" túli filmet nem mutat be. S mégis, mindezek ellenére, az emberek gondolkoznak. Egyik kommunistaellenes | előadás után az egyik részvevő így tette fe a kérdést: — Csak őzt nem tudom, hogy azok a vasfüggönyön túli emberek, akik nyomorban és vad terror alatt nyögnek, hogyan érhetnek el ilyen haladást a technikában, űrrepülésben, mint például az oroszok: — Jó lenne azt mégis megnézni... Szóval az antikommunizmus Svájcban is, mint minden más hazug propaganda, az emberi értelem gátjába ütközik.-Sze-
