Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-16 / 21. szám
E. SZEROVA NAGYMOSÁS Nagy nap van ma — nagymosás! Ne zavarjon senki más, Anyu és én kettesben Nekilátunk versenyben. Hófehér hab a teknöben, Mint havas hegy gőzfelhőben. S míg a ruhát áztatom, Anyu szavát hallgatom. Elmondja ö szépen, lassan, HogyI álljon a csúszós szappan Kis kezejnben ügyesen, S hogy kel! mosni rendesen. Mert a ruhánál szabály: Amíg foltos, meg ne állj. Addig forgasd, dörzsöld, nyomkodd, Míg csak látod azt a foltot!... Tiszta vizet d tekndbe! Megy a ruha öblítőbe. Egy utolsó loccsanta!... S kezdődhet a facsarás. Ha a ruhát megcsavarom, Tán vastagabb, mint a karom. Kis ruhából nagy patak Csörgedez egy perc alatt. Ám a patak elapad, Fürge útja megszakad. Azt jelenti ez, hogy kérem, Lehet teregetni szépen! S a kötélre mind felkerül — Aki látja, szive örül — Kis mackóing, babaruha, S amit mosóit ránk anyuka. Habfehér lett minden nolmi, Megtanultam szépen mosni. Ha megszárad, rájuk adom; Mackóm, babám rendbe’ tartom. Báfáftdi“Köftior Vilma fordítása Móricz Zsigmondi ÉGI MADÁR ШШША * Ekkor az asztal halkan így szólt hozzá: — Miért sírsz? Hisz már nagy fiú гаду, szinte kész férfi. Emlékszem, tavaly még elsétáltál alattam anélkül, hogy meghajoltaI volna. Tehetek én róla, hogy te nősz? Eljön az idő, amikor csak a derekadig fogok érni. Ki tudja, rövidesen talán el is feledkezel rólam, míg én egész életemben ekkora maradok, mint most vagyok. Arvidas megsajnálta az asztalt, mert az sohasem fog megnőni. Aztán kitörölte о könnyeket a szeméből és azt kérdezte: — De hogy jutok most ki innen? — Ó, ez aztán igazán egyszerű- Hajolj lejjebb, és bújj ki a lábak között. S Arvidas így is tett. 12 annak, akinek lehet, ahogy az előbb éppen Panni bánt el a sógornéval. — Mér nem fogadsz olyat, aki jókedvet is csinál még a napszámér. — Jaj, de jól megmondta! Nahát e megmondta! — kacagott tel a sógornő erőszakosan. — Nahát öreg, a számbul vette ki... Hej, jött ma valaki, aki alig várja, hogy füttyentsenek má neki. Panni, mint egy berzenkedő jérce, állott a sarkára s szembe a másikkal. Végig, végignézte. így szemtől-szembe, vágásra, csípésre készen, Villogó szemmel és felháborodott szívvel. — Mondja ki, mondja ki!.Csak mondja ki, hadd lássam, mennyi hát a körtliszság a lelkibe! — Mit mondjam, — rántotta el durván a vállát az asszony, — úgyis tudod, ki jött ma meg a cigánysorórt!... Hogyís hljják csak... Más nevét nem tudom... valami Miska! — Hogy merte ezt nekem kimondani?... Hogy merte ezt nekem kimondani ? —■ Hogy merted te azt nekem kimondani, hogy megfogadsz cselédnek ? — Úgy, hogy mertem! ...Fuj, micsoda szemétnépek közé keveredtem! — Mért nem maradtál a magad úri fajtája közt! — Ja; de fáj... Ez fáj, ügyi? Fáj, hógy én lettem az első a nagygazdánék között! Éregy csak a garádjára a Miskáddal! Ott a helyetek! — Nem hallgat rögtön?... Itt én vagyok az úr! Ide csak az jön be, akit. én hívok! — No, akkor a Miska mindjárt itt lesz! — Ha itt lesz, el is megy!.,, Aki nem az én akaratommal jön, az az uram akaratával megy- el!... — Azt tut^om, hogy szívesen rám uszítanád, de a Miskára! — A Miskákat fejszével veri ki az uram, az efféléket ostorral. Ez már aztán sok volt... A sógorasszony csak hápogni tudott rá. Ostorral!... — mondta, — engem!... A sógorom udvaráról... Te semmiházi, te szemét!... (Folytatása következik) • уigyázzon, mer kikap. — Én nem Vágtam ki... Az ő apja még ki is vágta vóna... Avvót a fáj in szegény ember. Mikor a pipára gyújtott, azt látni kellett. Egyszer az öreg Kerekszeghyvel össze is pofozkodtak a pipa végett... Pedig hát pipa nélkül a szegény ember... Az ilyen lyánszájú is, mint én e, aki csak bagózik, osztán pök a markába, osztán tovább dogozik... — Mi van ott ? — szólalt meg Panni.- Semmi, —- mondta a kocsis.- Szétment ez a rossz zsák, — szólt uszítóan, fitymálva a napszámos. — Az a jó zsák?... Hisz az új zsák!... Most fódtam... S fuldokló méreggel állott felettük, a szép piros búza szétömlött a deszkapadló porában. — Kati néni!... De Kati néni nem hallotta. Nagy hangon magyarázta odakinn a sógorasszonynak, hogy ő itt van a magtárban. A sógorasszony hangját lehetett hallni. — A magtárba ? Hm, Hm. De dógos a menyecske. Panni lángvörös lett a gúnyos hangra és kirüffent belőle csöndesen. — Bezzeg jó, ha valakinek mindig van ideje farsangolni. — Nagygazdáné! — mondta az öreg napszámos. ■ Kend csak hallgasson, — villant rá a menyecske szeme,— majd számoltatok a gazdával! — s a kocsisra nézett. — Én nem csináltam, — sietett ez magáról elhárítani, — ez a vén jebuzeus csinálta. — Nem te vótál hátul ? — Mit tudom én, mit mesterkedtél ott, Mingyán kitaposom kendbül a lelket, hogy meri rám fogni! Hát nem a hombárba vótam? — Te fogtad rám! Betyár vagy te. Bicskával vágtad ki. — Bicskával a kend lelkit, ha eccer torkon kapom. Panni felháborodva fordult vissza hozzájuk, hogy az ő szeme előtt ilyen csúnya patáliát mertek csapni. Égett az arca a szégyentől, a sógorasszony bármely percben belép és úgy találja, hogy nem bírja fenntartani a tekintélyét. 15
